|
Tátralátó -30
BESZÁMOLÓK - VÉLEMÉNYEK
( avagy így látták mások ... ) |
|
1998:
Az
1999-tõl 2002-ig rendezett túrákról nem áll
rendelkezésünkre "független" beszámoló.
Ha valaki tud ilyenrõl, kérjük küldje el a rosa@in1st.szote.u-szeged.hu
e-mail címre.
2003:
Az alább közölt írások
mindegyike az Index.hu - TELJESÍTMÉNYTÚRA
FÓRUMán jelent meg, így szerzõik nickname
+ e-mail címmel szerepelnek.
- sver
[ 2003-08-11 10:08:17 (25102) ]
Tátralátó - Reggel - szokás szerint
- kegyetlenül csörgött az óra, én pedig egy
reumás csigát alulmúló sebességgel másztam
ki az ágyból. Utána viszont elég hamar elkészültem,
igy (bocsánat, valahogy eltûnt a hosszú i a billentyûzetemrõl)
jóval a megbeszélt idõ elõtt a Corvin parkolójában
(Cam Mogó megfogalmazásában: a Rókus kórház
mögötti parkolóban :-) ) voltam. Itt elég hamar
összeverõdött a csapat: Cam Mogó, Pygmea, Nagyondinnye,
és (offtopik) Imre, akinek hamorosan jelentkeznie kell a fórumon
is, legalábbis nagyon biztattuk erre. Ez az (offtopik) Imre tetszik
nekem, olyan, mint egy király név, pl. I. (offtopik) Imre.
:-)
A csapat navigációs képességei nagyon alacsony
szintûek, vagy csak álmosak voltunk, nem tudom, mindenesetre
Nagybörzsönyig legalább háromszor eltévedtünk
(én pl. a Nagykörútról a Rákóczi
útra, Buda felé akartam terelni szegény Cam Mogó
sofõrünket!!! :-( ), de aztán egyszercsak megtaláltuk
a rajtot, ajol igazi topik-dzsembori alakult ki. Nem is merek névsort
publikálni, mert valakit biztos kifelejtenék. Egy gyors csoportfényképezés
után (mivel SK nem akart beállni a többiek közé,
csanya különös kegyetlenséggel, közvetlen közelrõl
többször is lefényképezte.
A túra elején a Dönitz tengernagy által nagyon
kedvelt ún. falkataktikát alkalmaztuk, és a túra
végéig sikerült többé-kevésbé
együtt maradni. Ennek az volt a nagy elõnye, hogy bõséges
terepet kinált beszélgetésre, ismerkedésre,
facér lányok kikiáltására, stb. :-)
Én csak a szederbokrok miatt álltam meg igen sûrûn,
a többiek viszont kegetlenül hajtottak tovább, leszámitva
h-algát, akiben - legalábbis a szederevés terén
- lelki rokonra bukkantam. :-) Tavalyhoz képest annyi újdonsággal
szolgált a túra, hogy még sokkal szebb az útvonal,
mint amilyenre emlékeztem. Van egy-két egészen varázslatos
hely!
A reggeli navigációs bakikat egy újabbal azért
sikerült kiegésziteni - Fat-tel közösen majdnem hamarabb
jutottunk fel a Csóványosra, mint a Magosfára... Azt
hiszem, nagy megdöbbenés lett volna, ha nem szól ránk
jó érzékkel egy jótét lélek!
Egyébként számomra nagyon hamar eltelt ez a hát
óra (elég kényelmes tempóban haladtunk, nem
úgy mint Ákibácsi, aki újabb pályarekordot
álltott fel, úgyhogy maximálisan megérdemelte
az üdvözlõ diszsorfalat, amiben részesitettük!),
és nagyon remélem, hogy jövõre is megrendezik!
Nekem az egyik kedvencem lett.
A túra végén még néhány órán
keresztül kellett várnunk Optikára (aki valószinûleg
ólomsúlyokat tart a hátizsákjában, mert
nem tudott értelmes magyarázatot adni, hogy mi lehet benne
legalább 6-7 kiló), valamint Pygmeára és Nagyondinnyére
(aki egyébként is érdekes stilusban teljesitette a
feladatatot - egy szakaszon pl. elindult visszafelé ) Utólagos
elmondásuk szerint kipróbálták az összes
finom eltévedési lehetõséget a' Optika. Nem
is annyira röviden ennyi, várom a többiek észrevételeit!
Optika, ez rád különösen vonatkozik!!! :-)
- Levcso
[2003-08-11 13:11:58 (25130)]
Tátralátó 30 - Sziasztok emberek! (avagy nem
lusta beszámolótírni, csak sajna dógzás
közben kicsit nehezebb) Kicsit 1/2tem a 3 hónap TT kihagyás
miatt. De hááát a Tátralátóra
EL KELL MENNI! Csanyával már tesztelgettem múlt 7en
egy kis OKT jelleggel, de akkor még nem volt az igazi. Akkor utána
egész vasárnap fájt a térdem. Tehát
egészen egyszerûen féltem. Csanya fõkolompos
által meghírdetett indulási idõpontot megtagadtam,
ezért sereghajtóként startoltunk 9.40-kor, a rendezõk
legnagyobb meglepõdésére. Ugyanis a 9.34-es busz megszûnt,
és már csak páran, autósok szállingóztak
be. Így sajna a dínom-dánomból az elején
kimaradtunk. Túra alatt csak Optikával találkoztunk
Magosfán, illetve amikor NHH után lehagytuk + a végén
a Topicos utóvéddel, egy kis ejtõzés a parkban.
Az útvonal vezetése nekem teljesen ideális volt, ugyanis
mire elérkeztünk a Fekete-rétig, a lényegi részhez
teljesen jól bemelegedtem, és a szénhidrátos
doppinggal neki lehetett menni a HEGYNEK. Nem volt könnyû, de
a 4km 416m kombinációt 1 óra alatt letudtuk, és
meglepõ módon kevésbé voltam megrogyva, mint
tavaly. Ennek megörülve Csóványosra nyomtam egy
6km/h-s átlagot. A Csóványosról lefelé
nem szeretek jönni, hamar túl akartam lenni rajta, meg egy
jéghideg nagyhideghegyi Schlossgold képe lebegett szemem
elõtt, ami miatt szegény Picur & Lóránt
barátom csak loholt a nyomomban. Kellemes volt fent ücsörögni,
közben mindenki elhúzott elõttünk, de kellett a
20perc pihenõ. Lefelé Optikát próbáltuk
buzdítani és rögtönzött 1.segéllyel
támogatni, melyet udvariasan elhárított és
egybõl jobban is lett:)
A K4zeten már több alternatív választható
útvonaltervrõl gondolkoztunk, hogyan lehetne egy kicsit variálni
az átjutást jövõre Kisirtásra, mert sokadszorra
kezd unalmassá válni ugyanaz az út. Utólag
azonban kiderült, hogy Dinnye&Kata azonban meg is valósította
az alternatív Tátralátót, így koppantunk
a nagy ötletünkkel ): A Tátralátó még
mindig a kedvenc túrám, nekem klasszik táv, szint
paraméterekkel, gyönyörû helyen. A rendezõk
is barátságosak, meg majdnem minden ponton adnak valami frissítõt,
a NHH-i vízosztás meg bónusz volt a múlt évhez
képest, a gulyásleves ugyan nem férkõzött
be bizalmamba, de nem kajálás miatt járok túrázni
Végén egy kis lazítás is jó volt, nem
akartam egyéni rekordot dönteni, mert féltettem a rozoga
térdeimet, de most szégyenszemre izomlázam van. (Látszik,
nem szokta a cigány lova a szántást!) Van megint fejlõdnivalóm,
de azért BEAC-ra (110) nem hinném, hogy elmegyek. Lev
- akibacsi
[2003-08-11 19:34:25 (25169)]
Naszóval Tátralátó 30. Pro-pátria
óta nem túráztam. Volt azóta középtávú
triatlonverseny, félmaraton, balatonátúszás,
mellette pedig sok bicajos- és futóedzés. A tátralátót
viszont nagyon vártam, szeretem ezt a túrát egyrészt
az útvonala miatt (a Börzsöny nem viccel!), és
persze mi tagadás, a tavaly elért jó idõeredmény
miatt is. Idei célként larzennel (természetesen) a
tavalyi 3:49-es idõ megjavítását, pontosabban
3:30 alá szorítását terveztünk. Jópár
nappal a túra elõtt kiderült, hogy larzen nem tud jönni
sérülés miatt, ezt kicsit bántam, de az elhatározás
és az idõterv továbbra is adott volt.
Túra elõtti nap 80 km-es bicaj majd 10 km futás szerepelt
edzésként, amit este jobban éreztek a lábaim,
mint elõzetesen gondoltam volna. Nem baj, két héttel
ironman elõtt ez belefér, és még egy utolsó
hosszú, tempós futásnak pont kapóra jött
a tátralátó. Így aztán szombaton olyat
csináltam, amit eddig túra elõtt nem igazán:
a tavalyi adatok alapján idõtervet készítettem,
3:25-ös menetidõvel kalkulálva. Persze közben eljátszottam
a gondolattal, hogy hol lehetne még faragni a 3:19-es idõhöz,
hiszen milyen szépen is hangzik a 30 perces javulás, de aztán
errõl letettem, nagyon húzósnak tûnt. (az idõtervkészítés
larzen dolga szokott lenni, mint ahogy utólag a beszámolóírás
is :-) )
Vasárnap aztán a szokásos menetrend szerint 6-kor
kelés, 7:30-as vonat, majd 9 körüli busz Szobon, és
9:30 körül már Nagybörzsönyben is voltam. Még
egy túratárs jött azzal a busszal, nagyobb tömegre
számítottam, de mintha a többség inkább
az autós megoldásra szavazott volna, hiszen kocsik szép
számmal álltak a rajtnál. A szokásos doppingszert
(azaz kávé + kóla) a rajtban fogyasztottam el, hiszen
ilyen luxus most nem fért bele túra közben.
Majdnem utolsó indulóként 9:40-kor lódultam
neki a távnak, most elõször nem vittem kabalaszendvicset
(hallod, miki? :) ), inkább egy 3 decis kisüveg víz
foglalta el a helyét az övtáskámban és
a már-már szokásos mûzliszelet, power-bar, power-gel.
Elsõ ep.-ig még beton, alig emelkedik, pont jó bemelegítésnek.
Itt eszembe jutott Miki, biztosan szólt volna, hogy ez a tipikus
larzen-akibacsi módszer szerinti túl gyors kezdés
(amit utána jelentõs lassulás követ), de úgy
gondoltam, hogy amire esetleg visszaütne, addigra már a célban
kell lennem. Terv szerint 10 perc a pont, 7-en belül odaértem.
Futás tovább, most már erdei a terep, de a patakmeder
és utána a dózerút nagyon jól futható.
A szénégetõk után a kék jelzés
lent is megy a patakvölgyben meg fent is a dózerúton,
idén is a fentit választottam, jobban futható, távban-szintben
pedig kb. egyforma. Bányapusztán kellene lennem 30 perc alatt
az ep-tõl, amikor a kékrõl a ház mellett ráfordulok
a susnyás, létrás részre, 29:28-at mutat az
óra. Hm, jó.
Át a létrán, küzdés a mocorkásban,
szerencsére magabiztosan megyek, tavalyról nagyon jól
ismerem. Újabb létra, és innen már nyílt
a terep, röpke nosztalgia a Februári Börzsöny éjszakai
ezen szakaszára, amikor már bõven világosban
caplattunk felfelé NHH-re. Nem vétem el a lekanyarodást
a Khsz-re (a tavalyi bejáráson megtanultuk jól a helyes
irányt) így innen egy nagyon jól futható szakasz
következik, nyújtom is a lépteim ahogy csak lehet. Megelõzök
több csoportot, majd a kanyargós, omladékos részen
ismerõsök tûnnek fel. Felismerem SK-t és azt hiszem
Pygmeát, utóbbi Hivert hiányolja. Részemrõl
egy kollektív köszönésre futotta, meg néhány
értelmetlen válaszra, aztán robogok tovább.
Közben gondolkozom, hogy vajon ki lehetett a másik két
ember, ismerem-e õket, lehettem volna kicsit kommunikatívabb,
megállni kicsit beszélgetni, stb., de ez most nem ment.
Bányapusztától újabb fél óra
volt terv szerint Fekete-rét, 29 perc alatt meg is érkeztem.
Itt újabb indexes csapat fogad nagy szeretettel, de megint csak
két embert szúrok ki konkrétan, Csanyát és
Tibetet. Megint csak egy köszönés, mosdok a forrásnál,
Csanya innivalóval kínál de visszautasítom
(azért köszi ám!) majd a közönség segítségét
kérem, hogy merre tovább (Fekete réten valahogy mindig
eltájolódok). Nyomom felfelé, közben agyalok,
hogy a többi 6-8 ember ki lehetett (bár nem láttam,
de biztos ott volt Fat, meg mintha Rita is azzal az autóval jött
volna, de mást már tényleg nem tudtam nevesíteni),
és szidom magam, hogy megint bunkó antiszociális voltam,
se kép se hang, csak mentem elõre. Aztán az jutott
eszembe, hogy egy jó idõvel ki tudom õket engesztelni,
utólag majd megértik, hogy miért volt olyan csõlátásom,
egyszerûen csak rákoncentráltam a feladatra és
közben kizártam a külvilágot. Bocsánat ezért
mindenkitõl.
Fekete rét-Magosfa megint fél óra a tervben, 31 perc
a részidõ. Felfelé elfogy a fél literes kulacsomból
az Isostar. Ráköszöntem Nagyondinnyére, de szerintem
nem ismert meg, mert csúnyán nézett. A csúcson
csokival kínálnak, de nem élek a lehetõséggel,
helyette inkább ûrhajós kaja power-gel formájában.
Már csak NHH-ig kell kibírni - ezért is kell a gyors
energia - onnan lefelé lehet zúzni. Magosfa-Csóvi
terv szerint 10 perc, gyakorlatilag 9:51, megállapítom, hogy
a terv kemény de tartható. közben újabb találka
Dinnyével, aki továbbra is a Khszön halad, felfelé
a Csóvira, elvétette a kanyart Magosfa felé, így
hát útbaigazítom.
Csóvitól 25 perc a tervezett idõ, épp 20 percnél
már a pontnál pecsételek. Hoppá, ez jó!
Na persze egybõl fel is áldozok néhány percet,
a turistaházban megtöltöm a kisüvegem vízzel
(ezzel a 3 decivel már kihúzom a célig) egy jéghideg
kóla pedig felélénkíti a testet és a
lelket, lefelé pedig szárnyakat ad. Gyorsan eltûnik
a fél liter, annál is gyorsabban felszívódik,
lefelé semmi kényelmetlen lönyögés-kuttyogás,
csak az érzés, hogy most már nem lehet baj. A köv.
pontig szinte végig lefelé, akkorákat lépek,
hogy csak na, élvezem a száguldást. 25 percet adtam
elõzetesen magamnak erre a szakaszra, gyakorlatilag 28 lett, de
benne a frissítés is, úgyhogy nem bosszankodom.
A ponttól irány az utolsó emelkedõ, felfelé
jaat-tal és csapatával találkozom össze, de megint
csak egy pár szóra telik, és már ott sem vagyok.
Lefelé megint nyomás, így újabb 3 perc elõnyt
szereztem, mikor a ponthoz értem. Itt vadmalacot ismerem meg, egy
gyors pacsi, majd pecsét. Itt vérszemet kaptam, újabb
terv fogalmazódik meg: a hátralévõ táv
5 kili, erre 25 percet terveztem. Az idõ 12:33, be kellene érni
13:00-n belül, ahány perccel belül vagyok, annyival vagyok
3:20-on belül is. Nyomattam végig, nem álltam meg, bár
kezdtem fáradni és a víz is elfogyott, de tartotta
bennem a lelket, hogy nincs már sok hátra. Egy kútnál
majdnem elcsábultam, megállok inni, megmosdani, de már
csak egy kili, mondtam egy hangos NEM!-et, és futottam tovább.
Elrobogtam a cukrászda elõtt majd át a téren,
és futva mentem be a vendéglõbe is.
A pecsételõ asztal elõtt megállítottam
az órát, 3:14:57-et mutatott. :-) Mondtam a néninek,
hogy legyen szíves úgy irni a célidõm, hogy
3:15 legyen a menetidõ (azaz 12:55-öt), merthogy annyi a saját
mérés. A hölgy elõször nem értette,
de aztán leesett neki, és azt mondta, hogy nem, szigorú
lesz, merthogy vannak vetélytársak, és a saját
óráján lévõ 12:58-at tekintette hivatalosnak.
A mellette ülõ kollegina megnézte az asztalon heverõ
telefont, azon 12:55 volt :-) Tök mindegy, a "versenyóra"
a szent (hülye szó, hiszen nem verseny) így elkönyveltem
magamban, hogy ez a nap két idõeredménnyel fog szerepelni
a nyilvántartásomban. Tulajdonképpen nem is baj, jövõre
három perc javítás már borítékolva
van, feltéve hogy kedvezõbb lesz az óramutatók
járása. :-)
A túrán összesen egy power-gel és 1,6 liter folyadék
fogyott (isostar, víz, kóla) de a célban gyorsan kezdtem
a pótlást, eltûnt bennem több részletben
1,3 liter mindenféle lé, amit még otthon is követett
több mint egy-másfél liter. Meg még ma is bõven,
az output viszont nem jelentõs. Ja igen, pont a célba érkezésemkor
volt egy busz Szob felé, a következõre mindegy 3 órát
kellett volna várnom. Hatalmas szerencsémre magát
offtopicnak mondó Zoli megkérdezte (egy újabb ember,
akit nem ismertem eddig, míg õ a nevem is tudja és
szivességet tesz), hogy van-e fuvarom Pestig, és miután
nemmel válaszoltam, 5 percen belül indultunk és házig
fuvarozott. Ezúton is köszönet ezért a tettért,
nagyon jólesett.
Összefoglalásul: nagyon jól ment!! Azt hiszem kihoztam
magamból szinte a maximumot, de nem olyan áron, hogy a végén
nagyhalál legyen. Lehetett volna még esetleg feszíteni
a húrt, de pont így volt jó. Az idõterv nagyon
hasznos volt, de nem stresszelt, mindenhol úgy mentem, ahogy a saját
tempóm diktálta, és ez elég volt szakaszonként
az 1-2 perccel elõnyökre a tervhez képest, ami a végén
összeadódva már 10 percet ért. Spórolni
talán a turistaháznál lehetett volna pár percet,
de nem akartam kockáztatni, hogy késõbb visszaüssön.
Kellett az a folyadék és cukor. Larzen szerint lehet ezen
még javítani, úgyhogy jövõre 3:10. :-)
bocsánat még egyszer az antiszociális magatartásért,
köszönet a gratulákokhoz.
üdv akibacsi
ui: ja, azt nem tudom, hogy pályacsúcs-e. Az biztos, hogy
gyorsabb voltam a tavalyinál, de hogy nálam volt-e valaki
gyorsabb, azt nem tudom. Azt hiszem, hogy nem, de ez ténylegesen
csak a honlap frissítésekor fog kiderülni.
- Sánta Kutya (SK)
[ 2003-08-11 19:53:21 (25170) ]
Ákiikon! :-)
"Felismerem SK-t és azt hiszem Pygmeát... Közben
gondolkozom, hogy vajon ki lehetett a másik két ember, ismerem-e
õket, lehettem volna kicsit kommunikatívabb, megállni
kicsit beszélgetni, stb."
Kukuccsal és Bénóval mentünk azon a szakaszon,
a túrakalapjukról felismerhetõk. Igazából
nem vártuk, hogy leállj velünk trécselni a pályacsúcs
rovására. :-)) Mi lettünk volna antiszociálisak,
ha feltartunk ilyen helyzetben. Viszont Kukucs kivételével
végigparáztuk azt a szakaszt, többször nem szégyelltük
a kezünket is igénybevenni az elõrejutáshoz,
és amit az idõeredményednél is jobban csodálok,
mert nem értem, hogy hogyan lehet _ott_ futni. Na, most bezárt
a közért, de akkor is muszáj volt elolvasni, mindegy,
majdcsak akad kenyér valahonnan... :-)))
Lehet, hogy ha csúcsot akar menni az ember, akkor érdemes
bejelenteni a rajtban a kísérletet és egyeztetni az
órákat?
Gratulálok!
- akibacsi [
2003-08-11 20:12:17 (25171)]
Az én közértem is bezárt,de muszáj volt
megírni valamikor, mert otthon nem megy, és egy csomó
beszámolóm úgy hiúsult meg, hogy addig húztam,
amíg végül már nem volt értelme megírni.
Az óraállítgatás szerintem eléggé
arcoskodásnak, kivagyiságnak tûnne, fõleg egy
Tátralátón. A túra továbbra sem verseny,
így aztán egy-két perc ide vagy oda baromira nem számít.
9:34-kor neveztem, 9:40-es rajtidõt írtak a papíromra.
Ténylegesen azt hiszem 9:41-kor indultam és nem tudom, mikor
érkeztem. Épp ezért mértem saját idõt,
az az egy, ami biztos, az egyéb pontatlanság vele jár.
- nagyondinnye
[ 2003-08-12 12:56:04 (25202)]
Bocsánatkérés A túra elején (minden
valószínûség szerint egy sajnálatos félreértés
miatt, aminek mibenlétét borítsa a feledés
homálya) sikerült vérig sértenem egy maréknyi
túrázót. Mélységesen bánom, hogy
akkor elvesztettem az önuralmamat; kérlek Titeket, bocsássatok
meg!
Tátralátó 30, eltévedésekben
1. Valahol a kéken, még Bányapuszta elõtt
a jelzés bevitt a dzsungelbe, aztán sunyin felvágott
a párhuzamosan haladó útra. Hõsiesen hasítottuk
a bozótot, amíg az jóformán áthatolhatatlanná
nem vált, aztán egy "nini, ott is mennek, és
õk úton!" -szerû felismerést követõen
felküszködtük magunkat az útra. Kb. 5 perces visszaesés.
2. Bányapuszta után az útról be kellett
vágni a susnyába egy arasznyi széles, mocsaras ösvényen,
és rögtön átmászni egy kerítésen.
Ez nem volt jól kijelezve. Szerencsére láttam a kerítés
fölött egy átlendülõ lábat. 1-2 perc
kiesés.
3. Magosfa elõtt jó tempóban haladtam, de elfogyott
a vizem, és ettõl az emelkedõ végére
eléggé megzuhantam. (Lehet, hogy az elõzõ napi
Budai Tájak 50, meg az általános nem-evés is
bejátszott ebbe a megzuhanásba.) Valaki adott egy korty vizet,
és aztán szentül megígértette velem, hogy
megírom, hogy adott vizet, de sajnos fogalmam sincs, hogy ki volt
az - kedves Ismeretlen Jótevõ, ezúton fogadd hálámat
és bocsánatkérésemet; örülnék,
ha legközelebb, amikor látsz, megmondanád becses neved
N-edszer is. (Mivel az arcmemóriám, minden egyéb memóriámhoz
hasonlóan, pocsék, így néha elõfordul,
hogy bemutatkozok valakinek, aki elröhögi magát, és
közli, hogy hányadszorra mutatkozok be neki. :)) A K hsz-rõl
nem fordultam le a Z-re bal felé. Ezt a botorságot azért
mûveltem, mert a mögöttem haladók azt találták
mondani egymásnak a beveretlen hazug szájukkal :), hogy a
K hsz felvisz a csúcsra és ott megszûnik, tehát
amíg az tart, addig oké. Gyanús lett a helyzet. "Hol
a pont?" - kérdeztem Ákibácsit, aki valahonnan
megtudta, hogy én vagyok én, futtában bemutatkozott
és útbaigazított. Visszafordultam; itt szembetalálkoztam
Fat-ékkel, akikrõl azt gondoltam, hogy már jártak
a ponton, és most teljesen regulárisan közlekednek a
Csóványos felé. Késõbb a magosfai ponton
ültem, amikor befutottak Fat-ék, és rosszallották,
hogy nem szóltam nekik, hogy el vannak tévedve. Bocs, skatzok,
nem tudtam. Itt kb. 15 percet bukhattam. Az eltévedés hatására
elvesztettem a (nem futó) topikosok között felfelé
kiizzadt (tudomásom szerinti) elsõ helyemet, mert Cam Mogó,
aki a K?-Z elágazáshoz még mögöttem ért
fel, a pontot elõttem találta meg. Sorban befutottak a többiek,
én megvártam Pygmeát, akit megviselt, hogy az elején
se-szó-se-beszéd elfüstöltem. Úgy döntöttem,
hogy innentõl vele tartok; mivel a fájós térde
miatt nem bírta a többi topikos tempóját, tájékozódásképes
ember nélkül maradtunk, éz ez volt a baj. A komoly elkeverések
a Nagy-Hideg-hegy és Kisirtáspuszta közé estek.
4. A Nagy-Hideg-hegyi turistaháztól nem találtuk
meg a jelzést, és lepattogtunk egy igen meredek, igen csalános
lejtõn, amit a lépcsõ vonalának meghosszabbításában
találtunk. Nem kellett volna. Kb. 15-20 perc bukta.
5. A Kis-Király-rét után K_-rõl a K+-ra
rosszfelé kanyarodtunk. Azt, hogy melyik irányba induljunk,
iránytûvel döntöttük el, pedig ha megkerestük
volna a K+ mindkét ágát, és a bal oldalit választottuk
volna, az okosabb lett volna. Bizonyos Saucony lábnyomok is segítettek
tévútra vetõdni. Itt másodfokon is eltévedtünk,
azaz a jelenlegi eltévedésen belül még egyszer:
· Viszonylag sokáig nem láttunk jelzést, így
visszamásztunk az utolsó K+-ig, és megörültünk,
hogy lám, jó ez az út, csak a festés rossz.
Megint megfordultunk, hitünk szerint jó irányba. Teljes
megrökönyödésemre szénégetõket
találtunk, meg egy Katalin nevû forrást, meg a K jelet.
Tanult kollégám, Dr. Pygmea Watson :) megállapította,
hogy itt ma már jártunk. Az elsõ pont és Bányapuszta
között voltunk! Rövid értekezlet után kifundáltuk,
hogy nem adjuk fel, visszamegyünk, és végigmegyünk
becsületbõl. Álmaim a szintidõn belüli beérkezésrõl
szertefoszlottak. Visszamásztunk a K_-ig. Itt kb. 1.5, talán
2 órát vesztettünk.
6. Ebben nem vagyok biztos, hogy itt történt, de mintha
még a Hegyes-hegyi rakodó elõtt, a K+-on lett volna.
Egy kis dzsindzsás ösvényen jöttünk le, ami
egy kanyarodó rendes útba torkollott; az útnak volt
egy közel egyenesen, kicsit jobbra folytatódó, és
egy erõsen balra, majdhogynem visszafelé menõ ága.
Mindkét ágba belenéztünk, és jelet furcsa
módon csak a bal oldali ágban találtunk, ott viszont
mindjárt kettõt is. El is indultunk rajta vidáman,
de a jelzések nem követték a példánkat.
Visszafordultunk, és kiderült, hogy a két jelzés
közül az egyik nyíl, és az egyenes ágból
visszafelé halad halandóknak akarja mutatni, hogy nem ám
az úton kell menni, hanem fel a bozótba. A második
jel teljesen fölösleges és zavaró, megerõsítõ
jelnek néztük. Az egyenes ágban is volt jel, de elég
messze, és elég haloványka. Kb. 10 perc tévelygés.
7. A Hegyes-hegyi rakodónál lévõ pont
már zárt. Megnyugtattak, hogy innét már nem
lehet eltéveszteni (ezen már akkor is röhögtünk
:))), egy km fel, egy másik km le, elõször K hsz, aztán
S hsz. Oké, A K hsz egy T elágazásba ért, ahol
a "sarkon" álló fára úgy volt felfestve,
mintha a jobbról érkezõknek mutatná, hogy itt
balra. A T jobb ágában volt egy jelzés-alapozás,
balra semmi. Ezekbõl arra a helytelen következtetésre
jutottam, hogy a K hsz jobbra megy. Valójában a K hsz véget
ért, és a T teteje már a S hsz volt. Elindultunk jobbra,
és találtunk is egy S hsz jelet, aminek örültünk.
Itt megint eltévedtünk másodfokon is: · Megint
nem láttunk jelet egy jó darabon, visszamentünk megkeresni
az utolsó S hsz jelzést. Ez a fa mindkét oldalára
fel volt festve, jó, akkor egyenesen kellett menni. De mi az a kis
maszat az egyik jel alatt? Hát egy nyiszlett kis sárga nyíl,
így külön, nem az alapozás részeként,
és ráadásul a nemlét határáig
lekopva. Kb. 20 centirõl szagolgattam, és meg is tapogattam,
mire rájöttem, mi akar ez lenni. Ha nem vagyok elég
kíváncsi, sose találjuk meg... Azt nem tudom, mi a
francnak volt jel a fa másik oldalán is, mert csüggedt
fejünket a nyamvadt nyilacska irányába fordítva
felfedeztük, hogy a domboldalon S hsz jelek vezetnek felfelé,
egy láthatatlan ösvényen, ami semmiben sem különbözött
a környezõ erdei talajtól. Sötét szitokfelleget
magunk mögött hagyva felmentünk a jelzéseket követve.
Igen ám, de ez az út egyre csak felfelé és
északra vitt, ahelyett, hogy lefelé és délre
ment volna. Megtanácskoztuk. Pygmea azzal érvelt az út
mellett, hogy a különbözõ színû hsz
jelek ugyanarra a csúcsra szoktak felvinni, csak éppen más-más
nehézségû utakon. Tényleg van ilyen, de semmi
bizonyítéka nem volt arra, hogy ez is egy ilyen helyzet,
úgyhogy eldöntöttem: visszafordulok. Szegény Pygmeának
nem nagyon volt más lehetõsége, velem jött, mert
nem akart egyedül maradni. Kb. egy órát veszthettünk.
8. Végre megérkeztünk Kisirtáspusztára,
hálás farkcsóválással fellefetyeltünk
fejenként két tányér gulyáslevest, és
egy csodaszép pénzbedobós telefonnal (Pygmeának
a kártyája volt üres, nekem az akkum, és egyébként
se volt térerõ:)) értesítettem Cam Mogót,
hogy még élünk, jövünk, és ha teheti,
várjon meg minket (õ hurcibált autóval). Cam
Mogó, csuda rendes vagy! Köszönjük! Megtudtuk, hogy
a cél errefelé tart, és leküzdöttem azt
a vágyat, hogy moccanatlanul megvárjam, míg odaér.
:) Azt mondották, hogy menjünk a szekérúton,
és így félúton szembe fogunk találkozni
a céllal. (Kedves jelzésmegérintõk és
kispistaellenesek, erre varrjatok gombot - mi rendezõi utasításra
kispistáztunk!!!) A céltól (de nem a célBAN
:)) kaptunk díjazást, az elméleti beérkezési
idõnket extrapolálással határozták meg
(és csak 4 percet tévedtek!). Elfogadtam a díjazást,
mert egyrészt a rendezõk szívesen, kérdés
nélkül adták, pedig direkt felhívtuk rá
a figyelmüket, hogy mikor rajtoltunk, és hogy marha sokat késtünk;
másrészt ha tisztán a hivatalos utat és az
azon töltött idõt nézzük, akkor nagyjából
jók voltunk. Legalább 40 km-t mentünk összesen,
de az sem kizárt, hogy többet; és szintben is sikerült
úgy 200 extra métert belefûzni a túrába.
(Az utolsó szakaszt már tényleg nem lehetett eltéveszteni.)
Úgy is lehet magyarázni a mûködésünket,
hogy mi a térképvázlaton a szaggatott vonalakat (letérõ
jelzések) is mind bejártuk. :) 10:14 lett a vége,
azaz 2:14-gyel a szintidõn kívül. De azért örülök,
hogy végigmentünk. (A saját túranyilvántartásomban
mindig felírom, hogy a szintidõnek hány %-át
használtam fel; ez a szám most 128% lett, egyéni csúcs.)
Megígértem a rendezõknek, hogy elküldöm
nekik a tévelygéseink leírását; ez a
beszámoló-kezdemény részben ezért is
született.
Tanulságok:
1. Térkép kell, vázlat nem elég
2. Egyik szem a jelzéseken, másik a térképen,
harmadik a leíráson vagy térképvázleton,
negyedik a talajra irányítva, hogy el ne essek. :)
3. Futni kellene járni, hogy megnõjön a menettempó,
és maradjon bõven tartalék idõ
4. Több víz és több ehetõ típusú
müzliszelet
5. Iránytû csak végszükség esetén
6. Nem lemaradni az utat ismerõktõl
7. Új jelzésre téréskor mindkét
ágat megkeresni, és biztosan a megfelelõt választani
8. Útvonalra vonatozó szóbeli állításokat
dokumentice ellenõrizni
Köszönet mindenkinek, akik ott voltak, "...és ahogy
mondani szokás: jelenlétükkel emelték az est
fényét." (Fábry)
- Tibet
[ 2003-08-12 16:07:30 (25222)]
Tátralátó - Elsõ TTm a Börzsönyben.
Kerékpárral idén is voltam párszor Királyrét,
Diósjenõ, Nógrád, Szob, Kemence környékén,
de nem ilyen vadregényes tájakon. Gyalogosan pedig kb. 8
éve. Szombaton bemelegítve a budai 30-sal nagyon vártam
a vasárnapot. Csanya taxi a megbeszélt idõben villogó
jelzéssel begördült az Újpesti vasúti összekötõ
híd utáni buszmegállóba. Már-már
szokásos módon (kivéve, ha én vezetek) megkaptam
a hátsó-középsõ helyet Rita és
Fat között. Csanya mellett pedig H-alga foglalta el az anyósülést.
A kocsiban jó hangulat alakult ki, sokat nevettem, pedig nagyon
álmos voltam. Nyolc körül értünk a Nagybörzsönyi
rajtba, ahol már ott voltak Cam-Mogó, Dinnye, pygmea, Sver
és off-topik Imre, kicsit késõbb gördült
be a harmadik topik-autó Kukucs, Bénó, Sánta
Kutya és Optika topiklakókkal. Teljesen Topik Találkozó
jelleg alakult ki a rajtban. :-) Folyamatosan indultunk el.
Az elsõ pecsét nagyon hamar volt. Utána patakvölgyben
mentünk, majd egy ösvényszerû, csalános-füves
úton, átmásztunk két létrán -
ami a többiekkel ellentétben nekem nagyon tetszett (a sorrendre
nem emlékszem…). Egy alkalommal Ritával mentünk elõl
és majdnem megmásztunk pluszban egy jobboldali hegyet, szerencsére
szóltak hogy maradjunk a völgyben, de így lettünk
elsõkbõl utolsók és itt sikerült túl-közelrõl
megnéznem a kivágott gallykompozíciót. Útközben
beért, néha elhagyott (felfelé) vagy hátramaradt
(lefelé) CserLaci a fiával. Jó tempóban mentünk,
mert elõl általában Csanya, Fat vagy Rita mentek,
akiknek hozzám képest sokkal jobban megy a hegymenet. Csodálkoztam,
hogy elég sokáig bírtam õket követni,
persze lehet hogy csak õk vették "sétálós"ra
a tempót, ami nekem felfelé a maximum volt. Fekete-réten
Csanya pihenõt rendelt a nagy hódítás elõtt.
Ekkor futott be Áki-bácsi, gyors köszönés-pár
korty víz-útbaigazítás kérés
után zúzott felfelé. Minden elismerésem, emelem
kalapom !!! Örülök, hogy felmentem azokon az emelkedõkön,
ott futni… Elindultunk, a csapat kicsit széthullott, off-topik Imrével
kicsit lemaradtunk, de sikeresen felértünk Magosfára.
A Fekete-völgy amin átjöttünk tényleg szép
volt, mélysége egyszerre volt vonzó és félelmetes.
Meglepetésünkre utánunk ért fel Sver és
Fat, akik megnézték elõre merre kell menni Csóványosra,
ha Rita nem kiált hátra egy "balra"-t, akkor mi
is jobbra megyünk. Majdnem a táv felénél voltunk,
túl a nehezén, azaz a szintemelkedés nagyrészén.
A pontról épp indult CamMogó, CserLaci és fia,
pár perc múlva érkezett Bénó és
Kukucs, majd SK és pygmea. Továbbindultunk, és még
mindig bírtam, hamar átértünk Csóványosra,
ahol sokan felmásztunk (H-alga pl. nem) a kilátóba
és megcsodáltuk a Börzsöny körülöttünk
elterülõ panorámáját.
NagyHideg-hegyen kis pihenõ, mosdó és végre
az én világom a lejtõk. Bár ezek a lejtõk
már nálam is határesetet képviselnek, van ahol
már nem tudok futni, mert csúszok. Itt elõfordult,
hogy elõlmentem, pl azon a helyen, ahol kétirányban
volt Knégyzet. A felsõt választottuk. Sokszor bele-belefutottunk
a lejtõkbe és lassan észrevettük, hogy a csapat
egy része kicsit lemaradt. A Hegyes-hegyi rakodóra azt hiszem
hatan értünk be egyszerre (Csanya, Fat, H-alga, Sver, Imre,
és én). Csanya rögtön indult, alig tudtam inni,
biztos így akart ösztönözni Camelback-vételre.
Emelkedõ következett, ami a tempójukban már nem
ment, pedig igyekeztem. Egyszercsak észrevettem, hogy õket
már nem látom elõl, Imrét pedig még
nem hátul. Elõvettem az itinert, hátha szükségem
lesz rá. Elõször úgy tûnt végig
Khszög, aztán amikor megszûnt a jel, újraelõvettem
és láttam, hogy átmegy Shszögbe. Szerencsére
sûrûbb volt a jelzés, mint a Bükkben (legalábbis
itt).
Ahol lehetett futottam és leértem Kisirtáspusztára.
Na itt majdnem eltévedtem: ugyanis nem tudtam mit jelent a kh. Ma
rájöttem: kulcsosház. :-P Néztem jobbra-balra,
elég hülyének éreztem magam, hogy pont egy triviális
helyen hezitálok.. Miért nem jelzi semmi a pontot. Észrevettem
a sátrakat, a turistaházat és felismertem Csanya hátizsákját
(valamire jó a piros szín is). Pecsételtem, ittam
és Fatnak felajánlottam a levesemet. Hamarosan megérkezett
Imre, kicsivel késõbb Rita és SK.
Besétáltunk a célba, 7 óra körüli
idõvel, átvettük az okleveleket, kitûzõket
mindenki a teljesítés számának megfelelõen
(bár Csanyának vissza kellett menni kicseréltetni).
A 2 dl üdítõt H-algának adtam, mert nem volt
gyömbér. Üldögéltünk egy kicsit, találkoztunk
Sherpával, aki megismert a PVV-rõl, de én nem emlékeztem
rá (ott nagyon sok volt az új arc), talán legközelebb.
Folyamatosan érkeztek be a topikosok, mindenkit bíztattunk,
hogy már csak pár lépés. Míg Rita átöltözött,
elmentünk enni egy fagyit, ami vizes volt, de aránylag finom.
Csanya taxi lassan elindult, jó hangulatban elsõként
szálltam ki Újpesten, elcsíptem egy buszt. Leszálltam
és ott dinnyét árultak, vettem is egy sárgát
meg egy görögöt, mert nem tudtam eldönteni, melyiket
akarom. Végül mindkettõ finom. Még 400 m és
már 7 után otthon voltam. Bíztam benne, hogy Optika,
Dinnye és pygmea is szerencsésen beérnek, errõl
SK sms-ben értesített, köszi.
Szumma: Nagyon jól éreztem magam, gyönyörû
volt a táj. Egyre nehezebb lesz eldönteni, hogy melyik túra
vagy hegy tetszik. Köszönöm a tapasztalt túratársaknak,
hogy az út jelentõs részét velük tehettem
meg és így megóvtak az eltévedéstõl.
Jövõre is megyek :-)
Tibet
- Optika [
2003-08-13 17:44:34 (25284)]
Halihó!
Mottó: Éljenek és virágozzanak a háromszorosan
hosszú beszámolók! [De az ujjaim a gépeléstõl
meg rohadjanak le? :-) ]
Magyarázat: amikor éppen nekikezdtem, eszembe
jutott: most SK szóbeli felhívására tripla
beszámolót kellene írnom, büntetésbõl
a vasárnapi hosszú várakoztatásért.
Ez két okból is necces lesz, egyrészt már elég
sok részletet és humorpatront ellõttem Dinnyé-ék
érkezéséig, így nehéz lesz újdonsággal
szolgálni. Másrészt eddig kínosan(?) ügyeltem(?),
hogy ne szaladjak túl a terjedelemben 9-10 bekezdésnél,
így mindig a tájleírás rovására
ment a sztorizgatás.
"Munkamódszerem" marhára nem ide tartozik
- meg kit érdekel :-) - de éppen ezért most leírom:
egyszerre 1-1 bekezdés készül 5 perc alatt, aztán
félnapokra félreteszem, mert nekem is fáj ez a tömény
hülyeség. A hét közepére általában
van mit kihagyni, ha valaki már leírta pl. X völgy milyen
szép, akkor nyissz, minek szerepeljen kétszer. Hû,
de lusta vagyok! :-) Ebbõl következik, hogy a topiktúra
jellegû összejöveteleknél a beszámolóhoz
valami egyéni csavart is be kell lopnom az eseményekbe. Ugye
nem szeretnétek az "Optika itt jött végig velünk
rendesen az úton, õ volt a sorban a tizenkettedik" típusú
történeteket? :-) Ezzel együtt ritka nagy bunkóságnak
tartom a részemrõl, azt ami mûveltem: hogy az elsõ
5 percben eltûntem a remek csapatból, holott tavaly õsz
óta ilyen szép létszámban nem indultunk egyszerre
túrán és megtiszteltetés közöttetek
lenni. Mentségemre szolgáljon, hogy a Rustok-hegyi vár
levadászását közel annyi vagy max. fél
órás idõveszteségnek számoltam, mint
lent menni a völgyben. Így Bányapusztára, de
legkésöbb Magosfa-Csóványos közé
saccoltam visszatérésemet. Elõször tehát
azoktól kérek elnézést, akikkel már
utóbb nem találkozhattam és így legalább
néhány mondatot sem válthattam. Számításaimhoz
figyelembe vettem, hogy ez a kitérõ még bõven
belefér a szintidõbe és mivel azon kevesek közé
tartoztam akik elõzõ nap nem túráztak, friss
duracell elemekkel lábaimban sikerre vihetem a tervet. Nem jött
össze.
Tátralátó 30
Nézzük a részleteket:
7.00 A Lehel téri és Árpád-híd közeli
találkozók után Kukucs vezetésével,
Bénó és SK társaságában érkezem
Nagybörzsönybe, ahol mindenki már csak minket vár.
8.40 Fényképezkedés és nevezés
után 6-os átlaggal elõzgetve osonok elõre az
1. pontig, hogy idõt nyerjek a késöbbiekre.
8.50 Ez az ellenõrzõpont a honlap szövege alapján
is évek óta 1 km-rel elöbbre áll, mint a rajzon
szereplõ P- / K- találkozása, nyilván a betonon
kispistázók miatt. Mint közepespistázó
a múltkor visszirányban majdnem végig követni
tudtam a fák között hullámvasutazó jelzést,
a mezõ egy részén viszont átvágtam pontosan
idáig, az útig. Ezek után kiváncsi leszek merre
megy az út valójában, de ma sem tudom meg. :-( Valami
kerítés mellett nem kanyarodok balra, - valószinûleg
a büdös agyilag megzavar - hanem felhúzok egyenesen egy
emelkedõre, balkanyar után SZEDERBOKROK, nincs jelzés,
de azért csak nem lehetek rossz helyen! :-) Sver késöbb
felvilágosít "A szederbokor azt jelenti, nem biztos
hogy jó helyen, de a még a Börzsönyben vagy!"
:-)
9.00 Vadászles, az út véget ért. Eddig
semmi tervszerûség nem volt az útirányomban,
mégis elég közel vagyok légvonalban a kívánt
várhoz. Innen iránytûvel haladok, de nem tudom a K_
elöttem vagy mögöttem indult e a hegynek. Mély árkokon
haladok keresztül, ezek utólag visszaköszönnek Bajnai
tavalyi leírásából.
9.15 Meg van a K_, egy kõnél átöltözöm
rövidgatyára, meleg van és csak nem lesznek majd bozótok.
Bénó és Kukucs szerint valami érdekesség
van a várnál, de a részletekrõl korábban
szándékosan nem érdeklõdöm. Átmegyek
gyanakvóba, minden kis részlet gyanússá válik
a környéken. Egy tisztáson letérek a jelzésrõl
és egy enyhén felfelé húzó kétnyomtávú
úton haladok a földvár vélt sáncai felé.
Közben végig lefelé is nézegetek és azon
aggódom, mi van ha mégis lent van a kód, csak azért
mondták hogy furcsa: mert mondjuk krómozott bakelitbe cinóbervörös
színû keresztöltéssel varrták bele a kódot,
miután a megolvasztott márványkeretet rásajtolták
az elõzõleg gondosan meghegesztett csipketerítõre.
Próbáltam valami gyakorlatias dolgot elképzelni természetbe
illõ módon.
9.45 Szerencsére nem ennyire súlyos a helyzet, csak
fogy az idõ, de a tábla végre megvan. Most már
csak vissza kellene takarodnom a K- jelzésre, de mielöbb, mert
odalent egy igen szigorú ember vezeti a túrázókat,
CS-betûvel kezdõdik a neve és - mily szent fogalom!
- Anyára végzõdik. :-) Most kezdõdik a komplikáció,
meredek a hegyoldal, nem megy út, se nyiladék arrafelé.
Felszaladok egy kis csúcsra, majd vissza a K_-re, a következõ
nyiladéknál távvezeték viszi az áramot
a szénégetõk felé.
10.15 Fenéken is csúszkálva majd egy fülig
érõ csalánoson nagy nehezen átvergõdve
Katalin-forráshoz érkezem, aminek finom vizét egy
odakészített pohárból kóstolgatom. A
szénégetõk messzirõl mindig morc alakoknak
tûnnek, de ez az érzés csak addig tart amíg
rájuk nem köszön az ember. Tisztára mint a román
hegyipásztoroknál. Lehet, hogy ez csak azért van,
mert zavarja õket, hogy nekik dolgozni kell, mi meg csak itt lófrálunk
szórakozásból. A régi kocsmás-kisgyerekes
vicc alapján: jöjjenek csak el velem 30 km-t szintidõre,
mindjárt meglátnák, hogy nem szórakozni járok
én ide! :-)
10.45 A túra útvonaltartását segítik
a Caradhras 35 és Börzsönyi Vándortúra IV.
emlékei, ugyanis 70-80%-ban ezeken a szakaszokon megy, ma nem sok
lehetõség lesz eltévednem. Ez az infó jövõre
sok haszonnal nem jár, legközelebb majd nem itt mennek e túrák.
Bányapusztán meglelem a létrát és mögötte
becsörtetetek a csalitosba, ahol egy korábbi itinerbõl
idézve "bármi történik, csak menj mindig
egyenesen a keskeny ösvényen". Itt a "bármi"
alatt tényleg minden értendõ, megjelenhet egy vaddisznó-csorda,
de még egy bokor felett kinézõ zsiráfon sem
csodálkoznék. A tulsó létránál
frissen lezabált szederbokrok. Nyomolvasóként 3/4
- 1 órásra teszem késésemet a csapat mögött.
Itt néhány jelzésváltás idejére
csatlakozik hozzám egy srác, aki elõször jár
a Börzsönyben, egyébként a Pásztó
50 túráról mesél. A K? elején elõre
siet, nekem nagyon tetszik ez az út, talán az egyik legérdekesebb
a hegységben. Baromi sokáig szerpentinezik majdnem vízszintben,
míg végül a 'névtelen'(?) szikla felett úgy
igazán megindul. Itt térképem szerint lánykori
nevén P?-ként nagyobb kitérõt is tett jobbra
a kidõlt fák és az oltár szikla felé,
ez egy levágás.
12.41 Nem sikerült igazán belehúzni a 4-es átlaggal,
még csak most érkezem Magosfára. Kajaszünetet
tartok a pontõrök és 1 gyerek plusz 3 felnõtt
kisérõje társaságában. Ekkor érkezik
Levcso és Picur egy túratársukkal. Velük utoljára
a PVV-n - azon a kicsi 2-3 km-es szakaszon, amikor egyáltalán
utakon mentem :-) - meglepõen jól tudtam együtt haladni,
pedig a botos túrázók mögött mindig lemaradok.
Most azonban gyorsan meglépek, hogy újabb 10 perc feláldozásával
felmehessek a Csóványos kilátójába.
A múltkor tévedtem, ez is 6 szintes geotorony, mint a Margitán
lévõ. A látcsövemet legalább nem cipeltem
hiába, bár az idõ egy kissé párás,
nem tudom az ott már a Tátra, vagy csak valami.
13.40 Irány az NHH! Ettõl a szakasztól féltem
a legjobban, a meredeken lejtõs úton a szárazságtól
a poros, aprókavicsos út nagyon csúszik, de ebbe belejátszik
az is, hogy mátrai esésem óta az egyik lábamra
a súlypontot másként helyezem. Emiatt két napja
is még kétszemélyes helyen kellett leszállnom
a buszokról, futni a nyilaló fájdalomtól meg
10 m-t sem tudtam. Már-már úgy gondolom, megúsztam,
amikor az utolsó lokális maximumról lefelé
haladva, elöbb egy piros bikinis, biciklijét toló lány
látványa csavarja el fejemet, majd fél perc múlva
PUFF!!! elterülök az út mentén mint egy lesprézett
túlméretezett csótány, teljes súlyommal
újra rázuhanva az ismét kifordult bokámra.
- HUJJUJJUJJ!!!...... - ennél erõsebb kifejezés nem
jutott az eszembe a meglepõdéstõl - ......na most
aztán annyi! - ezt a kibõvített, szokatlanul értelmes
mondatot még párszor megismétlem az út széli
avarban fetrengve. Arra akarok ezzel utalni: nem hogy senkit nem fogok
ma utolérni, de nekem is fel kell adnom NHH-nál vagy Kisirtáspusztáról
bevonatozva, vagy a Knzt vagy a K+ jelzéseken egyenesen Nagybörzsönybe
gyalogolva. Variáció az van, térerõ az nincs
és késöbb sem lesz, hol nálam hol meg Tibetnél,
ugyanis csak az õ számát tudom, autós utitársaimét
nem. Üzenetet küldök a célba a rakodói Szent-István
keresztnél, a korábban említett 3+1 fõs társasággal
és felvonszolom magam a következõ pontig.
14.13 Itt igen szánalmas látványt nyújtok,
bejelentem hogy csillagozzanak meg a nyilvántartásban, mint
sérültet, a következõ szakaszokon nem tudom meddig
jutok. Azt persze tudom: ezzel lábbal ilyenkor menni kell, például
akárhova, de most konkrétan - nicsak milyen a véletlen!
- itt van egy helyes kis 12 km! Halványan emlékszem amikor
az agyam elõször átvette a berendezést, bele
volt írva a használati útmutatóba: LÁB:
kismértékû funkciózavar esetén, kismértékben
erõltetni kell a menést. /Mint amikor a szembe megy valami,
akkor meg pislogni meg nézni kell. Elvégre olyankor egy olyan
szögbõl leshetjük meg tárgyat vagy apró
élõlényt, mint még sohasem. :-) / Megiszom
a pohár ásványvizet és lebotorkálok
a turistaház melletti lépcsõkön - mi ez az 5
perc a világmindenséghez képest - , itt ritkák
a jelzések, de ha egyenesen tartok, tudom az erdõ szélén
megint találok. (Akkor ez kispistázás, ugye?) Levcsóék
újra beérnek és gyógykenõcsöt ajánlanak
fel. Miután nekem gyermekkorom horror sorozata a "Kórház
a város szélén" volt, az örökké
beszívva mûtõ ifj. Sova doktorral - azóta is
bármilyen gyógyszer vagy kórház vagy doki emlegetése
azonnali javulást okoz - ez a hatás most sem marad el. Néhány
perc beszélgetés és máris 4-es átlaggal
haladok. Nagyon köszönöm! :-) Üzenetem a célba
változatlan: este 7-ig tudom a buszok indulását, azt
elérem, senki ne várjon rám!
15.35 Hegyes-hegyi rakodó ep-nél az állványos
fényképezõgépet megpillantva, a túrázók
azonosítására asszociállok, de jobban szeretem
az egzakt méréseket és mértékegységeket,
ezért a lábszagot javaslom és mindjárt le is
lenne vehetõ etalonnak (mauzóleumba zárni!) : 1000
lábszag = 1 Optika, szerényen millioptikának neveznénk
a dolgot. Még elmesélem egyéb börzsönyi
t-túrás kalandjaimat, majd elindulok felfelé, miután
megtudom söprû nincs is a túrán, eddig hiába
nézegettem hátrafelé. A K hsz-et már teljes
hosszban felfestették, de a S hsz találkozásnál
már megint szarvashibát követtek el a nyíl alakú
fehér jelzésalapok rossz irányból történõ
felfestésével, majd megint otthagytak csapot-papot 1 évre.
Mintha azt akarnák, hogy valaki megint itt tévedjen el. Ki
is tennék valami papírt, ha nem lennék biztos abban:
én vagyok itt ma az utolsó. Ez az út már olyan
meredek és csúszós, hogy nem is lehet már rajta
maradni, csak mellette szöntyögni az avarban.
16.19 Hallom a valamerre távozó kisvonat hangját,
lejutok az általam ismert egyetlen házhoz, majd egy cérnavékony
"erre" hangocska irányába meglelem a tábort.
20 perc van hátra a szintidõbõl és elöttem
5 km. Finom levessel és teával kínálgatnak,
ezt nem lehet kihagyni. Sátrazók, konyhában matató/csomagoló
résztvevõk és szervezõk között feltöltöm
a palackom vízzel és az utolsó szakasznak indulok,
újra 5-ös átlaggal. A falu határában dzsip
jön szembe platóján fiatalokkal - aztán még
késöbb többször fel-alá - rossz az arcmemóriám,
õk lennének a bezárt cél? Távolodó
mondatfoszlány üti meg a fülem, de nem értem pontosan:
"Micsoda laza fazon?" vagy "Ez az a fazon?". Pont ez
döntene arról, õk voltak-e. De nem!
17.25 Döbbenet! Mozgás van a parkban, topiktársaim
engem mégis megvártak. :-)))) Nagyon köszönöm,
mindenkinek, különösen autós társaimnak, a
Bénó - Kukucs - SK triónak! Sorfalba állnak
és buzdítanak, én pedig poénból kicsit
kocogok, jobban megy, mint korábban egy hétig. Pármondatos
élménybeszámoló és irány a kocsma
lejelentkezni. Ez volt az elsõ olyan túra, ahol komolyan
megfordult bennem, hogy semmilyen díjazást nem veszek át,
úgy szégyellem magam. Eltévedés, lesérülés,
fizikai állapot volt eddig mindig a késés oka, de
ebben volt most egy nagy adag elcsatangolás is. A hülyülésben
is meg kell húzni a határt. De az emléklap ki volt
töltve, a jelvény kikészítve és olyan
aranyosak voltak, amikor mondták feltétlenül jöjjek
jövõre is.
17.35 Várakozás és beszélgetés
a parkban Pygmeáékra. Mi lehet velük? Addig nem megyünk,
míg nem tudunk valami biztosat! Én most jöttem, tehát
élmény itt lenni, de a többiek már órák
óta várakoznak, ez nem semmi.
SK! Ez eddig csak egy dupla beszámoló volt? :-) Akkor Sver!
Kívánságodra íme a lista, a hátizsákom
teljes tartalma lemérve: hátizsák üresen 560
g esõkabát (az bizonyos kanárisárga) 800 g
térkép+igazolófüzetek+jegyzet a közlekedésrõl
250 g személyi iratok 100 g pénztárca 100 g iránytû
(régi fajta fémbõl) 250 g mobiltelefon 120 g vízhatlan
mobiltartó 50 g távcsõ (ritkán van nálam)
750 g kombinált bicska (fogóval) 200 g fél tekercs
wc-papír (pesszimista mennyiség :-) ) 80 g kötszerkészlet,
kisollóval 150 g pici varrókészlet biztosítótûkkel
60 g gumipók (valamit összekötözni) 80 g mûanyag
kajásdoboz - 2 szendvics, kis csoki, alma - feltöltve 500 g
(amíg nem volt doboz, amorf valamikk másztak elõ a
zsákból :-) ) törölközõ (szárazon
200 g, nedvesen 400 g) vászonnadrág 520 g tartalékpoló
280 g egyik félpár tartalékzokni 30 g másik
félpár tartalékzokni 30 g (ezt csak azért így,
hogy SK-nak teljen a beszámoló 3. része :-) ) 5210
grammot emeltél meg. Akkor a 2150 grammos feltöltött 2
literes vastagfalú mûa. palack még a kezemben volt
(ez rátöltés nélkül 6 órára
szokott elég lenni). Tehát 7360 g és akkor hol vannak
még a téli változat valamint az elmaradhatatlan Hilti,
roller etc. ? :-)
Na most már aztán elég legyen belõlem! Jó
utat, kellemes túrázást kívánok mindenkinek,
'AK'i mostanában indul valahova, több napra!
üdv. optika@meginthulye.hu
Vissza a Tátralátó
-30 honlapjára