A Magyar Természetbarát Szövetség Elnöksége PÁLYÁZATOT hirdet FÕTITKÁRI jelöltségre. A fõtitkár a szövetség tisztségviselõje, akit a közgyûlés választ meg.

Az Alapszabályból fakadó feladatai:

"A szövetség fõtitkára:
a) a közgyûlés és az elnökség határozataival és döntéseivel összhangban folyamatosan intézi a szövetség ügyeit;
b) szervezi és összehangolja a közgyûlés és az elnökség határozatainak, ajánlásainak végrehajtását;
c) elõkészíti az elnökség üléseit, döntése
d) vezeti a szövetség központját;
e) a gazdasági vezetõvel együtt felelõs a gazdálkodási rend megtartásáért;
f) munkáltatói jogkört gyakorol a szövetség központjának beosztott munkatársai vonatkozásában
g) képviseli a szövetséget az állami- és társadalmi szervek, illetve a bíróság elõtt;
h) ellátja a szervezeti és mûködési szabályzat elõírásai szerint ráháruló egyéb feladatokat;
i) az SZMSZ-ben meghatározott esetekben rendkívüli elnökségi ülést köteles összehívni (Így különösen, ha azt az elnök, vagy többségi tisztségviselõi döntés alapján, vagy az elnökségi tagok 1/3-a, vagy a Számvizsgáló Bizottság írásban kezdeményezi)."

Díjazás: megegyezés szerint.

A fõtitkári megbízatás, megválasztás esetén egy évre szól, amely a soron következõ, 2004. évi tisztújító közgyûlésen meghosszabbítható.

Követelmények: - felsõfokú végzettség; - legalább 5 éves sportszakmai gyakorlat; - civil szervezet vezetésében való jártasság; - több szakágban való jártasság; - vezetõi gyakorlat. Az elbírálásnál további elõnyöket jelent - a túravezetõi képesítés; - túrázói minõsítés; - szakirodalmi publikáció (turista és környezetvédelmi témában); - nyelvtudás (középfokú angol vagy német nyelvvizsga);

Pályázni a fenti feltételekre kitérõ önéletrajz beküldésével lehet, a pályázatnak. tartalmaznia kell a fizetési igényt is. A pályázatot zárt borítékban, "Fõtitkári pályázat" megjelöléssel a szövetség központjába kell eljuttatni (Bp. VI. Bajcsy-Zsilinszky út 31.; Postacím: 1396 Budapest, Pf.: 483.).

A pályázat beérkezési határideje: 2003. március 1. A határidõ után beérkezett pályázatokat nem vesszük figyelembe!

A pályázathoz csatolni kell egy hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. Valamennyi határidõre beérkezett pályázatot a Magyar Természetbarát Szövetség Elnöksége a 2003. április 27-én tartandó Közgyûlés elé terjeszti, de fenntartja magának azt a jogot, hogy egyes pályázatot (pályázatokat) támogasson, másokat pedig nem.

December 10-i összejövetelünkön dr. Molnár Gyula biológus tartott elõadást régiónk természeti értékeirõl. Természetesen sok dia vetítése közben. Tanár úr nem tagadta meg madarász mivoltát, így a példák jóra és rosszra többnyire a gólyák és csörgõ récék segítségével érkeztek.

Mondandójából én a következõket tartom fontosnak és megszívlelendõnek: az embereknek a nagyobb része még mindig nincs tisztában azzal, hogy a környezet és természet védelmének ügye közös ügy. Az még talán kezelhetõ probléma lenne, ha a munka végzésében nem vennének részt, de az már semmiképpen sem, ha ellene dolgoznak. Pedig ez nagyon gyakran megesik. Néha csak tudatlanság áll e mögött. Ha így van, azt lehet oldani tanítással, ismeretterjesztéssel. Az egyik legnagyobb probléma az, hogy még a hivatalos oktatási rendszerek sem nyújtanak kellõ mértékû információs anyagot ehhez. Pedig az egyik legfontosabb és egyben legbonyolultabb megmagyarázandó téma ez.

Biodiverzitás. Ez egy csúnya idegen szó. Ha egyszerûen akarjuk lefordítani a lényeget, akkor a természet szereplõinek sokféleségét feleltetjük meg neki. Csakhogy a szûken értelmezett gazdasági racionalitás ellentmond ennek a dolognak. A kertben, szántóföldeken az eladható termékre kell koncentrálni. A többi csak gaz, azt irtani kell. Gyakran igen hatékony és sok élõlény számára végzetes méreggel. A közelmúltban számolt be róla a TV, hogy Pest megyében milyen súlyos károkat okozott egyetlen gyümölcsös "megvédése". Gondoljunk bele hova vezet ez a dolog országos léptékekben.

Két fénykép kapcsán szó került a csóka állomány erõs fogyatkozásáról, melyet a fészekrabló varjak és szarkák elpusztítására kiötlött szelektív mérgek okoztak. A varjak vétkeztek, s a buksi fejû csókák - akik mellesleg többnyire ártatlanok a dologban - szorgosan pusztultak. A másik dián egy ürge mama látszott legkíváncsibb csemetéjével. Ez a kis állatfajta korábban igen gyakori volt, azonban napjainkra erõsen megfogyatkozott az állománya. A megye egyik jelentõs ürge lelõhelye a szegedi repülõtér, ahol a helyi környezetvédõk éppen most akadályoztak meg egy rágcsálóirtást.

Ha ezeket a dolgokat elemezzük a lehetséges vagy vélt kártétel van az egyik serpenyõben, a másikban meg az a megindító tény, hogy egy ökológiai rendszer ( biológiai életközösség ) annál sérülékenyebb minél kevesebb szereplõ van benne, sõt a sokszínûség csökkenése egy olyan pusztító spirálba torkollik, mely az egész rendszer végét jelenti. Ezt - annak idején -nekünk Gallé tanár úr nagyon szépen levezette differenciál egyenletekkel is, teljesen tudományossá és hihetõvé téve a tényt. Csak a magyar népesség többsége nem ismeri ezeket az egyenleteket.

A vonatkozó jogszabályok ellenére felgyújtja viszont a tarlót, ami a talaj életközösségeinek okoz nagy kárt, és persze ezen keresztül a tulajdonosnak magának is. Meg felgyújtja az erdõt is, ha esetleg a kárpótlás során, környezetvédelmi indokkal, nem kapja vissza ami a nagymamájáé volt, hanem egy vele azonos értékût. ( fotó az oltásról - Kiss Ferenc emlékerdõ) Ezen kívül dinnye palántázáshoz tápkockának felszakítja az õsgyepet vagy éppen - ha már unja a környezetvédõk látogatásait akkor megpendíti a tarka sáfrány beszántásának lehetõségét. Sajnos még erdészetek is végeznek oktalan és elkerülhetõ pusztítást a fadöntések közben amikor értékes, védendõ madarak fészkeit teszik tönkre. Okosodjunk tehát és okosítsunk fel másokat is, hogy szebb és élhetõbb legyen ez a világ.

Ökológiai folyosó. A természetes életterek Európában már szinte megszûntek létezni. A maradék természetközeli állapotban találhatók meg sokszor nem kapcsolódnak össze, s ezáltal sérül a sokféleség elve. De szerencsére - fõleg a folyók mentén - vannak még szûkebb-tágabb sávok, ahol mûködnek még ezek az átjárók. Ki gondolná? - de azzal, hogy ezek a területek kevésbé gondozottak értékük sokszorosan megnõ. Elõadónk adomaként mesélte a német vendégprofesszor esetét, aki minisztériumi engedéllyel gyûjtötte hazánkban a gyomnövényeket, azért, hogy .......... visszatelepíthesse hazájában. A példaként és célként emlegetett Nyugat-Európa számos országában ugyanis már érzik azt a gondot amit a természetes állapotokkal való szakítás zsákutcája teremtett. Nekünk nem kellene oda befordulni, de vajon el tudjuk-e kerülni ezt a hibát?

Csapongok a sorok írása közben, de mi diavetítést néztünk és szinte minden kép új problémát mutatott, új történetet indított. A villamos vezetékek káráról esett még sok szó. Annak kapcsán, hogy a Fehér-tó ( no, meg a Sas-ér és az Atkai-holtág ) afféle madár szálló a vonuló sokaságnak. Jó itt megpihenni, de fõképpen estefelé rossz leszállni, mert nagyon sok a vezeték. Így azután halálos karambolok tömege történik egy-egy nagyobb csapat érkezésekor.

Ugyancsak sok madár veszíti életét azokon az oszlopokon, ahol a kereszttartó fémbõl van - ez jelenti a többséget - és egy rossz szárnymozdulat, aztán zár az áramkör és a madárnak vége. Sajnálatos, hogy igen sok madárfajta szeret csücsülni a helyi csúcsokon. Nyilván ez a vadászösztön része, elfoglalni a stratégiai pontot. A Madártani Egyesület saját pénzén gyárt - a bajok csökkentése érdekében - szigetelõ papucsokat az oszlopokra, megmentve ezzel élõlények százait.

Még az olajipart emlegettük néhány alkalommal. Egyrészt az algyõi fáklyákat, és nem csak a belõlük felszálló idõszakos koromfelhõ miatt, hanem azért is mert számos madár perzselõdik meg lángjuknál. Ilyenkor télen az életet jelentõ meleg árad belõlük, de egy szél libbenés és a madár halott.

A fúróiszapok elhelyezése is sok kritika tárgyát képezte, hiszen ezek a veszélyesnek minõsített anyagok sokáig érintkeznek a természet egyéb részeivel, ami nem szerencsés párosítás, még akkor sem, ha ezek az anyagok jellegüknél fogva nem nagyon tudnak elszivárogni.

A cserebökényi pusztákon elég barbár módon végzett csõfektetés komolyan károsította az õsgyepet. Ennek visszatelepülése egy évszázadot is igénybe vehet. Ám az ezzel kapcsolatos megnyilvánulás: " Mennyibe kerül? Kifizetjük."- azt a sajnálatos szemléletet tükrözi ami egyenesen üldözendõ. Amelyben a pénz az egyedüli hiteles értékmérõ.

Az én korosztályom még háromszor annyi gólyát láthatott mint a most fiatalok. A Duna magyarországi szakaszán a viza nem volt különlegesség, s a Balatonban sokkal nagyobbak voltak a nádasok. De jött a gazdasági fejlesztés jelszava aminek következtében az extenzív szocialista fejlesztés kialakította a szocialista nagybirtok rendszert ( a kapitalista sem jobb nála!). Eltûntek a parcellák határaira telepített erdõsávok, betemetõdtek az árokpartok, egyre több tanya ment tönkre, s a mozaikos növényzetet felváltotta monokultúra. A visszakapitalizálódó ország nem mindig bölcs új tulajdonosi rétege pedig nemegyszer letarolta a megmaradt értékeket. Ha pedig ezt szóvá teszik nekik, akkor úgy reagálnak rá mint a MOL tette: mennyibe kerül? - kifizetem. Szerencsére már vannak kedvezõ folyamatok is, de tudjuk, valamit visszaállítani mindig nehezebb mint megõrizni.

Szûkebb pátriánk szikes élõhelyeirõl is esett néhány szó. Számuk erõsen visszaesett. Ebben a fõ ludas pedig az a vízelvezetõ csatorna rendszer amely idõnek elõtte levezeti a területrõl a vizet, s a szikes foltok helyett dús vegetáció sarjad. Ezzel csak az a baj, hogy az eredetileg itt élõ állatok nagy része ezt nem szereti, ezért elköltözik. Így például a megyében tartott széki lile állománya 15 párról 2-re esett vissza.

Ilyen és ehhez hasonló dolgokról beszélgettünk. Nekem úgy tûnt, hogy akik ott voltak még szívesen folytatták volna.

Molnár úr jelezte is, hogy szívesen tart még elõadást, s azt is az orrunkra kötötte, hogy a Madártani Egyesület hetente tart összejövetelt a Bartók Béla Mûvelõdési Központban. Ebbõl minden 2. hét az elõadásoké, amelyre az érdeklõdõket is szívesen látják. ( a következõ csütörtökön - XII. 12. - a függõcinegék életével ismerkedhet meg az odalátogató ) Aki egyesületi tag kíván lenni az 900 Ft/év tagsági díj befizetésével és a belépési nyilatkozat kitöltésével teheti ezt meg. Ezért cserébe, a számtalan érték mellett, még egy igen színvonalas folyóiratot is kap.

Hogy ha kicsit nehezen is, de összejött a Mountex szegedi üzletének alaposabb vizsgálata. December 5-én, kis csapatunk lelkesen didergett az Oroszlán utcai üzlet elõtt amikor végre megérkezett Szabó úr, és nyomában beóvakodhattunk az üzletbe. A várakozásunk nem volt felesleges, mert a hátizsákok, cipõk, ruhák és hálózsákok témakörében bõséges tájéloztatást kaptunk, melyet vendéglátónk szükség szerint kiegészített a felmerülõ kérdéseinkre adott aktuális válaszokkal. Már rögtön a beszélgetés elején tisztázódott néhány dolog: - az üzletben olyan szakemberek szolgálnak ki bennünket, akik maguk is ûzik a túrázás számos ágát, ezáltal tisztában vannak a kívánalmakkal, - éppen ezért maguk is alaposan tájékozódnak a termékeik tulajdonságairól, s ezt a tudást szívesen megosztják vevõikkel, - azt azonban jó ha tudjuk mit akarunk vásárolni, mert csak így tehetõ ajánlat a keresgélõnek, - a Mountex szemetet nem árul de ennek következtében nem a legolcsóbb bolt. ( No meg az elárusítói sor végén található és gyakorlatilag konkurencia nélkül, hiszen az úgynevezett sportboltok jellemzõen a kevésbé extrém sportokat és a divatos sportruhákat részesítik elõnyben.)

Elõször a hátizsákokat vizsgáltuk át. Kiderült, hogy a komolyabb gyártók lefednek termékeikkel mindenféle igényt. Én örömmel tapasztaltam, hogy az e célra szakosodott cégekhez is elértek a nem szigorúan hegyi sportokra szakosodott igények, így a használhatónak álcázott városi használatra szánt hátizsákok - és a közöttünk is megtalálható kispapák legnagyobb elégedettségére - a babahordozó alkalmatosságok valóban jó színvonalú termékekkel válthatók ki. A tartós, könnyû és legalább is vízlepergetõ tulajdonságú anyagok mellett az ergonómiai igények figyelembevételével megtervezett belsõ háttámasz és a csípõ övhöz tartozó "felfüggesztési pontnak" egyre magasabb szinten kidolgozott megoldása volt jellemzõ a bemutatott zsákokon. Egy igazán jó hátizsáknál a vállöv szinte csak a hátra való erõsítést kell, hogy megoldja. Persze az állítható pántrendszer azt is lehetõvé teszi, hogy ha van ilyen szándékunk, akkor a vállunkon is cipelhetjük a súlyt. A trend azonban az, hogy a gondosan bélelt, széles, medencecsonton nyugvó heveder közvetítse ezt. Így szabadabbá válik a légzés, jobb a kezek és az agy vérellátása és a viszonylag könnyen bajba kerülõ gerincoszlop is - legalább részben - tehermentesül. A testre felfekvõ felületek nedvszívó tulajdonsága újabban kimondottan rossz. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy a keletkezett izzadság egyszeri letörlése után ne legyen a vesét vagy a tüdõt hûtõ rész. Jellemzõen a kerékpáros zsákoknál már egy, a testfelülettõl bizonyos távolságot tartó háló is megjelenik, biztosítva az átszellõzést. Egyre gyakrabban jelennek meg tartozékként a por és esõvédõ huzatok, és a teljesítményt kergetõ sporttársaink örömére a beépített önitatók.

A Mountexben - látszik, hogy sziklamászók is vannak a mûködtetõ stábban - fõleg a viszonylag keskeny, inkább mászózsákszerû típusokat találjuk. Ehhez a nehezen kikezdhetõ ideológia a következõ: törzsünk a gerincoszlop körül minden lépésnél egy csavaró, forgó mozgást végez. Széles zsák esetén ennek nagyobb a forgatónyomatéka ( a korszerû fizika talán perdületnek hívja), így az elfáradás sõt az egyensúlyból való kibillenés veszélye is.

Van azonban egy másik tény is: egy keskeny zsák térfogata tagadhatatlanul kisebb. Emiatt a belekerülõ dolgok számát csökkenteni kell, ami viszont egyes nagyobb túrák esetén nem járható út. A kompromisszum a leszorítható oldalzsebek intézményét hozta létre, ami ha kell van, ha nem kell hát nincs.

Nekem újdonság volt a fotós táskával egybeépített hátizsák, ami kisebb és közepes túráikon az igényes fényképezést is kedvelõ túratársainknak jelenthet új lehetõséget. Szabó Zoli ajánlott még néhány derékra csatolható táskát is. Bár Õ ezt hátizsák mellé javasolta, de én úgy láttam, hogy ez az ötlet csak kis zsákok esetében igazán praktikus. Árakat nem igazán néztem, de igényszinttõl függõen, ebben a témakörben 5 és 25 ezer Ft közötti összegeket költhetünk el.

A lábbelik kategóriáját 3 részre oszthatjuk: saruk, sportcipõk, bakancsok. Az elsõ változat (a saru) elnyûhetetlen, gyakorlatilag súlytalan lábbeli egy kipróbált és bevált pántrendszerrel. Elsõsorban vízitúrákhoz találták ki de kisebb gyalogtúra is tehetõ benne. Könnyû és szellõs de éppen elõnyei rejtik magában hibáit is: a lábat komolyabb terhelés esetén nem tartja, a bokát nem támasztja és bármilyen nem kívánatos idegen tárgy a talpunk és a saru közé kerülhet.

A sportcipõ kategória a bolt választékában nem egy jellegzetes sáv. Van, de bevallottan inkább a divatigények kielégítésére szorítkozik. Amit itt érdekességként láthattunk az a Gaumont cég egy talp billenést gátló rendszere, ami a talp oldal irányú túlzott mozgását gátolja, s ezzel a bokát kíméli. A bakancsokba is beépítésre kerülõ célszerû és hasznos ötlet.

A bakancsok, treking cipõk már lényegesen szélesebb kínálattal jelenik meg. Svájci, német, francia és osztrák gyártók termékeibõl választhatunk, mondjuk úgy 15 és 40 ezer Ft közötti árakon. Az alsó kategória egy közepes minõségû, könnyû és kényelmes magas szárú túracipõt jelent ami azonban téli illetve magashegyi túrákra nem igazán jó viselet. Használata az utóbbi esetekben alulválasztást jelent a lehetséges feladatokhoz képest, de az átlagos magyarországi elvárásoknak megfelel. A felsõ kategória pedig egy akár évtizedig is nyûhetõ megbízható bakancs nehezebb túrákra, alkalmassá téve hágóvas vagy síléc hozzákapcsolására is. Fontos információ volt, hogy bizonyos esetekben a bolt segít az elromlott bakancs talpaltatásának megszervezésében is. ( kb. 6000 Ft egy ilyen jellegû gond áthidalása, ami - ha a cipõ többi része még jó - kedvezõ lehetõség )

A ruháknál a természetes anyagok helyett a bõrbarát mûanyagok kerültek elõtérbe. A hátizsákoknál már említett elképzelés alapján az alsóruházat jól szellõzõ, minimális nedvesség megtartó képességû anyagból készül, melynek hõszigetelõ képessége jó. Így kicsi a meghûlés ( kihûlés) veszélye. Viszonylag jobb anyagi helyzetben lévõ vagy könnyû tartalmú hátizsákot összeállítani kívánóknak ajánlott, mert a 4 ezer Ft körüli ár bizony minden praktikussága mellett sem mondható olcsónak, mondjuk egyetlen pólóért. A felsõ ruházat egybeépített kabát-esõkabát kombinációja már több gyártó által is megvalósítatott. Szemünk se rebbenjen a 30-40 ezres ár láttán, mert az lehet, hogy még olcsónak is minõsül. Sajnos a fõ baj az, hogy ezek az anyagok is vesztenek jó tulajdonságukból az idõ múltával ami az árakat látva elgondolkodtatja az embert. Minden esetre egy márkás terméknek néhány évig illik tartania a formáját, s kabátként még utána is tökéletes. Szó került még a polár technológiával készült ruhákról, s azokról a lépésekrõl, melyek a szél által történõ átjárhatóságot próbálják gyengíteni ezeknél az anyagoknál, fõképpen a szövet sûrûsége révén.

Ejtettünk még néhány szót a hálózsákokról, ahol a súly, hõmérséklet és térfogat hármasságát kell belezsúfolni egy használható eszközbe, s itt nyilván megalkuvásokat kell tenni. Azt azonban sohase feledjük, hogy minél zordabb körülmények közé készülünk vagy kerülünk annál fontosabb a megbízható, jó felszerelés. Megfagyni viszont általában csak egyszer szokott az ember, így ha télen, havon vagy sátorban akarunk vagy muszáj aludnunk, akkor azt csak teljesen biztonságos zsákban vállaljuk. Annak teljesítõképességét olyan körülmények között próbáljuk ki amikor van biztonságos visszavonulási lehetõség. Mindig gondoljunk arra, hogy még a korrekt módon megadott komfortos hõérzetet biztosító hõmérsékleti határ is nagyon sok mindentõl függ, és ez a sok minden általában ellenünk dolgozik. A mi éghajlati viszonyaink között téli elvárásoknak még éppen megfelelõ kb. -8-tól -10°C-ig komfortos zsákok 15-20 ezer Ft között kaphatóak, de a valódi biztonságot nyújtó következõ lépcsõfok 10 ezerrel drágább.

A sisakokról, kötelekrõl, szegekrõl csavarokról és egyéb kiegészítõkrõl érdemben nem ejtettünk szót, de így is tartalmas másfél órát töltöttünk a boltban, ahol szívesen látják az érdeklõdõt és megesküdtek rá, hogy akkor sem haragszanak, ha hosszas kérdezgetés után mégsem vásárolunk.

A 2002-2003. évi túravezetõi tanfolyam hallgatói 2003. január 25-26-án tartották meg elsõ gyakorló túrájukat. Az elsõ nap terve Horvát Henrik a második nap programja pedig Varga Ágnes szellemi terméke volt. Mindketten változatos, szép útvonalat állítottak össze ( bár Ági a befejezést kicsit elnagyolta). Mellettük Szabó János és Bacsa Gábor bõvítette még ismereteinket a kulturális értékek illetve a geológia terén. Legõszintébb sajnálatomra, de indokolható okokból, mind a hajdani Gercse község templomának maradékait, mind pedig Mátyás király vadászkastélyának romjait kikerülte sétánk, viszont gazdagabbak lettünk egy lassacskán másfél évszázados libanoni cédrus látványával.

De menjünk sorba! Mindenkit nagy örömmel töltött el, hogy a pénteken beiktatott plusz elõadás miatt csak a kora reggeli 5.20-kor induló vonattal startoltunk. Így Zoli kivételével mindenki ott is volt a hivatalos menetidõ elõtt. Mivel azonban a masiniszta ráérõsen indult õ is elkapta a szerelvény végét, s 10 fõvel tarthatunk a székesfõváros felé, ahol további 6 + 2 fõ várt ránk, lévén Budapestre szakadt és bajai illetõségû tanulóink is vannak.

Megérkezés után beszereztük az olcsóbb tömbjegyeket és elindultunk a Mátyáshegyi-barlanghoz, mely elsõ túra célpontunk volt. Fontos, közhasznú információnak gondolom, hogy a nem I. osztályú szállodákhoz szokott természetjárók részére, szerény - 500 Ft/éjszaka - árért a Pálvölgyi - barlang mellett található pénztár épület padlása megfelelõ szállást biztosít. Bár a szigetelés még nincs beépítve, az alsó traktus fûtése révén, 0 fok körüli hõmérsékletig bátran használhatjuk. Annál is inkább merem ajánlani, mivel meleg vizes zuhany is jár hozzá. A hozzáférési lehetõséget esetünkben Kiss Attila biztosította, aki a barlang bemutatásáért és az Duna- Ipoly Nemzeti Park itt lévõ komplexumáért felelõs személy ( 20 944 7837 ).

Némi körülményeskedés után Szabó Bors és 4 barlangász társa irányításával megkezdtük az aktív ismerkedést ezzel a szakággal. A Nagy-terem, Színház-terem, az Óriások útja, a Mûvészbejáró, a Vinkli vagy éppen Micimackó fogalmai egy-egy új értelmezési lehetõséggel bõvültek. Aki eddig nem tudta, most vezetõnk jóvoltából megismerhette, hogy ez a hozzávetõlegesen 4 km hosszúságú termokarsztos eredetû barlang az alsó régiókból feltörõ meleg, és a fejlett repedéshálózatú kõzet hidegebb vizeinek keveredése következtében kialakult megnövekvõ oldó hatás eredménye. A legjobb bizonyíték erre a kisebb-nagyobb gömbfülkék sorozata. A triász alapokon nyugvó oligocén mészkõ csak nagyon kevés cseppkõvel örvendezteti meg a látogatót, viszont a falakon nem olyan ritka a szép borsóköves borítás és kalcit kristály kiválás. Meglehetõsen gazdag a kõben megõrzõdött hajdani állatvilág képviselete is. Az egyetlen rendkívüli(?) eseménnyel színesített ( Nagy Zsuzsi beszorult a Vinklibe ) látogatás jól sikerült, így mindenki szerezhetett némi barlangi tapasztalatot.

Ebéd után - sajnos egy órás késéssel - nekiindultunk a második programnak, ami gyakorlati túravezetés, és a tájolási feladatok készségszintû elsajátítása volt. Az elõbbi feladatot annak ellenére remekül oldották meg az élen haladók, hogy a túra eme szakasz nagyobb részt már a naplemente után zajlott, viszont az utóbbi részfeladat finoman szólva is döcögõsre sikeredett. Ez el is döntötte a másnapi program súlypontját.

19.15-re érkeztünk meg a szállásunkra. A Pál kocsmában magunkba döntöttünk pár bögre forró teát meg forralt bort, megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk és fél tízkor már mindenki aludt csöndesen. ( Talán csak a kocsma vendégei nem, de ez az én hálózsákomba nem hallatszott be.)

A vasárnap kilátópontok felkeresésével telt el. A szépen helyreállított Árpád-kilátónál kezdtük a sort és mértünk nagy szorgalommal.(És ami legalább ennyire fontos javuló eredményekkel.)

Majd leereszkedtünk a Hûvös-völgybe és szembe haladva az egyre erõsödõ tájfutó forgalommal a sárga sáv mentén felkapaszkodtunk a Hárs-hegyre. Itt meglátogattuk mind a két kilátó tornyot, amelyeknél újabb és újabb hátra- és oldalmetszéseket végeztünk. Itt már észleltük a tájolók közti pontosságbeli eltéréseket is. A mérések egyre gördülékenyebben mentek, a mért és a valóságos álláspontok közötti eltérések nem voltak nagyok.

Bekukkantottunk a homokkõ határán létrejött Báthori-barlang ajtaján is. Késõbb az útikalauzból kiderül, igen nevezetes hely ez, hiszen 7000 év emlékeit õrizte. Lakták állatok, lakta a kõkorszaki ember, volt remete lak, ahol egy Báthori nevezetû pálos szerzetes magyar nyelvû biblia magyarázatot írt, de vasbánya is mûködött benne. Biztosan érdekes lenne, ha egy-egy alkalommal a nagyközönség is megszemlélhetné a több mint 400 m-es járathossz egy részét. Idegenforgalmi szezonban biztosan akadna rá jelentkezõ, hiszen ezen a napon is szép forgalom volt a Kaán-kilátónál, pedig kimondottan csúszós utak vezettek felfelé. Jutalom gyanánt mi is megcsodáltuk a pazar panorámát, majd lerohantunk a Szépjuhásznéhoz ahol bableves tengerek és palacsintahegyek segítségével csillapítottuk gyomrunk morranásait. A kényelmesebbek itt buszra pattantak mivel hátizsákjaikat a szálláson hagyták. ( Hümm, hümm. Lehet, hogy a hegyek Budán magasabbak mint Szegeden, s a hátizsákba is több kerül egy kétnapos túrán mint a szokásos napi cipelnivaló, de egy túravezetõnek azért ennyit ki kell bírnia.) Ági, Zsolt és én még elsétáltunk a Tündér-szikláig. Ott egy kis jégakrobatikát bemutatva lejutottunk a zöld sáv jelzésre ami kivitt a Szépvölgyi útra. A Nyugati pályaudvarra a két társaság szinte percnyi pontossággal azonos idõben érkezett. Bekvártélyoztuk magunkat a vonatra, aztán ettünk, aludtunk, felolvastunk pár érdekességet az út során érintett nevezetességekrõl és átismételtük csomótani ismereteinket. Bennem egy kellemes hétvége emléke maradt. Remélem a többiek is így gondolják és érdeklõdésük mellé szorgos tanulást rendelnek a következõ két hónapban, s ennek eredményeként megint lesz néhány ember aki túravezetõként erõsítheti a természetjáró társadalmat.