AZ ÁRPÁDOK HAGYATÉKA
( a főszervező, Rosiár László dr. jegyzete " A Honfoglalás Emlékezete 896 - 1996 " című túramozgalomhoz)

1. Bevezetés
2. Nemzeti ereklyénk a Szent Korona, trónviszályok a XI. században
3. A XII-XIII. sz trónviszályai
4. A Szent Korona romantikus, szomorú, napjainkra felemelő története
4.1. A Szent Korona története az Árpád-kortól a XV. századig

4.2. A Szent Korona története a XVI.-XVIII. században

 A XVI. szd. első felében megroppant, majd a múltba tűnt a korábbi európai magyar középhatalom. Az ország három részre szakadása kettétörte a virágzó gazdaságot és a kultúrális életet! Az állandó harcok közepette egyre fogyott a magyar lakosság, s a török hódoltság 145 éven át tartott. Ekkor vált a magyar nép ajkán első nemzeti imádsággá a ma is ismert egyházi ének:

" Boldogasszony anyánk!
Régi nagy Pátronánk!
Nagy ínségben lévén,
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról,
Édes hanzánkról
Ne feledkezzél meg
Szegény magyarokról! "

Térjünk azonban vissza néhány gondolattal Mátyás királyhoz. III. Frigyes császártól visszaváltott Szent Koronát ismét Visegrádon őriztette. Uralma végén, midőn természetes fiát, Corvin Jánost akarta utódjául elfogadtatni, budai kincstárában helyezte el! Ráskay Balázs, sempléni nemes - aki a budai várnagyság nagyhatalmat jelentő tisztségig emelkedett - volt egyike azoknak, akik a trónöröklés tárgyában tett esküjükhöz hívek maradtak.

Így a koronát Corvin Jánosnak adta át, vele együtt harcolt Csontmezőnél. A vesztett csata után a koronát megtalálták Corvin János kincsei között.1490-ben tehát II. Ulászlót - mint választott királyt - koronázták meg! A választási feltételek között a korona őrzésének módja is szerepelt. Bakócz Tamás, esztergomi érsek elérte, hogy ő, mint főpap őrizze a koronát! Az 1498-ban hozott 25. tv. cikk alapján azonban megfosztották a koronaőri tisztségétől, mivel a tv. cikk úgy rendelkezett, hogy a koronát ne a főpapok, hanem a bárók őrizzék! Az 1500-ban hozott 23. tv. cikk így szól:

"A korona őrzésével két világi urat kell megbízni...". Tulajdonképpen nem is egy-egy főúr, hanem egy-egy főúri család szerezte meg a koronaőri méltóságot. A korona őrzési helye Visegrád maradt. Elmozdítani a koronát csak a két főúr kifejezett, egybehangzó parancsára volt szabad a várnagyoknak; u.i. mindkét főúr egy-egy várnagyot nevezett ki. De még a koronához nyúlni sem volt megengedett a várnagyoknak!

Ki kell emelnünk, hogy a koronázási szertartás is 1490-ben alakult ki végleges formájában. Az egyházi szertartás nem változott, ahhoz világi részeket kapcsoltak! Az egyházi szertartás után a király teljes díszben, fején a koronával, kezében a jogarral és az országalmával lóháton elindult az ősi Szt. Péter templomba - a mai székesegyház helyén - ahol Szent István édesapját, a megkeresztelt Géza fejedelmet eltemették! A király helyet foglalt a trónszékben, arany sarkanytús lovaggá ütötte a kiválasztottakat és két perben ítélkezett. A lovaggá ütés jelképezte, hogy a király a legfőbb hadúr, az ítéletmondás pedig, hogy ő a legfőbb bíró! Innen ismét lóháton, a városon kívűl, egy dombra ment, ahol megesküdött, hogy az ország alkotmányát megtartja, majd a domb tetejére vágtatva, kivont kardjával a négy égtáj felé csapott. Az alkotmány alatt az 1222-es Aranybullát és Nagy Lajos 1351. évi törvényét értették. A kardvágás azt jelképezte, hogy megvédi az országot az ellenséggel szemben, bármelyik oldalról támadjon is!

A mohácsi csata után a török akadálytalanul nyomult előre Budáig, de szeptember végén kivonult az országból. A korona Szapolyai Jánosnak - a két koronaőr egyikének - a házában volt. Ő sietett is királlyá választatni magát. Ez november 5-én Székesfehérvárt meg is történt. November 9-én eltemették II. Lajos királt, 11-én megkoronázták Jánost. A koronázási szertartást Podmaniczky István, nyitrai püspök végezte. Szalkai László esztergomi, Tomori Pál, kalocsai érsek a mohácsi csatában elesett!

A választást és a koronázást a Pozsonyban ülésező főurak, kik Habsburg Ferdinánd pártján álltak, nem ismerték el, mivel nem a nádor hívta össze a királyválasztó gyűlést. Ők 1526. december 16-án Ferdinánd, osztrák főherceget és cseh királyt választották királlyá! A két uralkodó seregei 1527 nyarán csaptak össze, a háborúban az osztrák Ferdinándnak kedvezett a szerencse. A második koronaőr, Perényi Péter segítségével Ferdinánd is megkoronáztatta magát Székesfehérvárt 1527. nobember 3-án. A szertartást ismét Podmaniczky István, nyitrai püspök végezte. János király kénytelen volt lengyelországi birtokára menekülni. Innen lengyel csapatokkal tért vissza és 1529-ben Szulejmán szultán szövetségeseként igyekezett visszafoglalni az országot! A korona ez idő alatt Perényi Péter őrizetében, a siklósi várban volt. Perényi a török közeledtének hírére a biztonságosabb Sárospatakra akart átköltözni. János király egyik hadvezére, Szerecsen János azonban a koronával együtt elfogta Szekszárd közelében!

Szulejmán szultán azonnal maga elé hozatta a koronát és bevonult Budára, majd Bécs ostromára indult, de dolgavégezetlenül visszatért Budára. Elfogadható nézet, illetve érv alapján - miután fejére tette - a korona nem nyerte el tetszését, s 1529. októberében Buda várával együtt János királynak visszaadta. János ezen eseményt a pápához írt, október 10-iki levelében megörökítette! A korona 1529-től 1551-ig Szapolyai János, majd özvegye, a mutatósan szép Izabella királyné kezében volt. János király halála után három részre szakadt az ország. Szulejmán szultán 1541-ben birtokba vette Budát és az ország középső részét. Ferdinándnak Nyugat-Magyarország és a Felvidék maradt.


Az oltárra helyezett
koronázási jelvények
Izabella pedig Fráter György, váradi püspök, majd bíboros segítségével Erdélyben uralkodott fiának, János Zsigmondnak nevében. Fráter György mindent elkövetett, hogy célját, Magyarország újraegyesítését elérje. Ezt a török birodalom fenyegető szomszédsága miatt csak a Habsburg uralkodók kezén tartotta megvalósíthatónak! Nagy kitartással dolgozott ezen a tervén és 1551-ben végre meg is jelentek Ferdinánd küldöttei és csapatai Giovanni Battista Castaldó őrgróf, tábornok († 1562) vezetésével. A püspök nagy nehezen rábeszélte Izabellát arra, hogy mondjon le és adja át a koronát Ferdinándnak. Ez 1551. júliusában meg is történt, Tordán. Bethlen Farkas, Erdély XVII. szd. végi történetírója átszínezve másként adja elő. Szerinte nem Tordán, hanem Kolozsvárt történt, a Szent Mihály templomban. A koronát, az országalmát, a jogart és a többi koronázási jelvényt az oltárra helyezték, s a királyné elcsukló hangon így szólt a fiához:

" Fiam, úgy reméltem, hogy ezekkel a jelvényekkel téged foglak királlyá koronáztatni, hogy uralkodjál! Bocsásd meg nekem, hogy most Ferdinánd királynak kell átadnom őket. Ezzel a reménye is elvész annak, hogy az eddig féltve őrzött kincseket egyszer magadénak mondhasd!"

Majd a templomban jelenlévő urakhoz fordult:

"Magyar urak, ti vagytok a tanúim, hogy Magyarország királyi jelvényeit, a koronát és a jogart átadom Ferdinánd királynak. Adja Isten, hogy ez a lépésem nektek, az egész királyságnak és a keresztény világnak hasznára és javára legyen. De a lelkem azt súgja, - bárcsak hamis volna ez az előérzetem -, hogy ezt a koronát többé nem fogjátok véretekből való, magatok nemzetbéli fejére rakni. Tudom, hogy ez az én és fiam sérelmére történik, de nekem azt kell tennem, amire kényszerítenek ..."

/: Kedves Olvasó! Talán közös a véleményünk, hogy Izabella királyné fentebbi sorai Bethlen Farkas történetíró próféciái, nem pedig egy aggódó édesanya, avagy mindenéből kiforgatott királyné gondolatai! :/

Az Izabella királynétól átvett korona őrizetére Castaldó három főurat rendelt. Ők vitték többszáz fegyveres kíséretével Kassára. Majd Ferdinánd megbízásából Sforza-Pallavicini herceg, a bécsi Hadi Tanács tagja vette át. Császári zsoldosok biztosításával vitte a Habsburgok kezére jutott koronát Pozsonyba, majd Bécsbe!Izabella királyné pedig 1551. augusztus 6-án indult Kassára, hogy birtokba vegye a Ferdinándtól kapott hercegségeket. Oppeln és Ratiborn hercegség Erdély határán, a Meszesi kapunál egy fa kérgébe belevéste az S.F.V. betőket: Sic Fata Volunt ~ Így akarta a végzet. A végzet azonban 1551. decemberében teljesedett ki. Castaldó, Ferdinánd engedelmével, december 14-én, Alvincon, kastélyában megölte Fráter Györgyöt. A meghódított Erdély rövidesen kicsúszott Ferdinánd kezéből. Izabella (1553) visszatért és az ő, majd János Zsigmond uralkodása alatt megszilárdult az önálló Erdély, melyben a magyar államiság élt tovább.

Kedve Olvasó! Mielőtt az alcímben megjelölt határon belül tovább forgatnók az idő kerekét, saját okulásunkra érdemes csokorba kötni a mozgalmas XVI. szd. történéseit, mind a Szent Koronára terjedően, mind a köztörténetből merítve!

1527. november 3-án volt az utolsó királykoronázás Székesfehérvárt. Az ősi koronázó város 1543. szeptember 3-tól, kisebb megszakításokkal, 1688. május 19-ig volt török uralom alatt. Így az Árpád-házi királyok hagyományát a Habsburg királyok, ha a akarták volna is, képtelenek voltak követni!

1529. augusztus 29-én - 3 évvel később a gyászos emlékű mohácsi csata évfordulóján - a mohácsi mezőn járul kézcsókra II. Szulejmán szultán elé I. János király - Szapolyai János - és hódolata jeléül egy csodálatos szépségű arany gyűrűt, kövekkel ékesítve, ajándékoz a szultánnak. Ezt a gyűrűt Mátyás király adta János király édesapjának, a kincstartó Szapolyai Imrének! O tempora! O mores! kiáltunk fel mi is Ciceroval együtt! Nemde hasonló honárulás történt 1944. október 16-án Budán, avagy 1956. november 4-én Szolnokon, más szereplőkkel, de mindhárom esetben mérhetetlen hatalomvágyból, a hazára nézve szomorú következménnyel!

 1538. február 24-én nyújt békejobbot egymásnak a megkoronázott két magyar király, miután belátták, hogy csak kölcsönösen, saját maguk ellen jut puskaporukból, a közös ellenség békén hagyásával. A "nagyváradi béké"-nek nevezett egyezmény a status quo alapján meghagyja a tényleges birokban levő területeket a felek kezén. János halála után azonban az ő része is a habsburg dinasztiára száll. Esetleges örökös(ök) a Szepességben nyer(nek) kárpótlást.

 1540. február 7-én Budán megszületett János Zsigmond, I. János király fia. Az édesapa két hét múlva meghalt. Az édesanya, Izabella királyné vonakodik a szerződést teljesíteni.

1541. augusztus 21-én Fráter György vezetésével elindul Szászsebesről az I. János király holttestét Székesfehérvárra kísérő menet. Az utolsó magyar király, akit Székesfehérvárt temettek el!

1540. októberében I. Ferdinánd követe, Hieronimus Laski (Laszki Jeromos) beárulja a Portán a váradi békét! Megdöbbentő diplomáciai eljárás!

1541. augusztus 29-én (ismét a mohácsi csata évfordulóján) II. Szulejmán szultán végtelen ravaszsággal, csepp véráldozat nélkül elfoglalja Budavárát, s az ország közepét saját tulajdonaként jelöli meg!


A gyulafehérvári templom

1542. október 10-én I. Ferdinánd elfogatja Perényi Pétert (lásd fentebb), törökkel cimborálás vádjával (alaptalanul) börtönbe záratja. Halálos betegen 1548-ban szabadul. Íme I. Ferdinánd hálája!

1543 az első várháborúk éve.

1551. december 17-én Sforsa Pallavicini generális társaival tőrszúrásokkal az Alvinci kastélyban megöli Fráter Györgyöt. A pápa később vizsgálatot indít a bíboros erőszakos halála miatt, s I. Ferdinándot, mint felbujtót bűnrészeséggel vádolja!

1552. a második várháborúk éve.

1559. szeptember 15-én Gyulafehérváron meghalt Izabella királyné. A székesegyházban temették el. Szarkofágja ma is látható!


A pozsonyi koronázó templom
kupolája csúcsán a
koronával

1563. szeptember 8-án Pozsonyban megkoronáztatta fiát, Miksa főherceget I. Ferdinánd. Az első pozsonyi koronázás már a kialakított végző szertartásrend szerint történt. A Szent Koronát, valamint egyéb koronázási jelvényeket 1551 óta Bécsben őrizték, s csupán a mindenkori koronázás idejére, díszkísérettel hozták Pozsonyba.

1566. szeptember 6-án Szigetvár ostroma alatt meghalt a török császár, II. Szulejmán, a kor kiváló államférfia. Halálát a nagyvezír ügyesen eltitkolta. II. Szulejmán hétszer járt Magyarországon: 1521, 1526, 1529, 1532, 1541, 1543 és 1566.

1593. június 22. a 15 éves háború kezdete. Íme a csokor!

1606. június 23-án Bocskai és a rendek, illetve I. Rudolf biztosai, Bécsben békét kötnek. Szabad a protestánsok vallásgyakorlata, béke kötendő a törökkel, a szent Koronát Prágából hozzák Magyarországra. Bocskai István Erdélyt a Részekkel, valamint Ugocsa, Bereg és Szatmár megyékkel együtt férfiági utódai életére kapja, utána a koronára szállnak, a kezén lévő többi területet Bocskai átadja a királynak.

A bécsi békre lezárja a 15 éves háborút! Ez év augusztus 6-án I. Rudolf Prágában, augusztus 17-én Bocskai István Kassán megerősíti a bécsi békét!

1606. november 11-én Bocskai megbízásából: Illésházy István báró, I, Rudolf megbízottja: Ernst Molart, I. Ahmed szultán megbízottja, Ali budai pasa Zsitvatorokban, a ferencesek rendházában, 20 évre szóló békeszerződést írnak alá, melynek rendelkezései a magyarokra nézve relatíve előnyösek.

1606. december 9-én Bocskai István fejedelem Kassán meghalt.

Rudolf, az első magyar király a Habsburg-korban, ki nem halálával veszti el trónját. Elmebaja elsúlyosodván kénytelen volt a hatalmat és a kormányzást öccsének, Mátyás főhercegnek a kezébe adni.


A pozsonyi vár látképe

II. Mátyást 1608. november 19-én koronázták meg Pozsonyban. A megkoronázandó király fogadására a rendek Istvánffy Miklós nádori ítélőmestert, a híres történetírót és más urakat küldenek. Istvánffy latin stílusában ékes szónoklattal üdvözli Mátyást. Meglepő módon elődjét, Rudolfot uzurpátornak nevezi. Ezzel Istvánffy nem a legitimást részesíti előnyben, hanem a régen háttérbe szorult idoneitást, azaz az "uralomra termettség"-et. Merész színvallás volt, de tartalmában feltétlenül igaz és helyes!

Révay Péter, koronaőr 1613-ban megjelentetett egy kitűnő könyvet, amely első összefüggő mű a magyar korona történetéről és egyben a korona és koronázási jelvények első részletes leírása.

Tíz évvel II. Mátyás koronázása után, 1618. július 1-én ismét koronáz az ország, éspedig II. Ferdinándot Pozsonyban.

III. Ferdinánd koronázása 1625. december 8-án folyt le, egy újabb magyar városban: Sopronban. A gyalogság és a lovasság szigorú rend szerint vonult fel. Külön említésre méltók a nádor - Eszterházy Miklós gróf - leopárd kacagányos kürtösei és dobosai, kik uruk zászlaja alatt vonultak fel. Itt kell megemlíteni, hogy Sopronban történt még egy koronázás. I. Lipót feleségét, Eleonóra Magdaléna Theresia rajnai palotaőrgrófnőt, 1681. november 9-én ugyancsak itt koronázták meg.

III. Ferdinánd 1647. június 17-én Pozsonyban királlyá választatta és koronáztatta a trónra nem jutott fiát, IV. Ferdinándot is. Ő ugyanis 1654-ben áldozatul esett az "osztrák nép betegségének". Így III. Ferdinánd már a következő évben - 1655-ben - utódjává választatta és megkoronáztatta ifjabbik fiát, a 15 éves Lipótot! Ekkor került a Szent Korona Pozsonyból Győrbe, a Duna jobb partján fekvő védettebb helyre, I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem győzedelmes harca elől.

1686. szeptember 2-án este 7 órára az ország egykori fővárosa az egyesült keresztény sereg, melyben magyarok is részt vettek, ostroma folytán felszabadul a 145 éves török megszállás alól. Ebben az évben az ország jelentős része szabaddá lesz, így pl. Szeged 1686. október 23-án szabadul fel!

1687. november 7-én a pozsonyi országgyűlés alsótáblája, 10-én a felsőtáblája is elfogadja az uralkodóház fiági örökösödésének törvényét. Tehát megszűnik a választás joga. Az 1687. évi törvény 4. cikke eltörli az ellenállási jogot.

1688. december 9-én I. Lipót király elrendeli, hogy az 1683 után a töröktől visszafoglalt területeken csak a birtokosság írásban történő igazolása és a birtok értékének 10 % -át képező összeg lefizetése után adható vissza a föld a régi tulajdonosoknak. Létrjön az Újszerzeményi Bizottság ~ Neoacquistica Comissio!

A történelmi Magyarország területe a XVII. szd. végére Savoyai Jenő herceg 1697. szeptember 11-iki zentai győzelme folytán, a Temesköz kivételével, felszabadul a török megszállás alól (Karlócai béke, 1699).

A XVIII. szd. elején, 1703. május 6-án II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós Brezánban kelt kiáltványukban harcba szólítja a Habsburgok ellen Magyarország minden "nemes és nemtelen" lakosát. Megindul a 2 évig tartó szabadságharc, váltakozó sikerrel!

1705. május 5-én Bécsben meghal I. Lipót császár és király. Utóda fia, az 1687-ben királlyá koronázott I. József.

1707. május 1-én az Ónodon tartott országgyűlés kimondja a Habsburg-ház trónfosztását. Rákóczi június 16-án kelt kiáltványában tudatja Európa népével a trónfosztást.

1707. május 29. I. József rendelete proskribálja Károlyi Sándor báró táborszernagyot, birtokát eladományozza.

1710. november 14-én levélváltás indul Pálffy János gróf tábornagy, császári főparancsnok és Károlyi Sándor báró táborszernagy között. Ennek folyományaként 1711. április 30-án a rendek aláírják Szatmáron a békeokmányt. Miután I. József ez év április 17-én Bécsben meghalt, a béke pontjait I. Lipót özvegye, Eleonóra császárné és királyné a szabadságharcban részt vevőkre méltányt érdemlően állapítja meg II. Rákóczi Ferencre vonatkozóan is. Hűségeskü ellenében mindenki szabad és birtokait némi fenntartással visszakapja. Miután II. Rákóczi Ferencz az erdélyi fejedelmi méltóságának megtartásához kötötte hűségesküjét, azt az udvar elutasítván, a száműzetést vállalta. Mintegy 3000 harcos távozott az országból a szabadságharc néhány vezénylő tábornokával együtt. II. Rákóczi Ferenc 1735. április 6-án Rodostoban halt meg. Hamvai Kassán, a Szent Erzsébet dómban pihennek!

A szabadságharc fentiek szerinti lezására mellőzött minden véres megtorlást, ellenben szabad választást engedett hűségeskü és önkéntes száműzetés között! Az uralkodó-ház humánusnak mondható álláspontja /: ne feledjük az 1687-iki fiági öröklési törvény törölte az 1222. (1231) évi Aranybulla ellenállási jogát :/ érthetővé válik a további események alapján. I. József 1711. április 17-én meghalt fiú örökös nélkül. Az 1687. III tv. cikk értelmében az osztrák ház spanyol ága, illetőleg ennek utolsó, 1711-ben még élő férfi sarja, III. Károly spanyol király örökölte volna az örökös tartományokat, s Magyaroszágnak immár örökletes trónját is. III. Károly I. József halálakor még spanyol hazájában tartózkodott, s az ott dúló spanyol örökösödési háború visszatartotta, hogy trónját elfoglalja. Így a koronázás csak 1712. május 22-én mehetett végbe, hagyományosan Pozsonyban. Bonyolódott a helyzet, miután nem sokára leánya született, Mária Terézia néven. Ez előrevetítette a trónöröklés gondját. Így született meg az 1723. évi Pragmatica Sanctio, amely biztosította a nőági öröklés rendjét. A vázolt uralmi viszonyokat, érthetően, nyugalmas belpolitikai légkörben lehetett megvalósítani.

A második magyar uralkodó királynő, Mária Terézia koronázása rendben /: de császári pompa nélkül :/ 1741. június 25-én, Pozsonyban zajlott le. Kormányzótársként maga mellé vette férjét, Lotharingiai Ferencet. Ezen az országgyűlésen, melyet 1741. május 14-ére hívott össze a leendő királynő, hangzott el /: hat évvel II. Rákóczi Ferenc halála után :/ a sokat emlegetett nemesi nyilatkozat: "Vitam et sanguinem pro Rege". Mária Terézia uralkodásának értékelése meghaladja jelen írásunk keretét. Csupán annak rögzítésére szorítkozunk, hogy megindult a gazdasági növekedés, kedvező társadalmi fejlődés mutatkozott, s a kultúrális élet alakulása színvonalassá vált. A XVIII. szd. végén Európa más országaiban a koronázás vagy kiment a szokásból, vagy csupán ünnepélyes külsőséggé vált. Magyarországon viszont megmaradt teljes középkorias pompája és szertartása. Mivel az uralkodó-ház idegen volt, megmaradt a koronázás nemzeti jelentősége is. Mária Terézia tapintatosan és feltűnés nélkül igyekezett a társadalom szempontjából elengedhetetlen reformokat Magyarországon végrehajtani.

Fia, II. József nyíltan hadat üzent a magyar rendi alkotmánynak. Józsefet kettős cél vezette. Egyrészt modernizálni akarta országai elavult társadalmi állapotait, másrészt központi kormányzat kiépítésével egységes birodalmat akart kovácsolni élesen különböző országaiból. Visszaszorította az egyház politikai hatalmát, nyírbálta a nemesi kiváltságokat, felkarolta a parasztságot, segítette a városi polgárokat, egységessé tette a közigazgatást, s bevezette a német hivatalos nyelvet.

A koronázást elavult, üres komédiának tartotta, nem koronáztatta meg magát, mert kezét nem volt hajlandó a rendnek tett esküvel megkötni. Elnevezték kalapos királynak! A Szent Korona egy ideig Pozsonyban maradt, majd 1784. április 5-én elrendelte Bécsbe szállítását, s azt, hogy mint múzeumi tárgyat a császári kincstárban raktározzák el. A koronaőrséget feloszlatták, a pozsonyi várban papneveldét rendeztek be. Tízéves próbálkozás után azonban József rendszere összeomlott. Halálos ágyán 1790. január 28-án visszavonta rendeleteit, az urbarium, a türelmi és a katolikus alsó papság anyagi helyzetét szabályozó rendeletek kivételével! Elrendelte a Szent Koronának Magyarországra való visszavitelét. A korona útja Bécsből az ország fővárosába, Budára elképzelhetetlen ünnepségek közepette ment végbe.

II. József 1790. február 20-án Bécsben meghalt. 1790. november 15-én II. Lipót pozsonyi koronázását az udvar és a nemesség megújított szövetsége jellemezte! II. Lipót 1792. március 1-én Bécsben meghalt.

1792. június 6-án I. Ferencet Budán, a ferences templomban koronázták meg!


4.3. A Szent Korona története a XIX.században
4.4. A Szent Korona története a XX.században
Tovább " A honfoglalás emlékezete 896 - 1996 " című túramozgalom honlapjára