Április 17-20.: Katmandu

Április 21: Irány az Annapurna

Április 22.

A reggelinél érezzük, hogy a kenyér nagyon hiányozni fog a következõ hetekben. Bár három féle kenyérpótló is létezik, de egyik a mi fánkunkhoz hasonlít, néhol lángosszerû, a másik a pászka hû mása, a harmadik leginkább palacsintát formáz. Kenyérre semelyikük nem hasonlít. Azért nem maradunk éhen és némi izgalommal lódulunk neki az útnak. Kezdetben tágas völgyben haladunk elõre ahol a mindenütt jelenlévõ teraszok azt mutatják: itt még rá lehet bírni a természetet arra, hogy adományaival segítse az embereket. Bár ezért az adakozásért nagy árat kell fizetni. Az ötvenes években Nepál erdõsültsége 70% felett volt, most alig haladja meg a 30%-ot. A termõterületekért való harc pusztítja az erdõt, de a monszun által irtózatos erõvel támadott talajt is áldozatul esik ennek a mûveletnek, így az esetleges nyereség is csak idõleges.

Az õsi módszerekkel dolgozó mezõgazdaság pedig újabb és újabb helyeken veti meg a lábát. Magyar ésszel elképzelhetetlen elhelyezkedésû "szántóföldeken" kísérli meg a termelést. Hogy mi készteti õket erre? Negyven évvel ezelõtt Nepál lakossága alig érte el a 10 milliót. Most 25 millióan vannak. A vaspapucsos faeke az ország nagy részén még használatban van és nem is a legkorszerûtlenebb eszköz. Vegyi anyagot sem a növényvédelemben sem a talajerõpótlásnál nem használnak. A termésátlagok - érthetõen - nem verdesik az eget.

Elõször az egyik parttól a másikig való átjutást gyakorolják, majd amikor úgy vélik, hogy ez már jó színvonalon megy, a csapat vezére indulást vezényel. ( Õ egyébként kis kajakjával a hullámtaréjokkal fogócskázott a közelben, de már nagyon unja az egyhelyben toporgást.)

A társaság hatalmas energiával kavarja a vizet, de az összeszokottság hiánya valószínûleg zátonyra futtatná a hajósokat ha nem lenne a farban egy tapasztalt kormányos, aki aztán társai minden kalimpálása és a nagy sodrás ellenére biztonsággal lovagolja meg a hullámokat, sikerélménnyel ajándékozva meg a legénységet.

Tovább megyünk és a faluban mi is leülünk ebédelni. Míg fõ az étel két öszvérkaraván is elcsilingel mellettünk. A vezérállatok büszkén viselik díszes bokrétáikat és fegyelmet tartanak a csoportban. A hajcsárok hátulról, egy-egy füttyszóval irányítják õket.

A falu végén néhány férfi töri a követ. Munkájuk eredményét a család hölgytagjai szállítják a hozzánk közeli építkezéshez. A kõmûvesmester nagy szakértelemmel irányítja a munkát. A 8 erõteljes faoszlopra kerül a tetõ ácsolata az oszlopok közét pedig kõvel rakják ki. A belsõ térelválasztók gyakran szintén fából vannak. Tetõfedésre itt már inkább a zsindelyt és a palát használják.

Teli pocakkal nehezebb a haladás, de tovább kell menni. A következõ megállót egy magányos teaháznál tartjuk egy nagyobbacska emelkedõ után. Jól esik megpihenni és a meredek folyópartról szép a kilátás. Fõképpen az tetszik, hogy már látszanak Bahundanda házai. Eddig a településig mindenképpen el akartunk jutni ezen a napon. A 200 méteres emelkedõ kicsit megizzaszt, de a rendõrségi ellenõrzõ pontnál van idõnk pihenni. Hála a komótos adminisztrációnak kiszuszogjuk magunkat. Megismerkedünk egy szlovák házaspárral. A sok amerikai turista közt üdítõ színfolt egy kis középeurópai csevely. Egy nagyobb társasággal jöttek ki, de amíg a többiek egy nyolcezres megmászásával bíbelõdnek valahol a kínai határon õk inkább ezt az oxigénben dúsabb vidéket választották. Útiokmányaink rendbetétele után nézeteltérés alakul ki vezetõnk és köztünk. Õ már bekvártélyozna minket egy szállodába, mi azonban úgy érezzük hosszú még a nap. Négy órakor nem akarunk még megállni. Ezen elvitatkozunk vagy húsz percet aztán tovább indulunk. Hary mérges, valószínûleg elesett némi jutaléktól. De hát az élet kegyetlen. S nem csak hozzá, mert egy óra multán elered az esõ és nem is akarja abbahagyni.

No de érzék kell a túrázáshoz. Amint szaporábban kezdett potyogni az áldás éppen beértünk Lilibhirbe. Az egész nem több öt háznál, de abból kettõt hotelnek titulálnak. Kapuk fapriccset a hálózsákunk alá és megmelegítik a konzervjeinket. Cserébe ennyi kedvességért rendelünk három üveg sört és leisszuk magunkat a sárga földig. Ez fõleg énrám igaz, mert az itt szokványos 0,65 l/üveg árpalétõl kiül a derû az arcomra. Társaim a nagymultú BEAC Sörklub tagjai, így õket nem rendíti meg a Tuborg. Azért õk is jót alszanak. ( A vihar meg csak dühöngjön, az a dolga.)

Április 23.

Reggel hatkor kidugjuk az orrunkat a szabadba. Az esõ elvonult. Egy alapos reggeli után követjük példáját. Mire Syangba érünk a reggeli hûvösséget felváltja az erõs napsütés. Versenyt izzadunk az elmaradhatatlan öszvérekkel és csodáljuk a mellettünk elhaladó teherhordókat, akik ugyan szintén izzadnak, csakhogy a mi hátunkon lévõ 15 kilónak a többszörösét viszik. Egy bögre forró citromos tea erejéig letelepszünk a menetrendszerûen érkezõ függõhíd mellett hívogató teaházba és miközben a kellemes nedüt kortyoljuk, irigykedve nézzük a háziasszony kisgyerekét aki élvezettel pancsol a számára odarakott lavórban.

Fölkapaszkodunk az utolsó emelkedõn és kitárul elõttünk a hajdan volt tómeder. ( Tal=tó.) A lapos terep, a finom üledék áldás az ittlakóknak. Közel-távol a legalkalmasabb hely a mezõgazdaságnak. A taliak élnek is a lehetõséggel. Még egy valódi fóliasátrat is felfedeztünk az egyik tüskés bozóttal védett teraszon.

A falu "hivatalos" bejáratát egy kövekbõl rakott kapu jelzi, tetején egy fehér, egy fekete és egy vörös csorten díszlik. A vezetõnk azt mondja, hogy ez a daramszala. A kapuba imamalmokat építettek be. A távozó még elrebeghetett egy fohászt, az érkezõ pedig megköszönhette az isteneknek a segítséget.

Kimondottan kedves település. Csinos épületek. Szinte mindegyik vendégfogadó. Mi az Annapurna Gesthaus-ban éjszakázunk, de elõtte beütjük az e napra esõ rendõrségi pecsétet a túristaengedélyünkbe és így nyugodt lelkiismerettel fogyasztjuk el a vacsorát.

Április 24-26: Tal - Dharapani - Bagarchap - Latemarang - Kodo - Chame - Thalung - Bratang - Pisang - Hongde -Mungji - Briaga - Manang

Április 27-29: Manang - Letdar - Thorung Phedi - Muktinath

Április 30 - május 2: Muktinath - Jagarkot - Eklabati - Kangbeni - Eklabati - Jomsom - Tukuche - Larjung - Kalopani -Dana

Május 3 - 5: Dana - Tatopani - Sikha - Deurali - Tadapani

Május 6 - 8: Tadapani - Chomrung- Sinuwa - Khudi - Bamboo - Doban - Deurali - ( Bagar ) - Machhapuchhara Base Camp

Május 9 - 11: Machhapuchhara Base Camp - Deurali - Doban - Sinuwa - New Bridge - Landrung - Tolka - Dhampus - Pokhara

Május 12 - 17: Pokhara - Takurdvara (Bardia Nemzeti Park) - Katmandu