Tátralátó -30 TÚRAKRÓNIKA ( avagy így láttuk mi ... )

1998:
Elõször rendeztük meg a túrát. A névválasztás elérte célját, hisz a túra elõtti utolsó napokban több érdeklõdés is befutott a tekintetben, hogy valóban látszanak e majd a Magas-Tátra csúcsai. Ennek ellenére a résztvevõk várható létszámát rendezõcsapatunk alaposan alábecsülte. A várt ötvenes mezõny helyett az indulók száma meghaladta a százat. Nem kevesen voltak sajnos ennek folytán, akik még a teljesítendõ útvonalat is maguk kellett felírják egy darab papírra, majd túra teljesítése után a célból azzal a (betartott) ígérettel mehettek haza, hogy mindazt a juttatást amit az elsõ 50 résztvevõ megkapott (rajtszám, karton, emléklap, jelvény) nekik is elpostázzuk.

A túrát a helyszínen értékelõk felhívták a rendezõk figyelmét több "gyermekbetegségre". Ezeket saját (terjedelmes) hibalistánkkal egybevetve igyekeztük kidolgozni a következõ évi túrát. A rendezvény írásos kritikát is kapott, mely a Százlábú (III.évf. 18.szám (1998) számában olvasható. A szerzõ Papp Zsolt (a Szondi túrák egyik rendezõje) alaposan - saját véleményem szerint kissé igazságtalanul - leszedte rólunk a keresztvizet. A következõ szám aztán még egy "kontra" és egy "rekontra"cikket is közölt. Ezután tudomásom szerint elült a vita.

1999:
Közel ötödével esett vissza az indulók létszáma, de vigasztal, hogy visszatérõ vendégeink is voltak. Külön köszönet mindnyájuknak (13fõ), hogy adtak még egy esélyt. A hibák közül sokat (ha nem is mindet) kijavítottunk. Kisebb újítások is történtek, köztük például a túra saját állomásbélyegzõinek bevezetése. Még "saját" idõpontot is tudtunk találni, vagyis nem váltunk egyik környékbeli rendezvény konkurrensévé sem.

2000:
Az elsõ túránál is jelentõsen magasabb részvételi kedv (136 induló, 101 új, 35 visszatérõ) az elõzõ év rendezési sikerének a jele. Az útvonalat valamelyest módosítottuk, mivel az elsõ két évben sok kritikát kaptunk a Nagy-Hideg-hegytõl Nagybörzsönyig tartó lejtmenet miatt. A változtatásról (a Száraz-fa-bérc bekapcsolása ) megoszlottak a vélemények. A jelzetlen út elsõ 20-30 métere bozótos volt, és bár a bányapusztai "dzsuvás" miatt soha senki kritizált minket (a térkép szerint kék sáv jelzés vezet át rajta), itt a túra harmadik negyedében már minden csaláncsípés és szederszúrás kettõnek számított. Szerencsére az általunk készített ideiglenes útjelzés követhetõségével nem volt probléma. Még egy a túra szempontjából jelentõs változás érdemel említést: áttérünk a teljesítések száma szerinti jelvénydíjazásra.

2001:
Ismét pazar idõjárás, és a tavalyinál alig kevesebb induló. Történik mindez annak ellenére, hogy a túra hetében mást se mond a meteorológia, mint hogy a túra napján szakadni fog az esõ. Az útvonalon mi ezúttal nem változtattunk. Viszont a Nagybörzsöny-Altáró szakasz kibetonozása kellemetlen meglepetés. Mivel emiatt még nehezebb vált észrevenni a falu határában az erdõ felé elforduló kék sáv jelzést, az elsõ ellenõrzõ pontot véglegesen erre a helyre költöztettük. A Száraz-fa-bérc az idén is megosztotta a mezõnyt. A túlnyomó többségnek azonban tetszik a kaland, még a "dzsuvás" (megfogadtuk, hogy jövõre kipucoljuk) ellenére is. Az idén emellett kifogás éri e szakasz másik végét is, a sárga háromszög jelzés meredek lejtõjét, mely a száraz idõ miatt rendkívül csúszóssá vált. Indulók száma 122 ( 75 új, 47 visszatérõ)

2002:
Az elsõ jubileum, az ötödik túra. Erre az alkalomra fémjelvényeket készíttettünk. A pályacsúcsok mind a férfiak, mind a nõk mezõnyében megdõltek (=> LEG-ek). Az útvonal egyetlen változása, a Száraz-fa-bércen áthaladó úton nemrég felfestett kék háromszög jelzés. Örömmel nyugtáztuk e nem várt könnyítést. Ezek szerint az eddigi túrák során kitaposott csapást mások is megkedvelték. Az ösvény most jól járható volt, nem is panaszkodott senki, hogy miért van benne az útvonaban ez a "dzsuvás". A 134 induló ( 87 új, 47 visszatérõ) lényegében a tavalyelõtti rekordlétszám beállítását jelentette. Pici szépséghiba, hogy a mezõnyben a túrát seprûként végigjáró rendezõkön kívül az idén alig találhattunk Csongrád megyeit. Terveink szerint jövõre busz indításával próbálunk ezen változtatni. Sokan dicsérték a kisirtáspusztai vendéglátást (zsíros kenyér, gulyásleves, tea). Az egyetlen - nem új, de továbbra is jogos - kritika a Magos-fa vízhiányos állapota volt. Megfogadtuk, jövõre megpróbálunk valamilyen megoldást találni.

2003:
Az idei túrán is száraz, napos, forró idõ várta a résztvevõket. E körülményre való tekintettel, mely már-már a túra egyik alapvetõ jellemzõjének mondható, az idén Nagy-Hideg-hegyre frissítõpont települt (igaz csak 1 pohár ásványvizet adtunk, mert azt ugye fel is kellett oda cipelni, de mégis több volt mint a semmi). Aki akart, persze még vehetett magának saját költségén a turistaházban frissítõket. A kisirtási gulyásleves az idén is nagy sikert aratott. Ami az indulókat illeti a 105 rajthoz álló között a szokásosnál több Csongrád megyeit találhattunk, hiszen ezúttal buszt szerveztünk a rendezvényre. Az idei mezõnyben 55 új résztvevõ mellett 49 visszatérõ teljesítõt üdvözölhettünk. Az utóbbiak aránya így 19-rõl 22%-ra nõtt összeségében. Az idei évben többen is átírták a "hall of fame" tablóját. Hegedûs Ákos és Szabó Gábor (utóbbi az idén sérülés miatt nem jött el) tavaly felállított pályacsúcsát ( 3 óra 49 perc ) túlszárnyalta a mezõny elején induló Kõszegi Szabolcs ( 3 ó 45 p ), ám az új csúcs tiszavirágéletûnek bizonyult, hiszen a rajtzáráskor induló címvédõ (Hegedûs Ákos) 1 óra 53 perccel annak felállítása után már meg is döntötte, visszavéve trónját nagyszerû 3 óra 15 perces eredménnyel. A lányoknál nem volt ilyen kiélezett a helyzet, hiszen a csúcstartó és idén is a legjobb idõt elérõ Czégény Erzsébet bõ 1 órával maradt el tavalyi csúcsától. A fiúk mezõnyében két, minden eddiginél ifjabb, titánt is üdvözölhettünk. A seniorok is kitettek magukért Merza József dr. és Utasi János 6 óra körüli teljesítési eredményei példaként állíthatók a fiatalok elé.