9.
Ópusztaszer, Nemzeti Történeti Emlékpark (Alföldi Kék-túra) – Ópusztaszer – Kiszer – Pusztaszer (Milleneumi emlékmû) – Csengele vá. – Százéves tölgyfacsoport – Csengele

jelzése: túraadatok: táv: 37.0 km, szint: 0 m, idõ: 9 óra 15 perc, minõsítési pont: 55.50 p
felújítás éve: 2013. útvonalfelelõs: Crocus TK, Szeged

Megközelítés: Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba helyközi autóbuszokkal Szegedrõl és Csongrádról, gyalogszerrel Mindszent felõl a tiszai kompon átkelve az Alföldi Kék-túra útvonalán, vagy a Kisteleki vasútállomástól a kék kereszt útvonalon lehet eljutni. Csengelét Szeged felõl közelíthetjük meg vasúton, vagy helyközi autóbuszokkal.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparktól Csengeléig vezetõ piros sáv jelzés Csongrád megye harmadik leghosszabb turistautvonala. Az 1980-as évek második felében elkészültekor a Bács megyén keresztül a Pest megyei piros jelzéssel volt összeköttetésben. Az azóta eltelt évtizedben egyrészt megkoptak a jelzések, másrészt útvonalismertetõ és térkép hiányában nem is válhatott széles körben ismertté, így nem is csoda, ha alig volt valaki, aki teljes hosszában bejárta az útvonalat.

Az emlékpark bejáratától, annak aszfaltozott bekötõútján indulunk el. Érintjük a Szeri csárdát és a mellette levõ kempinget. Mintegy 800m megtétele után érjük el a Szeged-Csongrád közti országutat, amelyen jobbra fordulva Ópusztaszer község irányába. Alig 100 méterrel arrébb balra fordulunk a csemetekert felé vezetõ, szintén aszfaltozott útra. Elõbb nejlonzacsót termõ és virágzó fák hívják fel a figyelmet a község elhanyagolt állapotban levõ közeli szeméttelepére, majd tovább haladva érintjük a Pusztaszeri-legelõt az ópusztaszeri hucul ménes és a szürkegulya legelõhelyét. Még 200 métert haladunk együtt az Alföldi Kék-túra kék sáv jelzésével, mielõtt az balra elkanyarodik Hantháza - Sándorfalva irányába. Az út jobb oldalán a nemrég telepített nyárfás-akácos mögül még kimagaslik az egykori Pallavicini vadaskert õstölgyesének néhány megmaradt fája. Az elágazástól már csak kb.350m-t megyünk a csemetekerti aszfaltúton, majd jobbra fordulunk egy jól kitaposott homokos talajútra. Ez elvezet a már emlitett õstölgyek mellett. Sajnos a fák állaga megromlott, sok élettelen korhadó águk viharos idõben veszélyes lehet az arrajárókra. Ilyen esetben fokozott óvatossággal haladjunk el mellettük. A tölgyes végénél balra fordulunk, majd alig 100 méterrel odébb jobbra követve a jól kijárt utat. Nemsokára egy erdészházhoz érünk, ahol találkozunk az Elekromos SE által gondozott kék kereszt jelzéssel. Balra fordulunk és a két jelzés innen 2 kilométeren át együtt halad tovább a Kisteleket Ópusztaszeren át Bakssal összekötõ országútig. Közben még több helyütt találkozhatunk a Pallavicini arborétum egzota fáinak még megmaradt képviselõivel. A mûút elõtt erdei pihenõhöz érünk. A nemrég még évszázados õstölgyes közepén álló esõházak és tûzrakóhelyek körül levágták az erdõt, néhány fát hagytak csak meg a pihenõk közvetlen közelében.

Az országútra jobbra fordulunk, mintegy 100 métert gyaloglunk rajta, majd balra térünk egy fenyves mellett. A keresztezõdést segít felismerni a felette húzódó villanyvezeték. Az erdõt elhagyva tanyákat érünk el, majd széles mezõn vezet keresztül utunk Kiszerig. Kiszer Csongrád megye azon kevés településeinek egyike, ahová ma sem vezet aszfaltozott út. A maga nemében különleges település valójában nem más, mint egy közel 7 kilométer hosszan elnyúló tanyasor egy széles földút két oldalán. A településnek nagyjából a közepére ér be piros jelzés. Balra fordulunk. Felettünk a fõutcán nagyfeszültségû villanyvezeték, egyik-másik oszlopon még a közvilágítást biztosító lámpatest is van. Keresztezünk egy 120kV-os vezetéket, majd ugy 400 méterrel odébb jobbra fordulva elhagyjuk az egy házsoros települést. Elszórt tanyákat érintünk, majd a Sáregyházi-halomnál utunk a korábban keresztezett 120kV-os vezeték mellé szegõdik. Ezt követjük egészen a pusztaszeri bekötõútig. Ezen jobbra fordulunk Pusztaszer felé.

A falu határában elhaladunk a temetõ mellett, melynek modern ravatalozója 1990-ben Makovecz Imre tervei alapján épült. Pusztaszert ma kevesebb mint kétezren lakják. A tiszta kis község piactere mellett vendéglõ, és jól ellátott élelmiszerbolt, nem sokkal arrébb iparcikk bolt is mûködik. A falu közepén levõ útkeresztezõdésben balra fordulunk az Árpád-major irányába. Jó kilométernyi gyaloglás után érjük el a majort. Annak távolabbi kerítéssarkánál balra fordulunk és néhány perc múlva megérkezünk a Millenneumi-emlékmûhöz, melyet 1896-ban emeltetett Kecskemét városa versengve a szegediek által, a mai Ópusztaszeren emeltetett Árpád-emlékmûvel. A kb. 10m magas halmon álló négyzet alapú obeliszk csúcsát turulmadár díszíti. Oldalain a vezérek arcképének bronz dombormûvei: Árpád önmagában, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm pedig kettesével foglalnak egy-egy oldalt. Az emlékmû alatti pihenõerdõben padok és tûzrakóhelyek csábítanak egy kis pihenésre. A terület táborozásra is alkalmas, de ehhez elõzetes engedély beszerzése szükséges, a helyi polgármesteri hivataltól.

Az emlékmûvet elhagyva, mely egyébként az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkhoz hasonlóan érintési pontja a Csongrád megyei Természetbarát Szövetség által kiírt "A honfoglalás emlékezete" címû túramozgalomnak, utunk rövid távon háromszor is kanyarodik. Bal, jobb, majd ismét bal kanyar következik. Innen hosszú egyenes vezet az 5-ös (E75) fõútig. Útközben mégegyszer keresztezzük a fent már többször említett 120kV-os vezetéket.

Az 5-ös fõutat elérve, azon annak nagy forgalma miatt a szokásosnál is gondosabb körültekintés után keljünk át. A jelzés az út túloldaláról induló földúton folytatódik. Ismét tanyák közé érünk. Elõbb a házak közé balra, majd egy hûs fenyvesbe jobbra fordulunk, azon átkelve ismét balra fordulunk egy széles mezõ mellé. A villanyvezetéket elérve megint jobbra kanyarodunk. Keresztülhaladunk a Lesi-erdõn, majd egy bal-jobb kanyar után újabb villanyvezetéket keresztezünk egy fiatal fenyvesben. Egy tanya mellett érjük el a kisteleki erdõ szélét. Itt a jelzés egyenesen halad tovább, egy ritkábban járt úton. Kisteleki-erdõ ezen részét telepített nyárasok és fenyvesek alkotják. Kb. 5-600m megtétele után friss irtásokat érünk el. Egyenesen haladunk keresztül mindkettõn, majd balra fordulunk egy jobban járt szekérútra, mely hamarosan kivezet egy hatalmas rétre. A rét ideális pihenõhely, a szélén néhány tanya is áll. A tanyák közé fordulunk, s utunk innen nagyjából párhuzamosan halad a néhány méterrel odébb levõ 140-es (Szeged-Budapest) villamosított vasúti fõvonallal. Nagyjából északnyugati irányba haladva kb. 2km megtétele után érjük el az aszfaltozott csengelei bekötõutat, annak kanyarulatában. Balra fordulunk rá és haladunk tovább a csengelei vasútállomáshoz. A nyílt síneken való átkelés helyett jobb, ha a néhány méterrel odébb levõ átjáróban kelünk át. Közben megállhatunk a Kisbetérõ kocsmában egy frissítõre. A túloldalon visszatérünk az állomáshoz, itt jobbra fordulunk egy földútra, melyen jó 2 km-t kell délnyugatnak mennünk. Egy felüljárón átszeljük az M5-ös autópályát, ahonnan jobbra kanyarodva érjük el az Csengele árpádkori templomának feltárt alapfalait, majd nem sokkal késõbb balra fordulunk. Ezen a dûlõúton továbbhaladva elérjük a Csengele-Balástya közti aszfaltozott utat. Ismét egy kanyarban állunk, irányunk megtartásával haladunk azon tovább még 2-300 métert az elsõ buszmegállóig. Itt a Csengelei-erdészháznál jobbra fordulunk az erdõbe. Újra évszázados tölgyek közé értünk, a csengelei "Százéves tölgyfacsoport" fái vesznek körül bennünket. Az erdészház korábban Szeged tanyája volt (Tanya 578.), nevezetessége, hogy 1932-ben itt írta Móra Ferenc az "Aranykoporsó" címû regényének nagy részét. Innen északnyugatnak fordulunk és jobbról tanyák, balról a tölgyes által kísérve megyünk tovább. Úgy 2 kilométernyire az erdészháztól bal-jobb kettõs kanyart teszünk, majd nem sokkal késõbb kiérünk az országútra. Jobbra fordulva már látszanak az alig 1 kilométerre levõ Csengelének, utunk végpontjának házai.

A takaros kis községet ma 2200-an lakják. Neve feltehetõen a kun csengelye szóból ered. Jelentése bozótos, erdõs terület. 1423-ban említik elõször Gengel Teleke néven. Már említett erdészházán és védett tölgyfacsoportján kívült nevezetessége, hogy 1805-ben itt kezdõdött a Szeged környéki homokos puszták erdõsítése. Vedres István kezdeményezésére fekete nyár, fûz, eper, akác, tölgy és nyírfákat telepítettek ide. A falu központjában bolt és kocsma üzemel. Római katolikus temploma, ha nem sietünk, érdemes a megtekintésre. Csengelérõl autóbusszal juthatunk vissza Szegedre. A falu közopontjától országúton kb. 4 km-re van a vasútállomás. A hosszú közel 35km-es túra után vonattal visszautazók ezt semmiképp se hagyják figyelmen kívül.


Vissza a Csongrád megyei jelzett turistautak honlapjára