AZ ÁRPÁDOK HAGYATÉKA
( a főszervező, Rosiár László dr. jegyzete " A Honfoglalás Emlékezete 896 - 1996 " című túramozgalomhoz)

1. Bevezetés
2. Nemzeti ereklyénk a Szent Korona, trónviszályok a XI. században
3. A XII-XIII. sz trónviszályai
4. A Szent Korona romantikus, szomorú, napjainkra felemelő története
4.1. A Szent Korona története az Árpád-kortól a XV. századig
4.2. A Szent Korona története a XVI.-XVIII. században
4.3. A Szent Korona története a XIX.században

 4.4. A Szent Korona története a XX.században

Az utolsó királykoronázás 1916. december 30-án volt Magyarországon. Ekkor koronázták meg Budán a történelmi Mátyás templomban IV. Károlyt, Ferenc József fiatal és jóindulatú utódját, aki azonban természetesen sem az I.világháború elvesztését, sem az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását nem volt képes megakadályozni.

Erről a koronázásról már fényképek tömege, sőt híradófilm is készült. A leírások között az uralkodó kabinetirodájában szolgálatot teljesítő Kray István [1887-1963] udvari segédtitkár megbízható beszámolóját kell kiemelnünk. Eszerint a koronázás a már kialakult "ordo" szerint visszafogottan, s mégis méltó külsőség mellett zajlott le - minden rendbontás nélkül!

E beszámolót jól egészíti ki Bánffy Miklós grófnak [1873-1950], a neves írónak és a koronázás "díszlettervezőjének" visszaemlékezése az aranysarkantyús vitézek - ezúttal az arcvonalról hazahozott fiatal tisztek - avatásának rendhagyó voltáról.

Az alábbiakban azonban azt a nyilatkozatát ismerjük meg, amelyet Illés Endre örökített meg Bánffyról rajzolt kitűnő írói arcképében. Részlet Illés Endre: " A dilettáns" című arcképvázlatából:

A forradalmak korát a Szent Korona épen és sértetlenül élte át. Számos rémhír keringett vele kapcsolatban mind a Népköztársaság, mind a Tanácsköztársaság idején, noha egész idő alatt biztonságban volt a budai várpalota páncélszobájában. A koronaőrség legénysége mindvégig teljesítette a páncélszoba előtt az őrszolgálatot.

A pecsétek érintetlen és az ereklyék hiánytalan voltáról 1920. március 22-én egy országos bizottság győződött meg. Ennek a bizottságnak tagja volt Ambrózy Gyula gróf [1872-1934] koronaőr is. Ambrózi beszámolójából kitűnik, hogy a forradalmi kormányzat tiszteletben tartotta és megóvta a koronát. Magyarország 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából lehetőséget kapott az Euchkarisztikus Kongresszus megrendezésére. E világméretű összejövetel kapcsán 1938. augusztus 16-án a Szent koronát közszemlére tették. Sokan ekkor találkoztak életükben először a híres ereklyével.

Minden ami a Szent Koronával történt a második világháború utolsó éveiben, világosan kirajzolódik az egymásnak csak apróbb részletekben ellentmondó forrásokból. Az első, a leghiggadtabb hangú és a korona 1944. évi történetére vonatkozóan legmegbízhatóbb forrás Radvánszky Albert báró [1882-1960] koronaőrnek 1945. december 20-án kelt visszaemlékezése. Szóba került a korona sorsa a nyilas kormány tagjainak népbírósági perében is. Részletesen elmondta egy emigráns újság szerkesztőjének a korona ausztriai - németországi viszontagságait Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrség utolsó parancsnoka. Horthy Miklós emlékirataiban is akad egy érdekes bekezdés a korona sorsáról.

Amerikai részről himler Márton hazai születésű amerikai őrnagy hallgatta ki Szálasi ferencet és társait. Szálasi szárnysegédének, Gömbös ernőnek kihallgatási anyagában található a koronára vonatkozó rész.

radvánszky feljegyzéseiben utal arra, hogy 1944. év második felében, amikor is a németek és oroszok összecsapásának Magyarország is színhelyévé vált, három lehetőség merült fel a korona mentésére. A pápai nunciatura, valamely biztonságos vidéki város pl. Veszprém, s végül a várban történő elásása. A harmadik megoldási mód volt a legmegnyugtatóbb. A Szent Korona óvóhelye mellett 1944. október 10-én ásták el a Szent Koronát. A Szent Korona csak november 4-ig volt elásva a budai várban. A koronára való eskü letételének gondolata Szálasi Ferenc részéről először 1944. október 27-én merült fel. Az eskütétel után Szálasi Ferenc már november 6-án Veszprémbe szállíttatta a koronát. A koronázó palást viszont Pannonhalmára került. Felmerült az a gondolat, hogy a koronát is át kell vinni Pannonhalmára, melyet Serédi Jusztinián hercegprímás is támogatott. Szálasi ezt a fordulatot a magas klérus legitimista beállítottsága miatt ellenezte. Sőt a harctéri helyzet alakulására hivatkozva a Szent Koronát Kőszegre szállíttatta. Sőt a koronaőröket Kőszegen nem kívánatos személynek minősítette.

Természetesen a két koronaőr aggódott a korona esetleges külföldre szállítása miatt. Budapest körülzárása folytán már nem tudták az országgyűlést elérni. Megnyugvással vették azonban, hogy a valóban - minden igéret ellenére - külföldre szállított Szent Koronát szerencsésen megtalálták. S most hallgassunk meg Pajtás Ernő koronaőr ezredes visszaemlékezéséből részleteket.

A ládát Pajtás Ernő átadta az amerikaiaknak, kulcsa azonban nem volt hozzá. Sok utánajárást követően végre július 24-én előkerült a láda kulcsa.

Pajtás ezredes a továbbiakban elmondja, hogyan ásták ki a hordót, s találták meg a koronázási ékszereket épen. Csupán a bőrtokok mentek tönkre. A koronázási jelvényeket visszarakták a ládába és lezárták. Ezek után birtokba vette a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket az amerikai hadsereg s megőrizte becsülettel azokat.

Természetesen a korona ügyében kihallgatták Szálasi Ferencet is, akit hazugnak neveztek ez ügyben az amerikai hadsereg félrevezetése miatt. Mellőznünk kell nevezett bizarr védekezését, amely a tényeket messzemenően figyelmen kívül hagyta.

Mindmáig ünnepélyes aktusként él emlékezetünkben 1978.január 6-dika. Az Egyesült Államok kormánya nem tekintette hadizsákmánynak a Szent Koronát, hanem kiemelt gonddal őrizte azt. Majd - amikor jónak látta - felemelő ünnepség keretében visszaadta jogos tulajdonosának: a magyar népnek, a magyar nemzetnek!

Nem a magyar nemzeten múlott, hogy ezt követően múzeumi tárgyként kezelték több mint két évtizeden át. Hazánk közvéleményének döntő hányada örömmel nyugtázta a Magyar Köztársaság kormányának azon döntését, amellyel a Szent Koronát kiemelte a Nemzeti Múzeum falai közül, s 2000. január 1-jével az országgyűlés házában, az Országházban helyezte el megfelelő, díszes őrség felállítása mellett. Tehát mind a belföldi honfitársak, mind a külföldi vendégek kellő tiszteletüket róhatják le népünk nagyra becsült, sok viszontagságot megért nemzeti ereklyéje előtt.

2001.augusztus 15-én a Szent Korona Esztergomba vitele emlékeztetett bennünket magyarokat, hogy Szent István halála előtt közvetlenül felajánlotta országát és koronáját a Boldogságos Szűz Máriának. Ez a körülmény nem megvetendő hagyomány, melyhez hasonló avagy egyenértékű hagyományt más népek és nemzetek is nagy tisztelettel őriznek. Mi sem lehetünk Alábbvaló nép!

- - - - -

Jelen sorok írója azonosítja nézetét, hitét a Szent Koronát illetően Csomor lajos és szűkebb ékszerész baráti körének állásfoglalásával, mely szerint:

II. Sylvester pápa, volt tanítványa, III.Ottó német császár egyetértésével küldte e koronát - minden álomlátás nélkül - a magyarok istván nevű fejedelmének, hűbéri függés mellőzésével, s magyar egyházalapítás felhatalmazásával. Ez nem romatikus formula, hanem a valóság tükröződése!

(Vége)


Tovább " A honfoglalás emlékezete 896 - 1996 " című túramozgalom honlapjára