Április 17-20: Katmandu

Április 21: Irány az Annapurna

Április 22-23: Besi Sahar - Ngadi - Bahundanda - Lilibhir - Syang - Jagat - Tal

A betevõ sajtos omlett és tea után búcsúzunk Taltól. A reggeli fényben is megcsodálom a falu fölött lévõ kis vízesést. A komor sziklafalra mintha könnyû csipkefátylat borítottak volna, hét-nyolc ágra szakadva permetezik alá egy patak.

Ahol a hajdani tó alámosta a sziklát most hosszan elnyúló barlangszerû mélyedés húzódik. Bivalyistálló és a kecskék menedéke rossz idõ esetén.

Bár az emberi lelemény kihasznál minden talpalatnyi földet, ahogy szûkül a völgy úgy maradnak el a szépen mûvelt burgonya és kukoricaföldek.

Felfedezünk egy térkép által nem jelzett hidat. Kicsit csodálkozunk az útvonal módosításon, de átmegyünk. A régi út nyilván az esõzések áldozata lett. Dharapaniról semmilyen emléket nem õrzök, pedig hivatalos pecsét bizonyítja, hogy ott jártam, Bagarchap viszont élénken megmaradt bennem. A bejárat után, a völgy közepén magányos sziklaszál. Dögkeselyûk fészkelnek rajta. Nagyon hasznos madár de annak, hogy itt tartósan megtelepedett szomorú oka van. Néhány lépéssel odébb két kis emlékmû. Két kanadai fiatalember neve van rávésve, akik '95-ben itt haltak meg - és rajtuk kívül még 300 helybéli. A fél falu. Rájuk omlott a szomszéd hegyoldal.

Ám róluk nem szólnak a réztáblákon. Talán csak a keselyûk tartják fejükben a nagy lakoma emlékét.

A megmaradt házak között néhol szobányi kõtömbök. Nem egy vidám hely. Harynak az egyik barátja is itt halt meg. Kölcsön kéri a fényképezõgépünket és körbejárja a falut. Addig mi jobb híján megebédelünk.

A felvégen ritka jövevénnyel találkozunk. Hamisítatlan fûrészüzem, igazi ipartelep. Kicsit odébb egy ima automatába botlunk. Ez nem más mint egy vízimalmocska ami egy imamalmot forgat. Órányi járásra onnan pazar zuhatag-sorozat dübörög mellettünk. Egyedüli szívfájdalmunk, hogy szép fényképeket csak a folyó túlpartjáról lehetne csinálni róla. Megint letérünk a térkép által jelzett útról, de ezzel megtakarítunk legalább 200 méter emelkedõt, így cseppet sem haragszunk. ( A vezetõnek is lehetnek elõnyei.) Átvágunk néhány friss hegyomláson és szép fenyvesek közt érünk Latemarangba. A természet jóvoltából forró fürdõt veszünk. A folyópart sziklafalából bõvizû források fakadnak. Az egyik legalább 40-45C fokos. Enyhén vasas vizét kis fürdõmedencébe üríti. Engedünk a csábításnak és az esti szürkületben pancsolunk egy nagyot. Tõlünk három méterre ott rohan a folyó és finom vésõjével símára csiszolja az ide görgetett köveket. Hófehér, zöld és barna, pöttyös és csíkos mûremekek a körömnyi tigrisszemtõl az embernyi absztrakt szoborig. Szépek. Jól éreztem magam az õselem karjai közt.

De hát minden jónak vége szakad egyszer. Véget vetünk a hedonászásnak ( lásd még élvezetek halmozása ) és fellépdelünk a szállásunkhoz. Berámolunk a pocakba egy-egy méretes gombás pizzát, elsõsegélyben részesítjük a fogadós leányát, aki vigyázatlanul orra bukott a sötétben, aztán nyugovóra térünk.

Április 25.

Háromnegyed nyolckor indulunk. A mai célpont Pisang. Szép fenyvesek közt haladunk a ma különlegesen nagy öszvérforgalomban. A keskeny ösvényen vigyázni kell nehogy a lejtõ felõli oldalra kerüljünk, mert könnyen a szakadék alján találhatjuk magunkat.

Chame után Thalung következett. Meglehetõsen zord falu. Barna kõházak kõtetõvel, elõttük barna kõkerítés. Csak az elmaradhatatlan imazászlók színesítik picit a képet. Aztán jött Bratang. A szakácsnõ itt nem állt a helyzet magaslatán. A kaja - ez egyöntetû véleményünk - pocsék. A település egyébként hajdan a kereskedõk megvámolásából élt. A függõleges falú folyómederben egyedül itt nyílott út. Nem is akármilyen. Fa támpilléreken, galériaszerûen húzódott több kilométeren keresztül.

A hetvenes években ezt felváltotta egy sziklába robbantott ösvény. Azóta biztonságosabb az erre való séta. Persze más veszély még bõven akad errefelé. Itt található egy japán hegymászó emlékmûve, aki egy nagyobb havazás után innen indult neki a Thorung hágónak. Egy lavina örökre eltemette.

Szemrevételezzük a szemközti dombon lévõ ófalut. A szabályos kis kúp tetején trónoló fehér házak, a lobogó zászlók impozáns látványt nyújtanak. Egy svájci pár éppen most jött le onnan. Nagyon szép - mondják. Holnap mi is felmegyünk.

Április 26.

A szemközti lankán szabályos rendben barna kupacok sorakoznak. Ennyi trágya egész Nepálban nincs. Ha már arra jártunk megnézzük ezt is. A halmok közelrõl fenyõtûnek és faháncsnak bizonyultak. Nem túl erõs tápanyagpótló de nincs más. Lankadatlan szorgalommal hordják az erdõbõl.

A szokatlanul terjedelmes szántóföldek után beérünk a régi Pisangba. Ha tudnának pénzt rászánni csodálatos mûemlék falu lehetne. Néhol elõvillannak a régi értékek, de már nem nagyon gondozzák õket, A hegy csúcsán lévõ kolostor is elhagyottnak látszik. A falut még lakják, de egyre többen költöznek le innen a forgalmasabb újfaluba. Európában egy ilyen településre idegenforgalmat alapoznak, itt öt-tíz éven belül csak romok lesznek. Ez persze nem a helybéliek hibája. Õk szegények mint a templom egere és ahogy szaporodnak az éhes szájak - gondolom - úgy csökken a porták szépítésére szánt összeg. Ráadásul ide csak a kevésbé lusta turisták jönnek fel. Nincs étterem, nincs szálloda. Csak szép. De ez itt és most kevés lesz a túléléshez.

Visszafelé megnézzük a korábbi, még fatörzsekbõl kivájt vízvezetéket. Nagyon messzirõl hozza a vizet, most is remekül mûködik. De már ott húzódik mellette az a vaskos gumitömlõ aminek lecsatlakozásai behálózzák a völgyet. Épül és terebélyesedik az ivóvíz-hálózat.

Most már felcsatoljuk a hátizsákokat és nekiveselkedünk a közeli hágónak. Elég hamar feljutunk, de fújtatunk rendesen. A nyeregben kis kirakodóvásár és "büfé" fogad bennünket. A feleségem keményen alkuszik az állítólag valódi tibeti mûremekekre, Mihály szorgosan fényképez. Én némiképp ideges vagyok, mert miért nem megyünk már? Mintegy 45 perces tespedés után leereszkedünk a szárazságba. Rövid távolság megtétele után is szembeötlõ, hogy itt kevesebb a csapadék, erõsebbek a szelek s a fák állapotán látszik, hogy gyakori a porvihar.

A kicsavarodott, megcsonkolt, félig kiszáradt fenyõk azonban makacs következetességgel ragaszkodnak az élethez.

Legyûrhetetlennek látszó életerejükhöz csak a helybéli parasztoké hasonlítható akik a közelünkben szántanak, nyilván abban a reményben, hogy lesz itt még aratás is. Ami eddig nem volt jellemzõ, megjelennek a lovak. Közeledünk Mananghoz és a manangiak nemcsak Nepál szerte híres kereskedõk, de közismerten híres lovasok is. Egyre gyakrabban találkozunk velük. A bozontos kis lovakon míves szerszámok, színes nyeregtakaró és minden esetben a nyugati kultúrkör ruháiba öltözött lovas. Ez itt a gazdagság, a világlátottság jelképe. Amolyan hivalkodás féle. Megérkezünk Hongde-ba. Ez az egyetlen hely Besi Sahartól a Thorung La-ig ahol van akkora vízszintes terület amin egy repülõ le tud szállni. Ezekre a repülõ járatokra állítólag sohasem lehet jegyet kapni, mert a gazdag manangi kereskedõk - akik egész Ázsiát bejárják - már hónapokkal elõre megvásárolják az utazási lehetõségeket.

Mire Mungji-ba érünk eltûnnek melõlünk a fák. A kietlen puszta közepén két ház és egy kecskeól. Itt ebédelünk. Míg fõ az étel a fogadósnõ kisfia végigjárja a társaságot és édesség adományozására buzdít bennünket. Egy fénykép fejében kap egy darabka csokit. Ezt a jóindulat jeleként értékeli és néhány perc múlva hozza húgocskáját is, aki oly mértékben koszos, hogy jóindulat ide vagy oda egy Bradoman kendõt kap ajándékba, mert azért fontos a tisztaság is. Miután megmutattuk hogyan mûködik friss sütetû szerzeménye szorgosan dörzsölte praclijait, s olyan komoly eredményeket ért el, hogy maga is meglepõdött ujjacskái rózsaszín mivoltán. De azért a csokinak jobban örült volna.

Ha pedig tiszta az idõ, az Annapurna és a Gangapurna szikrázó fehér csúcsai elrabolják a tekintetünket. Már jócskán 3500 méter fölött vagyunk, de a csúcsok vagy 4 kilométerrel magasodnak fölénk. Széttekintünk a tetõteraszról, ám az esti szürkületben már nem az igazi a panoráma. Lepihenünk és várjuk a reggelt.

Április 30 - május 2: Muktinath - Jagarkot - Eklabati - Kangbeni - Eklabati - Jomsom - Tukuche - Larjung - Kalopani -Dana

Május 3 - 5: Dana - Tatopani - Sikha - Deurali - Tadapani

Május 6 - 8: Tadapani - Chomrung- Sinuwa - Khudi - Bamboo - Doban - Deurali - ( Bagar ) - Machhapuchhara Base Camp

Május 9 - 11: Machhapuchhara Base Camp - Deurali - Doban - Sinuwa - New Bridge - Landrung - Tolka - Dhampus - Pokhara

Május 12 - 17: Pokhara - Takurdvara (Bardia Nemzeti Park) - Katmandu