A nagybörzsönyi kisvasút (az itt szereplõ adatok jelentõs része a Kisvasutak Baráti Körének honlapjáról származik, a kisvasutak rajongóinak tehát feltétlenül javasoljuk, hogy látogassanak el arra is!)

Ha valaki a Börzsöny hegyei közt a Hosszú-völgyben megbúvó Kisirtáspusztán jár, akkor a " TOBOZ " kulcsosház meglátogatása mellett lehetetlen, hogy ne kerüljön kapcsolatba a hely másik nevezetességével a kisvasúttal. A Börzsönyt az elmúlt a XX.század középsõ harmadában keresztül-kasul behálózták a keskeny nyomközû erdei vasút vonalai. Ezek elsõsorban a fakitermelést és szállítást voltak hivatottak segíteni, így számos sínpár már eredetileg is csak ideiglenes jelleggel építtetett, és ennek megfelelõen a mûvelés befejeztével fel is szedték azokat. Ám még ezek az ideiglenes szárnyvonalak sem tûntek el nyomtalanul. Legalábbis a legtöbb esetben nem. A figyelmes szemlélõ ma is felfedezheti az egykori vasutak nyomait. A terepen erre a feltöltött pályaalap, esetleg hidak, apró viaduktok romjai emlékeztetnek. További segítséget ad a turistatérkép is mely több helyütt utal arra, hogy egykor vasut volt azon a helyen.

A börzsönyi kisvasutak közül a 80-as éveket már csak 3 érte meg. Az azóta is folyamatosan használt királyréti, a fenyegetettt, de a helyiek igyekezete folytán már megmentett kemencei, és a leghosszabb: a Szobot - Nagybörzsönnyel összekötõ vonal. Ez utóbbinak is már csak a két szélsõ szakasza a Szob - Márianosztra, illetve a Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta, hiszen a közbülsõ Nagyirtáspuszta - Márianosztra szakasz sínjeit röviddel annak használaton kívül helyezése után elhordták, és mára jobbára a környék településeinek épületeiben betonvasként találhatnánk meg õket. Nem sokkal késõbb a kõbánya bezárását követõen, megszünt a Szobi vég is, majd 10 évvel ezelõtt 1992-ben csipkerózsika álomra szenderült a nagybörzsönyi szakasz is. Szerencsére itt megmaradtak a sínek és a kisvasutak barátai kézi hajtányaikkal rendszeresen járták, óvták, gyomtalanították azokat, már amennyire szerény lehetõségeikbõl fakadóan erre módjuk volt.

A 90-es évek végére minden igyekezet ellenére úgy tûnt, végleg oda lesz a kisvasút és vele együtt a ma már ipartörténeti mûemléknek számító hegyi fordító. Bár idõközben újra és újra felröppentek optimista hírek a kisvasút megmentésérõl lásd például a Népszabadság 1997. decemberi cikkét, a helyzet mégis egyre romlott. Omladoztak a hidak, és a lelkes gyomirtó/pályatisztító munka is egyre inkább szélmalomharcnak bizonyult. A kisirtáspusztai Toboz kulcsosház udvarán, már kopjafát is állítottak emlékére. Aztán 2002-ben mégis megtörtént a csoda. A pályát teljes hosszában felújították Nagybörzsöny és Nagyirtáspuszta között. Megerõsítették, illetve újjáépítették a hidakat, váltókat. Megújultak a személykocsik és a mozdony is. Az év augusztusára tehát minden készen állt a szakasz újra megnyitására. Ami pedig a vonal többi részét illeti: a grandiózus tervek a Nagyirtás - Szob szakasz teljes újjáépítésérõl szólnak. Ez azonban a semmibõl való építkezést jelent, mégpedig jóval nagyobb költséggel, mint a bõ fél évtizedet vajúdó még meglevõ Nagybörzsöny- Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta szakasz rehabilitációja. Hogy utazhatunk-e Szobtól Nagybörzsönyig valaha is kisvasútan? Reméljük! Mert a tervek és a lelkesedés megvan. És mostanság végre úgy néz ki hogy a maradék néhány - nem kevésbé fontos - tényezõbõl, úgymint: pénz, pénz, pénz, ...... és pénz is akad. Ez pedig azt jelentheti, hogy a kisvasutak szerelmeseinek álmai mégiscsak valóra válhatnak.

Irodalom:

Újra indulhat a nagybörzsönyi kisvasút? (Népszabadság, 1997.december => Toboz 1997.december)
Újraindul a nagybörzsönyi kisvonat (Népszabadság, 2002.június 1. => Túrajelentés 2002.július)
Megújul a szobi kisvasút. (Heti Világgazdaság, 2002. július 3. => Túrajelentés 2002. július)

Valamint a KBK cikkei és beszámolói