KOLACSKOVSZKY LAJOS Természetbarát Egyesület (alapítva: 1968.)

Mottó: "Nem temetni jöttem ... "

Az 1968. októberi alakuló közgyûlés jegyzõkönyve arról szólt, hogy szükséges lenne életre hívni egy lakóterületi sportegyesületet Szegeden, ahol a természetjárást és a tájékozódási sportokat kedvelõ lakosság szervezett keretek között sportolhat. Az egyesület létrehozásának szükségességét az is indokolta, hogy több általános iskolában is mûködött természetjáró szakkör, amelyeknek így segítséget lehetett nyújtani. Ugyanakkor sok aktív korú és nyugdíjas, akiknek a munkahelyén nem mûködött sportegyesület, se természetjáró csoport, igényelte ezt a lehetõséget.

Az egyesület Kolacskovszky Lajos (1891-1954) egri természetjáró nevét vette fel, aki a század elsõ felében a Bükk hegység helyneveinek megszállott kutatója és szakavatott terjesztõje volt. Nevéhez fûzõdik az elsõ turista útikönyv megírása is. Tanító, Heves megyei alispán, majd a Csillag börtön lakója, késõbb pedig Juhász Gyulával együtt a munkásotthonban néptanító, aki a börtönéveit kivéve mindvégi lelkes természetjáró. Emlékét több természetjáró objektum is õrzi.

Így alakultunk meg 10 gyerekkel, 10 dolgozóval és 10 nyugdíjassal. Az elsõ évek próbálkozásai és sikerei után az 1971.év végén már közel 50 fõs taglétszámunk volt. Nyitott volt az egyesület bármilyen érdeklõdési körre. Jöttek a túramotorosok, jógások, a hegymászók. Sieltünk és barlangász csoportunkis volt. Ezek a csoportok aztán megerõsödve önállósodtak, különváltak. Néhány év múlva megalakult a Vörös  Meteor természetjáró szakosztálya is, ami érzékeny veszteség volt a vezetésben Vígh Rudolfné és munkatársai kiválásával.

A gyalogos természetjárás - mint állandó fõ szakág - óriási lendülettel virágzott. Volt esztendõ amikor 120 fõs taglétszámunk volt. Általában hét-kilenc tagú vezetõség irányította az egyesület életét - természetesen társadalmi munkában. Minden csoportnak volt egy képviselõje az elnökségben.

Az elmúl 30 esztendõben sok lelkes sporttárs elvégezte a túravezetõi tanfolyamot, aminek ismereteit hasznosította a késõbbiekben. Többen ma is aktív túravezetõk - jóllehet más egyesületeknél, de a természetbarátok nagy táborában. Jó néhányunk a túrázói minõsítést is fontosnak tartva eljutottunk az Érdemes Természetjáró minõsítésig. Nevezetesen: Fackelmanné Kelemen Mária, Rosiár László dr., Arnold Gyula, Bódy László, Bódy Lászlóné, Mucsi Mihály. Aranyjelvényesek: Hajós János, Hajós Jánosné, Tóth Gyula, Tóth Gyuláné. Ha valakire tévesen emlékszem, vagy kimaradt, attól elnézést kérek. Az elõbbiek természetesen, de rajtuk kívül még többen is bejárták az Országos Kék-túra útvonalát, valamint több túramozgalmat is teljesítettek. Volt Rákóczi, Kossuth emléktúra, 100km, Vártúrák stb., hogy csak a legkiemelkedõbb országos mozgalmakat említsem. A gyerekek csoportja a Dózsa, a Szilléri és a Dugonics iskolára épült 1980-ig, majd a Városi Úttörõházzal alakítottunk ki együttmûködést. Közel 100 leány és fiú gyalogolt, kerékpározott, síelt ebben a 30 évben egyesületünknél. Felejthetetlen emlékek maradnak a zánkai és a csillebérci úttörõ természetbarát találkozók, az egész hegységeken átvezetõ úttörõ vándortáborok, vagy téli túrák, az esések és kelések a síléccel. Többen közülük kiérdemelték az ifjúsági túrázói minõsítést és az Országos Kék-túra tájegységi szakaszait, mint Úttörõ Kék-túra egységeket is sokan teljesítették.

Szintén lelkes és eredményes résztvevõi voltunk a természetjáró elméleti vetélkedõknek. A szép emlékû Páli Tivadar emlékversenyeken fõleg a Meteorosok remekeltek. A Csík Judit elméleti vetélkedõkön a gyerekek és vezetõjük ért el több éven át szép sikereket, állandó nagy harcban a szentesi sportbarátokkal. Nagy sikere volt a helyismereti versenyeknek, a tájékozódási túraversenyeknek, a nyolcvanas évek végétõl a teljesítménytúráknak, amelyek mind kihívások, de egyben szórakoztató kikapcsolódási lehetõségek is voltak.

A rendszerváltás utáni évek azután sok gondot okoztak. Megszûntek a sporttámogatás addigi formái, megdrágult az utazás és megszûnt a klubhasználati lehetõségünk is mert nem tudtuk a szerény tagdíjainkból megfizetni. Az egyesület vezetésében mindvégig aktív szerepet vállaló idõsebb sporttársaink elfáradtak. Elnökünk hajós János bácsi évekig kereste a megfelelõ utódot, mégis évente-kétévente változott a vezetõség. A tagjaink elkoptak. A gyerekek csoportja foglalkoztató hely hiányában nem tudott megújulni, így a múltba veszett. Az egyesületi élet pedig mára két kis csoportra szûkült, akik 8-10 fõs társaságban évente 1-2 alkalommal szerveznek túrákat saját kedvtelésükre.

Kedves Természetbarátok!

Itt van egy parlagon heverõ sportegyesület, amelyhez vállalkozó kedvû és szellemû agilis vezetõk kellenének, akik felvállalják a természetjárást kedvelõ érdeklõdõk fogadását és tovább éltetnék ezt a nagymúltú, de most egy kicsit álmos természetbarát szervezetet!