2. A hazai kerékpáros túrázás fejlõdése

Bár tudunk arról, hogy gróf Széchenyi István 1820-as években fából készült futógépe még 1945-ben is megvolt Cenken, de az elsõ igazi kerékpár valamikor az 1860-as évek végén kerülhetett Magyarországra.

A magyarországi kerékpáros sportélet elsõ tétova lépéseit 1879-ben tette meg, amikor Kosztovits László mérnök magas kerékpárja õszinte érdeklõdést keltett a pesti Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcában, ahol az úttörõ magyar urat lelkes tapssal jutalmazták. Ennek hatására Kosztovits maga köré gyûjtötte az egyedül, vagy kisebb csoportokban túrázókat, és Ridly Lajossal, valamint másokkal egyetemben, a pestkörnyéki országutakra vonult. A népessé gyarapodott társaság, az 1880-as év Húsvétvasárnapját jelölte ki az elsõ közös kirándulás idõpontjául. A Városligetbõl kora reggel indulva, ebéd után ért a társaság, szinte teljesen kimerülve Gödöllõre. Elérkezett az ideje annak, hogy ezek a sportolva közlekedõk (vagy közlekedve sportolók?) egyesületet alapítsanak. 1882. szeptember 13.-án, a régi Szikszai vendéglõben össze is ült 98 lelkes sportember, és a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabállyal megalakult a Budapesti Kerékpár Egyesület. Elsõ elnöke Kosztovits László, titkára Déry Gyula lett.

Egyre szélesebb körben váltottak ki azonban elismerést a hosszabb európai távolsági utak. Az elsõ monstre túrát Zmertych Iván tette, aki 1880 júniusában három hét alatt kerekezett haza Londonból.

Az óbudai vámnál megjelent maroknyi üdvözlõ csoport örömmel látta, amint a "25 éves, kifejlett, csinos fiatal ember", alaposan elpiszkolódva bár, ámde jó egészségben szökken le magas kerékpárjáról - "csak nyakcsigája és hátgerincze fájt néha" a hosszas görnyedéstõl és a hosszú út alatt elszenvedett háromszori felbukástól. Ugyanígy beszédtéma volt a nevezetes gödöllõi kerékpártúra 1881 tavaszán, melyen a késõbbi biciklista fenomén, Vermes Lajos ismerkedett az új sporteszközzel - és a magaskerékrõl bukfencezés fortélyával.

Ettõl kezdve mind több tudósítás számolt be a lassan bontakozó hazai kerékpáros élet eseményeirõl. A távkerékpározók füzetekben tették közzé országúti kalandjaikat: Igali Szvetozár két külföldi kirándulása, Borbély György, Szappanos Péter és Philipovich Emil párizsi útja, majd Borbély György és Scharscher Dávid "keleti körútja" immár az olvasók számára is élményt jelentett.

De ezeken kívül is számos túraleírás, tudósítás, szakkönyv látott napvilágot s még orvosi cikkek is foglalkoztak a kerékpározás üdvös hatásaival. Különleges esemény volt Udvary Feri 1890-ben megtett útja, melynek során az egyesületének (Körmendi Athletikai Club) magyaros, zsinóros egyenruhájában tekerte végig a Borbély - Szappanos - Philipovich által Párizsig bejárt utat, majd Turinban tisztelgett Kossuth Lajosnál.

A lelkes sportemberek hamarosan egyesületeket alakítottak - a legismertebbek között volt a Hunnia, és a Vándorkedv Kerékpár Egylet -, majd néhány évi huzavona után 1894-ben létrejött a Magyar Kerékpáros Szövetség (MKSZ). A szövetség megalakításának egyik kezdeményezõje és lelkes szervezõje Kaszás István, a "Kerékpársport" címû újság (alapítva: 1889. január 1.-én) tulajdonos szerkesztõje, aki 1884-tõl gyakorló kerékpáros volt. Istvánffi (Schaarsmidt) Gyula tollából 1894-ben megjelent a Kerékpárosság kézikönyve, benne a térképrõl, és tájékozódásról szóló ismeretekkel.

Az ezeréves ünnepségek alatt a kerékpározás ismét elõtérbe került, és 1896-ra megépül a Millenáris pálya, mely korának egyik legkorszerûbb kerékpáros pályája. A kerékpározás hallatlan népszerûsége, és a millenniumi versenyek viszonylagos sikere lökést adott a vidéki pályaépítésnek is, így a századforduló elõtt az országban már huszonegy elsõrangú kerékpárpálya mûködött.

A XIX század végén bevezetett 5 koronás kerékpáradó, majd az I. Világháború megbénította a sportág fejlõdését, és csak 1923-tól kezd újraéledni a kerékpározás. A Magyar Turista Szövetség a gyalogtúrázást, a hegymászást és a barlangászatot ismeri el, sokáig a vízitúrázást sem tekinti a természetjárás részének. A kerékpáros túrázás szóba sem kerül, pedig sok turista egyesületek körében népszerû volt. Arról nem is beszélve, hogy Eötvös Lóránt, a hazai turistaság nagy úttörõje is sokra becsülte a kerékpározást, gépével bekerekezve fél Európát, sõt lányaival is megszeretette kerékpáros túrázást.

A háború befejeztével, 1945-tõl a kerékpáros sport hamar ébredezik, de ismét elõtérbe kerül a versenysport, mely elvonta a figyelmet a túrakerékpározásról. A Vándorsport Szövetség a gyalogos természetjárás mellett ugyan felkarolta a vízi- és sítúrázást, de sajnos - az elõdjéhez hasonlóan - egyáltalán nem fordított figyelmet a kerékpáros túrázásra. Az állami irányítás viszont a dolgozók közlekedésének segítése érdekében, megindította a kerékpárgyártást a Csepel Mûvekben "KÉKCSODA" becenév alatt, igen kedvezményes hitelakció keretében.

Az 1957-ben létrehozott Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) kapta a feladatot, hogy irányítsa a természetjárás ügyét. Ekkor nagyobb arányban indult meg a szakági túrázással való foglalkozás. 1961-tõl kezdõdtek el az Országos Kerékpáros Természetbarát Találkozók szervezései, elõször több-kevesebb szünetekkel, majd 1982-tõl évrõl-évre került megrendezésre az Országos Túrakerékpáros Találkozó:

1964-ben megalakultak a szakági bizottságok, melyek feladata a szakágak minõsítési szabályzatának kidolgozása, valamint az országos túramozgalmak elindítása volt. 1966-ban Dr. Tóth József vezetésével, és Csordás Mihály tevékeny közremûködésével elkészült az Országos Kerékpáros Körtúra igazolófüzete, és jelvénye, mely akkor még 2000 km teljesítése által megismertette a túrázókkal az ország nagy részét. Mivel a közúti forgalom az idõ múlásával jelentõsen emelkedett, így többször módosítani kellett az útvonalat, melynek eredményeként mára közel 3000 km-re bõvült a táv. Mindezek alapján, lassan megindult a túrakerékpározás, és 1972-re országosan 20 fõ teljesítette a kerékpáros körtúrát.

1980 táján mind több váltós gép került forgalomba, és divatba jött a kerékpárvásárlás. Mind többen kezdtek el kerékpározni egyénileg, és kisebb baráti körökben is. Ez a felismerés adta az ötletet a Budapesti Természetbarát Szövetség (BTSZ) akkori fõtitkárának, Tholt Albertnek, hogy Keviczky Józsefné vezetésével létrehozzon egy kerékpártúra bizottságot. A Bizottság hamarosan elindított egy 8 fordulós kupaversenyt, majd 1981-tõl éves túraprogramokkal segítette az egyéni, és szakosztályban lévõ kerekeseket. Elsõ évadnyitó túra 1981. március 15.-én Isaszegre, az 1849-es Honvéd Emlékmûhöz vezetett. Azóta is minden évben tömegesen vesznek részt a kerékpárosok, sõt kapcsolódnak gyalogosok is a kegyeleti túrához.

A kerékpáros csoportok, illetve a túrakerékpárosok számának növekedésével felmerült a probléma, hogy nincsenek képzett túravezetõk, akik felelõsséggel tudják levezetni a túrákat. 1982-ben Keviczky József vezetésével, a BTSZ Kerékpáros Bizottsága, 36 fõ részvételével megszervezte az elsõ kerékpáros túravezetõ tanfolyamot.

1983-ban a közlekedési tárca, elsõsorban a kerékpáros balesetek csökkentése céljából, elindította kerékpárút építési programját, amelynek következtében 1993-ig, 46 km-rõl 532 km-re nõtt az elkülönített kerékpárutak és kerékpársávok hossza. Az Útalapról szóló, és többször módosított (1998-ban pedig hatályon kívül helyezett) törvény nagy jelentõségû volt több szempontból is. Az akkor kialakított, és azóta is folyamatosan finomított pályázati rendszer és az azt elbíráló Tárcaközi Bizottság nemcsak életben tartotta a rövidebb belterületi kerékpárutak építési lendületét, de biztosította (és biztosítja ma is, bár törvényi kötelezettség nélkül) a szükséges folyamatosságot a hosszabb, 50-100 km-es nyomvonalak és az összefüggõ városi kerékpárút-hálózatok kialakításához.

1987-ben az MTSZ átalakulásakor, a gyalogos (hátizsákos) turisták mintegy 40.000 fõs táborából, a túrakerékpárosok önálló országos érdekképviseleti egyesületet alakítottak, Magyar Kerékpáros Túrázók Egyesülete (MKTE) elnevezéssel. Elnöke: Végh Sándor, ügyvezetõ elnök: Had András lett. 1989-ben az MKTE átalakul szövetséggé, Magyar Kerékpáros Túrázók Szövetsége (MKTSZ) néven. Elnöke: Végh Sándor, fõtitkára: Csordás Viktor lett.

1994-ben, elõször fõvárosi szinten, majd késõbb országos szinten is létrejöttek azok a "hivatalos" egyeztetõ fórumok, ahol a hivatali apparátus, és a szakmai szervezetek képviselõi mellett a társadalmi szervezetek szakértõi is véleményezik a különbözõ döntés-elõkészítõ anyagokat, terveket, illetve javaslatot tesznek különféle fejlesztési programokra. Az ún. Kerékpározási Koordinációs Bizottság (KKB) szakértõi csapata, nemzetközi tapasztalatok alapján 1999-ben kidolgozta a Kerékpározás Nemzeti Stratégiáját és Programtervét. A mintegy 3.500 km-es országos kerékpárút törzshálózat terve pedig részévé vált az Országos Területfejlesztési Tervnek. Ebben a legfontosabb kerékpár-turisztikai nyomvonalak szerepelnek, közöttük a nemzetközi jelentõségû Duna- és Bodrog-Tisza menti EuroVelo® nyomvonal.

A kerékpározás fejlesztésének ügyét nem csak a közlekedési tárca, hanem más társtárcák is támogatták. A "Környezetvédelmi Alapból" jutott a MÁV kerékpár-szállítási nagyprojektjének megvalósítására (1995-97), valamint számos megvalósíthatósági tanulmány finanszírozására is. A Turisztikai Célelõirányzatból különbözõ turisztikai tervezési, kisebb-nagyobb építési, kutatási, termékfejlesztési, termékmenedzselési és promóciós kiadásokra jutott. A Területfejlesztési Alap az önkormányzatok tervezési és kerékpárút-építési programjait támogatta.

A hivatalos turisztikai igazgatás, és annak szervezetileg alárendelt marketing szervezete (Magyar Turizmus Rt.) a kerékpáros turizmussal, mint a kiemelt termékek egyikével 1997 óta foglalkozik. A külföldi tendenciák felismerésébõl és a hazai lehetõségekben lévõ lehetõségek kiaknázásából fakadóan - az aktív társadalmi szervezetek nyomására - központilag, valamint a Magyar Turizmus Rt. Regionális Igazgatóságain keresztül ma már nyilvántartja, és promóciós kiadványokban népszerûsíti a hazai kerékpáros országjárást mind külföldön, mind belföldön. 1999 végén a városi, ill. környezetvédõ indíttatású egyesületeket tömörítõ Kerékpárral Közlekedõk Országos Szövetsége (KEROSZ), az MKTSZ, továbbá a hegyi kerékpáros versenyzõket tömörítõ Magyar Moutain Bike Szövetség (MMTBSZ) egy ún. Kerékpáros Egyeztetõ Fórumot (KEF) alakított, amely a döntés-elõkészítõkkel (minisztériumokkal és szakmai szervezetekkel), az operatív kapcsolattartás szintjén is egyeztet, és együttmûködik. Fontos eredményként lehet elkönyvelni, hogy a kerékpáros társadalmi szervezetek javaslatait is meghallgatva kerülnek a közlekedési szabályok, és az ehhez tartozó mûszaki rendeletek kormányszintû elfogadásra.