4. Szervezési ismeretek

Tudjuk, hogy szinte nincs az a túrakerékpáros, aki a legegyszerûbb hétvégi kirándulását is, végig ne gondolná elõre. A nem kellõ körültekintéssel végzett tervezés, szervezés során esetleg nemcsak a magunk, de a túratársak programját is elronthatjuk. Így inkább többször ellenõrizzünk mindent: lépésrõl-lépésre alaposan gondoljuk végig a tennivalókat, így a problémák - ha nem is szûntethetõk meg teljesen -, de a minimumra csökkenthetõk.

4.1. A kerékpáros túra tervezése, szervezése

• A túravezetõ: általában olyan személy vállalkozik erre a feladatra, aki a túravezetéshez szükséges ismeretekkel rendelkezik, és képes önálló döntéshozatalra, felelõsségteljes cselekvésre, valamint akit a túravezetésre vagy felkérnek, vagy akinek csoportja engedélyt ad e tevékenység végzésére. Feladata a csapat érdekeinek képviselete, a tagok összefogása. A túra sikere érdekében el kell fogadnunk a túravezetõ döntéseit, amiket úgy hozott, hogy a többség érdekeit szolgálja.
• A túra célja: a kerékpártúra nem azonos a bicikli-edzéssel. A túrának legyen mindig valami nevezetesség, látnivaló, érdekesség a célja, ami inspirálja a résztvevõket, s emlékezetessé teszi a túrát.
• A résztvevõk várható létszáma, összetétele: gyakorlott, vagy kezdõ társaság, összeszokott közösség vagy egymást kevéssé ismerõ tagok, a csoport jellemzõ érdeklõdési köre, férfi-nõ, fiatal-idõsebb stb. Ezen szempontok figyelembevételével készíthetünk reális tervet, hogy a résztvevõk valamennyien jól érezzék magukat.
• A túra útvonala: terítsük ki magunk elé a kiválasztott terület térképét. Nagyon hasznos segítség lehet a nemrég arra járt túratársak felvilágosítása is. A tervezett útvonalról gyûjtsünk adatokat, így jó, ha a túravezetõ elõre tanulmányozza a térképeket és útikalauzokat (nem a túl régi kiadásúakat...):
• Természeti környezet összetevõi, jellemzõi: földrajzi helyzet; a terület nagysága, fekvése, vízrajza, vízellátottsága; a felszín felépítése, tagoltsága; jellemzõ felszínformák (hegyek, völgyek, dombvidék, alföldi tájak stb.); éghajlati jellemzõk; talajadottságok; jellemzõ élõlénytársulások; védett terület, a védettség foka, védendõ értékek típusai.
• Épített, gazdasági és társadalmi környezet elemei, jellemzõi: lakottság mértéke, a népesség eloszlása, jellemzõ népcsoportok, nemzetiségek; településformák, várható szolgáltatások, látnivalók, sportolási lehetõségek; közlekedési hálózat, megközelítési lehetõségek.
• Kulturális környezet: néprajzi adottságok; építészet; történelmi emlékek; vallási-vallástörténeti, valamint mûvelõdéstörténeti jellemzõk és emlékek.
  Ha a tervezett útvonal olyan területen vezet keresztül, amelyen a tartózkodás, vagy az áthaladás valamilyen szempontból korlátozva van, akkor tájékozódjunk a terület tulajdon-, és kezelõjoga felöl, majd írásban kérjünk engedélyt a programunkhoz.
  Az engedélykérésünknek feltétlen kell tartalmaznia:
  - a kérelmezõ szervezet nevét,
  - a túra idõpontját,
  - a csoport létszámát,
  - a felelõs vezetõ nevét és címét,
  - az esetleges igényeinket.
• A napi útvonal megállapítása: az alábbi táblázat a tervezhetõ napi távolságokat tünteti fel a használt kerékpár és az életkor függvényében, átlagos felkészültségû emberek, jó mûszaki állapotú kerékpárok, és jó utak feltételezése mellett:

Életkor	12-14 év	14-16 év	17-50 év	51-60 év
Kemping, egyéb kiskerekû	10 km	15 km	20 km	15 km
Váltó nélküli, egyszerû kp.	10 km	20 km	30 km	25 km
MTB	20 km	35 km	50 km	40 km
City-Bike, Trekking-B. stb.	20 km	40 km	70 km	60 km
Túrakerékpár	25 km	45 km	80 km	70 km
Versenykerékpár	30 km	50 km	100 km	80 km

A feltüntetett napi távokat sokféle tényezõ befolyásolhatja:

- edzésben lévõ, rutinos kerékpárosok: - tartós esõ, hideg idõ: - rossz út, földút, terepbiciklizés - sok hegymenet: - nagy csomag (vándortábor):

+10 => +50 % -20 => -30 % -20 => -50 % -10 => -30 % -20 %

A kerékpárok rossz mûszaki állapota, ha útközben folyton javítgatni kell, teljesen felboríthatja a tervezett útvonal teljesítését. Tehát,
- ha gyerekeknek tervezünk túrát, akkor az rövid legyen, mert a hosszút megunják, és legközelebb nem jönnek,
- ha felnõtteknek, akkor okvetlenül figyelembe kell venni állóképességüket,
- versenykerékpárosokat ne vigyünk földútra, vagy terepre, õk csak a tükörsima aszfaltot szeretik,
- ha vegyes csapatra számíthatunk, akkor mindig a leggyengébbhez igazítsuk a távot.

• Szálláslehetõségek: többnapos túrák esetén a szálláshelye(ke)t az útvonal súlypontjában próbáljuk meg kiválasztani. Szerencsére mostanra már nagyon sok olyan kiadvány jelent meg, melyek jó lehetõségeket nyújtanak olcsó, biztonságos és színvonalas szállások kiválasztására. (Természetbarát szálláshelyek, Ifjúsági szálláskatalógus, Tourinform szállásjegyzékek stb.). Ezen kiadványokból tájékozódhatunk a lehetséges szálláshelyeink kategóriáiról, címeirõl, telefon- és telefaxszámaikról, az igénybe vehetõ szolgáltatásokról. A szállásigénylésünket kb. 2-3 hónappal az utazás megkezdése elõtt írásban küldjük el, és mindig kérjünk írásos visszaigazolást a rendelésünkrõl! Érdemes érdeklõdni a szálláshely házirendje felõl, tisztázni a fizetés módját és a gyakorlati tudnivalókat (ágyak száma, komfort stb.). Ha azonban sátorozást tervezünk (akár csillagtúra, akár vándortábor), akkor különösen ügyeljünk a helyszín kiválasztására.
• Étkezés: fõleg a többnapos túrákon érdemes naponta egy meleg ételt fõzni, vagy elõre megrendelni valamelyik útba esõ vendéglátó egységben. Élelmiszert ne vigyünk túl sokat. A falvakban minden nap (vasárnap kivételével) bevásárolhatunk. Biztonság kedvéért kis mennyiségû tartós élelmiszer mindig legyen nálunk tartalékban, gondolva arra, ha alulméreteztük a napi bevásárlást, vagy ha hétvégén zárva vannak az üzletek. A falvakban elõfordulhat az is, hogy csak annyi kenyeret, tejet rendelnek az üzletbe, amennyire a falu lakosságának szüksége van, és nem számítanak nagyobb létszámú turistára. Ezért ne hagyjuk az utolsó pillanatra a bevásárlást.
• A túra költségvetése: az útvonal, a közlekedés (utazás), a szálláslehetõség(ek), és egyebek (pl. belépõjegy) ismeretében felmérhetjük a várható költségeket. Ezzel a kérdéssel nem árt jó elõre foglalkozni, mert sokszor éppen a költségek nagyságától függ, hogy ki tudja vállalni a túrát. Az elõkalkuláció a tapasztalatok és a körülmények ismeretében sem lehet mindig pontos. Közismertek az állandóan változó árak, ezért jó, ha a leglényegesebb költségtényezõk mellett, számolunk egy un. "biztonsági tartalékkal" is.
• Túraterv készítése: készítsünk részletes túratervet, amely azon túl, hogy teljesen rugalmas, mégis egyfajta támaszul szolgál. A túraterv készítése során ne csak a kilométereket számoljuk, hanem idõtervben is gondolkodjunk:
• lehetõleg törekedjünk az arányosságra, és ne osszuk be a résztvevõk minden percét, azonban unatkozni se engedjük õket, - ha vasúti utazással kombináljuk a túrát, gondosan válasszuk ki a legmegfelelõbb vonatot, s idõben gondoskodjunk a kerékpárok szállításának lehetõségérõl. Az útiköltséget kalkuláljuk ki elõre (a kerékpárjegyrõl sem elfelejtkezve!),
• egésznapos túrán a tapasztalatok szerint 10-15 km/h átlagsebességnél nagyobbat nem szabad számolni. Ez tartalmazza az óránkénti rövid pihenõket, viszont az étkezéssel, vagy a néznivalóknál eltöltött hosszabb állásidõket nem,
• óránként egy rövid (5-10 perc), két-három óránként pedig hosszabb pihenõt kell beiktatni,
• a túra menetidejéhez hozzá kell adni az állásidõt is, melybe az étkezési idõ, vagy egy-egy kilátóhely, mûemlék megtekintése számít bele. Az utazás, ill. a várakozás idejét felhasználhatjuk az étkezésre, így ezzel sem csökkentjük a túra rendelkezésére álló idõt,
• fontos, hogy alkalmazkodnunk kell a meglátogatandó intézmény nyitva tartásához is, ezért okvetlen beszéljük meg elõre a látogatást, a csoport fogadását, az esetleges vezetést, és a belépõjegyek árát,
• a biztonság kedvéért ajánlatos 1-2 óra tartalékidõt kalkulálni, a váratlanul felmerülõ problémákra (ha esetleg a tervezetnél hamarabb érünk a célhoz, abból sohasem lesz baj),
• az idõjárás szeszélyeire is fel kell készülni un. "B-programmal" (pl. esõs, szeles idõben a strand helyett miként lehet módosítani a túra programját). Ajánlott, ha a túravezetõ megtervezi az un. "menekülési" útvonalat is, amit rossz idõ, vagy baleset esetén lehet igénybe venni,
• kísérõkocsi: jó, ha van, különösen, ha vezetõje egyben rutinos kerékpárszerelõ. A felmerülõ költségek miatt kisebb létszámú, rutinos csapat egynapos túrájához nem szokás igénybe venni. Nagyobb, kezdõ túrázókból álló csapat, vagy többnapos, sátras túra esetén indokolt lehet a kísérõkocsi megszervezése is,
• a többnapos túráknál még nagyobb elõrelátással kell számításba venni az idõtényezõket, mert több kötöttséghez kell alkalmazkodnunk (pl.: pakolás, sátorbontás stb.). Ilyenkor nem árt tervezni tartalék-, vagy pihenõnapot is.
• Ha minden részletet tisztáztunk, elkészíthetjük a túrakiírást.

• Túrakiírás készítése: az érdeklõdés felkeltése miatt készíthetünk túrakiírást, mely jó, ha a következõket tartalmazza:
• a túra célja,
• a túra helye, ideje,
• a túra útvonala (külön megjegyezve, ha földúton is megyünk), fõbb látnivalók,
• a túra távolsága (km), és a leküzdendõ szintemelkedés (m),
• különleges felszerelés pl: sátor, hálózsák, útlevél stb. (ha szükséges),
• az utazás módja (ha nem csak kerékpár),
• a találkozó helye, ideje,
• az indulási-, és a várható érkezési idõk (gyerekek túráján különösen fontos),
• az étkezés módja (egyénileg, vagy közösen, tarisznyából, vagy más módon),
• a költségek (a befizetés módja, és határideje),
• elõzetes jelentkezés határideje (ha szükséges),
• a túravezetõ neve, elérhetõsége.
• Az utazás megszervezése: a szervezés legutolsó lépésében a túravezetõnek az alábbiakat kell megtennie:
• beszerezni a kedvezményes utazáshoz szükséges nyomtatványokat,
• rögzíteni a résztvevõk adatait, beszedni a részvételi költségeket, m
• egvenni a menet-, és a kerékpárjegyeket: erre lehetõség van elõvételben is, melyet az utazás megkezdése elõtt legkorábban 2 hónappal tehetünk meg. Így elkerülhetjük a felesleges torlódást, tülekedést is.
• nagyobb csoportnál (a lehetõségek figyelembevételével) gondoskodni kell az együttes elhelyezésrõl (helyfoglalásról), esetleg különjáratról:
• az együttes elhelyezés során, ha a felszállás a kiindulási állomáson történik, akkor a szolgáltatás díjtalan, csak a közbensõ állomásokon történõ felszállásnál kell csekély üresfutási díjat fizetni. Az esetleg felmerülõ üresfutási díjat a menetdíjjal együtt a pénztárban kell megfizetni. Az együttes elhelyezés iránti kérelmet írásban, 2 példányban, a tervezett utazás elõtt legkésõbb 7 nappal kell benyújtani a vonatindító-, vagy felszállási állomáson.
• lehetõség van különvonat igénylésére, mely létszámtól függetlenül rendelhetõ, ára azonban a távolságtól, és az utazók számától függ. A különvonat mind összeállításában, mind közlekedésében a megrendelõ igényeihez alkalmazkodik, tehát - az üzemi körülmények függvényében - független a menetrendtõl. Belföldi utazás esetén legkésõbb 14, külföldi utazásnál legkésõbb 25 nappal a tervezett indulás elõtt kell megrendelni a MÁV Menetrendjében részletezett feltételekkel.

4.2. Felkészülés a kerékpáros túrára

Az igen gondosan összeállított túraterv készítése mellett is tudomásul kell vennünk, hogy a kerékpározás sport, és mint minden sportágban itt is csak fokozatosan lehet a jó erõnlétet megszerezni. Az egy-két napos kirándulás erõnléti felkészülése nem kíván különösebb felkészülést, annál is inkább, mert az izomláz csak másnap jelentkezik. A hosszú távú, többnapos túránál azonban más a helyzet, itt már az állóképességnek döntõ szerepe van. Aki nem készül fel kellõen, az a túra során csak gondot okoz társainak, élvezet helyett kínlódást önmagának, elveszíti hitét a szórakozásnak ígért kerékpártúrában és megcsömörlés lesz a vége. Eleinte lakáskörnyéki kerekezgetéssel ajánlatos a bevezetõ munkát elvégezni. Félórás, majd egy órás, fokozatosan növelt edzésidõvel készüljünk fel hosszabb távú kerékpártúrára. Késõbb 20-30 km-es táv megtételére kerüljön sor.

A kerékpáros edzésen kívül végezhetünk egyéb átmozgató gyakorlatokat. Fontos, hogy az edzés befejeztével ne igyunk azonnal hideg folyadékot, és ne induljunk rögtön a zuhany alá, hanem tartsunk elõtte legalább negyedórás pihenõt. Az erõnlét fokozásához szükséges a helyes táplálkozás is. Az edzések intenzív hatása közben egy felnõttnél naponta mintegy 3000-4000 kalória ég el a szervezetben, amit pótolni kell. Ahogy javul az erõnléti állapotunk, úgy kell növelni a terhelést, a tempót, és az idõtartamot.

Két-háromheti rendszeres edzés után mérhetõvé válik kondíciónk javulása, az edzés egyre könnyebb lesz. Egyre több szellemi és fizikai megterhelést viselünk el kifáradás nélkül. Jobban alszunk, kevésbé fáradunk el, és ha csak egy edzést is kihagyunk, hiányérzetünk lesz.

Megfelelõ erõnléttel már nekivághatunk hosszabb, akár külföldi kerékpártúrának is, az élvezet és szórakozás lesz.

A kerékpár felkészítése is a túrára való felkészülés része. Minden túrázó fordítson gondot arra, hogy jó mûszaki állapotban legyen a kerékpárja.

4.3. A kerékpáros túra levezetése

Bármilyen pontos, precíz is a tervezés, szervezés folyamata, váratlan események mindig közbejöhetnek. Ezért a túravezetés nem is egy betonba ágyazott technológia, hiszen minden túrának más a jellege, és természetesen minden túravezetõnek más a stílusa is. A túravezetõ feladata nem a tanult ismeretek betartatása tûzön-vízen át, hanem az, hogy arra, mint vázlatra támaszkodva, saját vezetési módjával és technikájával sikeresen levezesse a túrát.

A túra a találkozóhelyen kezdõdik, és ezért nem árt, ha a túravezetõ lesz az elsõ a gyülekezõn! Nem összeszokott csapat esetén sok múlik a bemutatkozáson, mert az elsõ pillanatok szinte döntõek minden szituációban, hát még ha a túra (eddig ismeretlen) résztevõi szembekerülnek azzal a személlyel, aki az elkövetkezõ napokban a vezetõjük lesz. A jó fellépés alaposan megkönnyítheti dolgunkat.

• Mielõtt elindulnánk a gyülekezõhelyrõl, ellenõrizzük a következõket:
• a névsort és a jelenlétet,
• a felszerelést (öltözék alkalmassága),
• a szükséges külön felszerelések meglétét,
• a megfelelõ igazolványok meglétét, érvényességét.
• Ha a vonatközlekedést igénybe vesszük a túra folyamán, érkezzünk pontosan annak érdekében, hogy helyünket biztonságosan el tudjuk foglalni. A megérkezés után ellenõrizzük a kerékpárok és felszerelések állapotát, hogy szállítás közben nem hibásodtak-e meg. Soha ne feledjük el, hogy a pályaudvarok területén tilos kerékpározni!
• A pontos információval a túra minden résztvevõjének rendelkeznie kell, ezért elérve a tervezett kiindulási pontot tartsunk rövid tájékoztatót a vázlatos programról, a haladás sorrendjérõl, további utazásokról, stb.
• Nyáron a kerékpározásra kora reggel, vagy késõ délutáni idõ a legalkalmasabb, ezért az indulást még a meleg beállta hajtsuk végre. Délelõtt tegyük meg a napi tervezett táv felét, esetleg egyharmadát. Délben tartsunk hosszabb pihenõt. Akár egy látnivaló megtekintésével, akár egy útszéli fa árnyékában hûsölve, sziesztázva. A kora délutáni órákban, mikor már a nagy forróság elmúlt, induljunk tovább.
• A kerékpártúra alatt a túravezetõ, vagy olyan gyakorlott ember menjen elõl, aki tudja az utat, megbízható "sereghajtó" legyen hátul, közöttük egy sorban, az út jobb szélén hajtsanak a túra résztvevõi. A "sereghajtó" lehetõleg olyan ember legyen, aki ért a kerékpárszereléshez, hogy a menetközben elõforduló kisebb hibák kijavításában segíthessen.
• A haladási tempót igazítsuk a túratársakhoz (lehetõleg a leggyengébbhez), és mindig egyenletes menetütemet tartsunk. Ügyeljünk arra, hogy a túratársak ne "másszanak" egymás kerekére. Elõnyös, ha nagy számú csoportnál van málhaszállító kísérõkocsi, amely hátul követi a társaságot.
• Túrázás közben tartsuk be a következõket:
• indulás elõtt figyelmeztessük a résztvevõket a KRESZ szabályok kötelezõ betartására. Alapszabály: mindig figyeljünk egymásra! Az elöl haladók néha nézzenek hátra, várják be a lemaradókat,
• indulás után kb. fél órával, tegyünk un. "szerelvényigazítást". Ekkora ugyanis rendszerint jelentkeznek már az öltözködési, felszerelési, csomagolási hibák, amelyek kijavításához, igazításához így adhatunk lehetõséget,
• közutakon libasorban egymás mögött, lehetõleg az útpadkán haladjunk. Nagyon vigyázzunk a homokos, vagy apró kavicsos útpadkákkal! Fõleg nagy sebességgel, lejtõn lefelé nagyon könnyen, egy pillanat alatt ki lehet csúszni rajta. Hagyjunk egymásnak követési távolságot, így hirtelen fékezésnél, esésnél, bukkanóknál nem rohanunk egymásba. Figyeljünk a gépkocsikra!
• lejtõn haladva ne sodródjunk át a szembejövõ sávba, mert ez életveszélyes lehet. (A halálos kerékpáros balesetek több mint felénél fejsérülés okozza a halált. Ez ellen egyetlen védelem létezik: a megfelelõ kerékpáros védõsisak. A védõsisak használata Magyarországon még nem általános, pedig már nálunk is kaphatók olcsó és kényelmes modellek. Ezek nagyfokú biztonságot nyújtanak és divatosak is),
• mivel a kerékpár is jármû, ezért nem szabad alkoholt fogyasztani! Szabálysértési eljárást is vonhat maga után, és balesetet idézhet elõ!
• vasúti síneken a sínekre merõlegesen haladjunk át! Esõs idõben különösen figyeljünk, a kerekek könnyen megcsúszhatnak a síneken. Figyeljünk a sínek mellett levõ résekre is, ne ragadjon bele a kerék,
• váltogassuk a kormányfogást, így kevésbé fáradunk el. Pihenjünk, mielõtt elfáradunk. A fõpihenõt és az étkezést lehetõleg olyan helyen tartsuk, ahol vízvételi lehetõség van,
• erõs szélben váltsuk az elõl haladót,
• zivatar közeledtével keressünk menedéket. Villámlás esetén feltétlen szálljunk le a kerékpárról,
• néha értesítsük az otthoniakat.
• Egyetlen túravezetõ sincs biztosítva az eltévedés ellen. Ne titkoljuk, ha eltévedtünk! Ilyenkor két megoldás közül választhatunk:
• a térkép (és tájoló) segítségével meghatározzuk a csapat jelenlegi helyzetét, majd egy olyan utat, melyen a leghamarabb elérhetjük a tervezett, eredeti útvonalat,
• ha ez nem lehetséges, akkor vigyük vissza a csapatot addig a pontig, ahol még biztosan a helyes úton voltunk, s itt gondosan határozzuk meg a továbbhaladás irányát Semmi esetre se kapkodjunk jobbra-balra, inkább megfontoltan gondolkozzunk!
• Legyünk rugalmasak, szükség esetén tudjunk változtatni a túraterven. A változtatást értékeljük a túratársakkal közösen!
• A túra végén a túravezetõ köszönjön el. Ha vannak gyerekek, jó, ha hazáig kísérjük õket.

4.4. Többnapos túra, vándortábor

Egy többnapos túra megszervezése az eddig elmondottakhoz képest többletfeladatot jelent. A többnapos túra lehet:

• csillagtúra, amikor egy szálláshelyen töltjük az éjszakákat, és naponta más-más irányban szervezünk túrát (esetleg többet is, különbözõ nehézségi fokozattal). Akkor javasolható, ha egy meghatározott tájegységet akarunk alaposabban bejárni, megismerni, s rendelkezésre áll egy megfelelõ, központi fekvésû szálláshely. Elõnye: a napi túrákat csomag nélkül tehetjük meg.
• vándortábor, mely esetben reggelente felpakolunk és a napi túra végén pedig újabb helyen foglalunk éjszakai szállást. Így nagyobb területet járhatunk be, viszont - ha nincs kísérõkocsi - a teljes felszerelésünket állandóan cipelni kell.

A többnapos túra mindkét változata elképzelhetõ épületben (pl. kulcsosház, turistaszálló), vagy sátorban történõ éjszakázással:

• Az épület általában kényelmesebb (különösen esõs idõben), csillagtúrán további elõnye, hogy a hátrahagyott holminkat biztonságban tudhatjuk. Ha épületben töltjük az éjszakát, akkor alkalmazkodnunk kell a szállás házirendjéhez. Megérkezésünkkor elõbb beszéljük meg a gondnokkal az elhelyezést, majd osszuk el a helyeket. Ne legyen vita egy jobbnak vélt ágyért. Eltávozáskor pedig hozzuk rendbe a szobákat, és általában mindent hagyjunk úgy, ahogy érkezéskor találtuk. Ha mindent rendben adunk át, akkor azon a szálláson máskor is szívesen fogadnak minket. Vándortábor esetén túl nagy kötöttséget jelent a lehetséges szálláshelyekhez való alkalmazkodás, és igen komoly szervezési munkát igényel, ti. egyetlen szálláshely kiesése (pl. mert már foglalt) az egész túraterv átalakítását, a szállásrendelések elölrõl-kezdését jelentheti. Ugyanígy, ha a túra során bármi közbejön, és valamely napi penzumot a csapat nem tudja teljesíteni, az egész további útvonalon bukik az elõre megrendelt szállás.
• A sátorban alvásnak - minden kényelmetlensége ellenére - megvan a maga romantikája, amit sokan szeretnek. Vándortáborban a nagyobb csomag cipelését ellensúlyozza a szabadság érzése, hogy nem kell, ha törik, ha szakad, a következõ lefoglalt szálláshelyig elhajtani, vagy nem kell a szálláshely miatt már koradélután leállni, holott az idõ szép, és a csapat még többtíz kilométert szívesen letekerne. Ha sátorral megyünk, akkor könnyen módosíthatjuk az útvonalat menet közben, eltérhetünk a tervezettõl anélkül, hogy a csapatot hátrány érné.

Akár épületben, akár sátorban töltjük az éjszakát, nagyon fontos, hogy a kerékpárokat, ha lehet, rakjuk zárható helyre. Ha nincs ilyen lehetõség, akkor tegyük õket egy kupacba, vigyázva arra, hogy ne nyúzzuk le a másik gépérõl a festéket, és több zárral zárjuk össze a bringákat. Esetleg egy fa köré is zárhatjuk õket. Arra vigyázzunk, hogy senki ne veszítse el a kulcsot! Ami értékes és könnyen mozdítható (pl. kilométeróra) vegyük le. Beélesíthetünk 1 db kerékpár-riasztót is.

4.5. A túravezetõ feladatai többnapos túrán

Csillagtúrán: a szálláshely kiválasztása, megrendelése jelenti a plusz feladatot. A napi túrák elõkészítése egyezik az itthoni egynapos túrákéval (lásd feljebb). Hosszabb ott tartózkodás esetén ne tervezzünk minden napra kimerítõ túrát. Minden harmadik-negyedik nap legyen pihenõnap, strandolással, városnézéssel, kisebb gyalogtúrával, biciklizés nélkül.

A vándortábor elõkészítése sokkal nagyobb feladat. Ha "háztól-házig" túrát akarunk, akkor már az útvonal megtervezésénél figyelembe kell venni, hogy hol van lehetõségünk alvásra. A szálláshelyeket elõre le kell foglalni, s csak az összes visszaigazolás birtokában lehet a túratervet véglegesíteni. Ha sátorral vándorlunk, akkor nagyobb a szabadságunk, mert egy éjszakára táborhelyet (Magyarországon) könnyen találunk. A vándortáborba, lehetõleg csak kb. azonos teljesítményre képes kerékpárosokkal induljunk. A tervezésénél itt sem szabad heteken át feszített ütemû biciklizést beiktatni. A fáradt ember ingerlékeny, s ez a fáradtság halmozódásával a túratársak közötti súrlódásokhoz, netán a csapat széteséséhez vezet. A végén már mindenki csak a hazaérkezés megváltó pillanatát várja.

A vándortáborban:

• a strapásabb és a könnyebb napok váltsák egymást,
• minden napra legyen valami érdekesség, látnivaló (de ne túl sok!),
• legyenek pihenõ (fél-) napok, strandolással, egyéb elfoglaltsággal, de ne legyen teljesen program nélküli nap,
• gondoskodjunk a napi étkezési vagy élelemvásárlási lehetõségrõl,
• a napi idõterv ne legyen feszes, gondoljunk az esetleges gumidefektre, egyéb, elõre nem látható eseményre, fõleg, ha elõre foglalt szálláshelyeken kívánjuk az éjszakákat tölteni.

A sátras vándortábor napirendje:

• a reggeli indulást lehetõleg ne tervezzük koraira. A sátrak a hajnali harmattól nedvesek, hagyjuk megszáradni összepakolás elõtt. Ez alól kivétel, ha a déli országokban túrázunk (Görög-, Spanyol-, Dél-olaszország, stb.), mert ott a meleg miatt érdemes a kora reggeli órákat elõrejutásra kihasználni,
• menet közben gondoskodjunk arról, hogy a túrázók minél gyakrabban friss ivóvizet vételezhessenek kulacsaikba,
• délidõben tartsunk egy hosszabb pihenõt, lehetõleg árnyékos helyen, folyó, vagy patakparton, ahol a víz frissítõ, üdítõ hatását is élvezhetjük,
• az este közeledtével idõben kezdjünk el táborhelyet keresni, hogy a sátrakat még világosban lehessen felállítani, s vacsorázásra is legyen idõ. Korábban, még napfénynél célszerû tábort verni, hogy a sátrak megszáradjanak estig, ha reggel nedvesen csomagoltuk õket össze,
• ha az egész napos esõben a csapat nagyon megázott, s a szabadban a megszáradásra nincs esély, célszerû legalább egy éjszakára fedett szállást keresni. (Egész napi ázás-fázás után, vizes sátorban, nedves hálózsákban aludni maga a purgatórium.)

Sátrazni a kijelölt táborhelyeken kívül általában csak a terület tulajdonosának engedélyével szabad. Egy éjszakára az állami erdõkben külön engedély nélkül is sátrat verhetünk. Az ilyen "vadkempingezésnek" varázsa van. A világ, a civilizáció zajától távol, a természeti környezetben aludni olyan élmény, amit legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálni. Milyen a jó táborhely?

• legyen az úttól távolabb, nem túl szembetûnõ helyen,
• ne okozzon kárt sem a környezetben, sem a terület gazdájának,
• a talaj legyen sima és száraz,
• ne legyen mély területen, ahol esetleg egy éjszakai esõ elönti a sátrakat,
• legyen a közelben víz (patak, folyó) a tisztálkodáshoz,
• ha a reggeli nap a sátrakra süt, könnyebb a felkelés, hamarabb szárad a sátor.

A táborhelyen a túrázók lehetõleg ne szerteszét, hanem egymás közelében verjék fel sátrukat. A túravezetõ a táborhely gondos megválasztása után:

• segítsen a kevésbé rutinos táborozóknak a sátorhely kiválasztásában, a sátor felállításában,
• jelölje ki a szemétgyûjtõ helyét (tegyen ki erre a célra egy mûanyagzsákot),
• határozza meg a latrina irányát,
• körültekintõen jelölje ki és készítse elõ a tûzrakóhelyet,
• közölje a reggeli indulás idõpontját.

Reggel, táborbontáskor a túravezetõ:

• idõben keltse fel a hétalvókat, hogy ne kelljen az egész csapatnak rájuk várni,
• a kezdõ táborozóknak segítsen a sátor szakszerû összehajtásában, a csomagoknak a kerékpárra felpakolásában és rögzítésében,
• gondoskodjon a szemét összeszedésérõl és megfelelõ elhelyezésérõl, a táborozás nyomainak eltüntetésérõl,
• nézzen körül, hogy nem hagyott-e ott valaki valamit, · ha közel van, köszönje meg a terület gazdájának, hogy megengedte a táborozást,
• ha mindent rendben talál, adja ki a parancsot az indulásra.

A tûzrakásról: a vadkemping egyik vonzereje, hogy este hangulatos tábortüzet rakhatunk. Sajnos, a tûz veszélyeket is rejt magában, csak nagy körültekintéssel éleszthetjük fel a lángokat:

• tüzet rakni az erdõben, vagy közelében csak a kijelölt (épített) helyeken szabad,
• a száraz idõszakokban általában elrendelt tûzgyújtási tilalom azonban ezekre a helyekre is vonatkozik, valamint az erdõ szélétõl számított 200 m-es sávra,
• ha tüzet rakunk, ügyeljünk arra, hogy az ne terjedhessen el a tûzrakóhely környékére (a száraz fûben, vagy az avarban),
• ne gyújtsunk tüzet a sátrak közvetlen közelében,
• soha ne gyújtsunk tüzet szeles idõben,
• ne rakjunk akkora tüzet, ami kárt tehet a környezetben, vagy amit már nem tudunk szabályozni, megfékezni,
• ne hagyjuk magára a tüzet még percekre sem,
• távozás elõtt a tüzet gondosan oltsuk el, gyõzõdjünk meg arról, hogy a hamu alatt sem maradt parázs,
• ha tüzünk netán mégis elszabadult és értéket fenyeget, (vagy más által okozott tûzesetet észlelünk), haladéktalanul hívjunk segítséget.

A legtöbb, és legátgondoltabb felkészülés a sátras vándortáborhoz kell.

4.6. Túra utáni teendõk

Nem fejezõdik be a túravezetõ feladata a megérkezés pillanatában. Ekkor jön az igazi "fekete leves", hiszen:

• el kell készíteni az anyagi elszámolást is,
• túrajelentést kell készíteni, és/vagy a túranaplóba kell bevezetni a túrát (esetleg tudósítás írása kerékpáros, vagy természetjáró média számára),
• be kell számolni az egyesület, a szakosztály vezetésének, vagy ha más szervezet bízta meg (pl. utazási iroda, akkor azon szervezet vezetõjének) a túra lefolyásáról, a túrán történtekrõl,
• ha netán baleset, vagy egyéb káresemény történt a túrán, arról részletes tájékoztatást kell adni a túravezetõnek akkor is, ha az ügyet pillanatnyilag jelentéktelennek ítéli,
• ügyelni kell a kedvezményes utazási utalvány igénybevételénél, annak idõben való visszajuttatásáról,
• ha a túrához felszerelést kölcsönöztünk, akkor annak leápolásáról, karbantartásáról és visszaadásáról is gondoskodnunk kell.

Nagy igazság az, hogy a jól sikerült túra az igazi vizsgája a túravezetõnek.