Tátralátó -30 BESZÁMOLÓK - VÉLEMÉNYEK ( avagy így látták mások ... )

1998:

• Papp Zsolt: Százlábú ( III.évf. 18.szám )
• Papp Zsolt: Százlábú ( III évf. 19.szám )

Az 1999-tõl 2002-ig rendezett túrákról nem áll rendelkezésünkre "független" beszámoló. Ha valaki tud ilyenrõl, kérjük küldje el a rosa@in1st.szote.u-szeged.hu e-mail címre.

2003:
Az alább közölt írások mindegyike az Index.hu - TELJESÍTMÉNYTÚRA FÓRUMán jelent meg, így szerzõik nickname + e-mail címmel szerepelnek.

• sver [ 2003-08-11 10:08:17 (25102) ]
  Tátralátó - Reggel - szokás szerint - kegyetlenül csörgött az óra, én pedig egy reumás csigát alulmúló sebességgel másztam ki az ágyból. Utána viszont elég hamar elkészültem, igy (bocsánat, valahogy eltûnt a hosszú i a billentyûzetemrõl) jóval a megbeszélt idõ elõtt a Corvin parkolójában (Cam Mogó megfogalmazásában: a Rókus kórház mögötti parkolóban :-) ) voltam. Itt elég hamar összeverõdött a csapat: Cam Mogó, Pygmea, Nagyondinnye, és (offtopik) Imre, akinek hamorosan jelentkeznie kell a fórumon is, legalábbis nagyon biztattuk erre. Ez az (offtopik) Imre tetszik nekem, olyan, mint egy király név, pl. I. (offtopik) Imre. :-)
  A csapat navigációs képességei nagyon alacsony szintûek, vagy csak álmosak voltunk, nem tudom, mindenesetre Nagybörzsönyig legalább háromszor eltévedtünk (én pl. a Nagykörútról a Rákóczi útra, Buda felé akartam terelni szegény Cam Mogó sofõrünket!!! :-( ), de aztán egyszercsak megtaláltuk a rajtot, ajol igazi topik-dzsembori alakult ki. Nem is merek névsort publikálni, mert valakit biztos kifelejtenék. Egy gyors csoportfényképezés után (mivel SK nem akart beállni a többiek közé, csanya különös kegyetlenséggel, közvetlen közelrõl többször is lefényképezte.
  A túra elején a Dönitz tengernagy által nagyon kedvelt ún. falkataktikát alkalmaztuk, és a túra végéig sikerült többé-kevésbé együtt maradni. Ennek az volt a nagy elõnye, hogy bõséges terepet kinált beszélgetésre, ismerkedésre, facér lányok kikiáltására, stb. :-) Én csak a szederbokrok miatt álltam meg igen sûrûn, a többiek viszont kegetlenül hajtottak tovább, leszámitva h-algát, akiben - legalábbis a szederevés terén - lelki rokonra bukkantam. :-) Tavalyhoz képest annyi újdonsággal szolgált a túra, hogy még sokkal szebb az útvonal, mint amilyenre emlékeztem. Van egy-két egészen varázslatos hely!
  A reggeli navigációs bakikat egy újabbal azért sikerült kiegésziteni - Fat-tel közösen majdnem hamarabb jutottunk fel a Csóványosra, mint a Magosfára... Azt hiszem, nagy megdöbbenés lett volna, ha nem szól ránk jó érzékkel egy jótét lélek! Egyébként számomra nagyon hamar eltelt ez a hát óra (elég kényelmes tempóban haladtunk, nem úgy mint Ákibácsi, aki újabb pályarekordot álltott fel, úgyhogy maximálisan megérdemelte az üdvözlõ diszsorfalat, amiben részesitettük!), és nagyon remélem, hogy jövõre is megrendezik! Nekem az egyik kedvencem lett.
  A túra végén még néhány órán keresztül kellett várnunk Optikára (aki valószinûleg ólomsúlyokat tart a hátizsákjában, mert nem tudott értelmes magyarázatot adni, hogy mi lehet benne legalább 6-7 kiló), valamint Pygmeára és Nagyondinnyére (aki egyébként is érdekes stilusban teljesitette a feladatatot - egy szakaszon pl. elindult visszafelé ) Utólagos elmondásuk szerint kipróbálták az összes finom eltévedési lehetõséget a' Optika. Nem is annyira röviden ennyi, várom a többiek észrevételeit! Optika, ez rád különösen vonatkozik!!! :-)
• Levcso [2003-08-11 13:11:58 (25130)]
  Tátralátó 30 - Sziasztok emberek! (avagy nem lusta beszámolótírni, csak sajna dógzás közben kicsit nehezebb) Kicsit 1/2tem a 3 hónap TT kihagyás miatt. De hááát a Tátralátóra EL KELL MENNI! Csanyával már tesztelgettem múlt 7en egy kis OKT jelleggel, de akkor még nem volt az igazi. Akkor utána egész vasárnap fájt a térdem. Tehát egészen egyszerûen féltem. Csanya fõkolompos által meghírdetett indulási idõpontot megtagadtam, ezért sereghajtóként startoltunk 9.40-kor, a rendezõk legnagyobb meglepõdésére. Ugyanis a 9.34-es busz megszûnt, és már csak páran, autósok szállingóztak be. Így sajna a dínom-dánomból az elején kimaradtunk. Túra alatt csak Optikával találkoztunk Magosfán, illetve amikor NHH után lehagytuk + a végén a Topicos utóvéddel, egy kis ejtõzés a parkban.
  Az útvonal vezetése nekem teljesen ideális volt, ugyanis mire elérkeztünk a Fekete-rétig, a lényegi részhez teljesen jól bemelegedtem, és a szénhidrátos doppinggal neki lehetett menni a HEGYNEK. Nem volt könnyû, de a 4km 416m kombinációt 1 óra alatt letudtuk, és meglepõ módon kevésbé voltam megrogyva, mint tavaly. Ennek megörülve Csóványosra nyomtam egy 6km/h-s átlagot. A Csóványosról lefelé nem szeretek jönni, hamar túl akartam lenni rajta, meg egy jéghideg nagyhideghegyi Schlossgold képe lebegett szemem elõtt, ami miatt szegény Picur & Lóránt barátom csak loholt a nyomomban. Kellemes volt fent ücsörögni, közben mindenki elhúzott elõttünk, de kellett a 20perc pihenõ. Lefelé Optikát próbáltuk buzdítani és rögtönzött 1.segéllyel támogatni, melyet udvariasan elhárított és egybõl jobban is lett:)
  A K4zeten már több alternatív választható útvonaltervrõl gondolkoztunk, hogyan lehetne egy kicsit variálni az átjutást jövõre Kisirtásra, mert sokadszorra kezd unalmassá válni ugyanaz az út. Utólag azonban kiderült, hogy Dinnye&Kata azonban meg is valósította az alternatív Tátralátót, így koppantunk a nagy ötletünkkel ): A Tátralátó még mindig a kedvenc túrám, nekem klasszik táv, szint paraméterekkel, gyönyörû helyen. A rendezõk is barátságosak, meg majdnem minden ponton adnak valami frissítõt, a NHH-i vízosztás meg bónusz volt a múlt évhez képest, a gulyásleves ugyan nem férkõzött be bizalmamba, de nem kajálás miatt járok túrázni Végén egy kis lazítás is jó volt, nem akartam egyéni rekordot dönteni, mert féltettem a rozoga térdeimet, de most szégyenszemre izomlázam van. (Látszik, nem szokta a cigány lova a szántást!) Van megint fejlõdnivalóm, de azért BEAC-ra (110) nem hinném, hogy elmegyek. Lev
• akibacsi [2003-08-11 19:34:25 (25169)]
  Naszóval Tátralátó 30. Pro-pátria óta nem túráztam. Volt azóta középtávú triatlonverseny, félmaraton, balatonátúszás, mellette pedig sok bicajos- és futóedzés. A tátralátót viszont nagyon vártam, szeretem ezt a túrát egyrészt az útvonala miatt (a Börzsöny nem viccel!), és persze mi tagadás, a tavaly elért jó idõeredmény miatt is. Idei célként larzennel (természetesen) a tavalyi 3:49-es idõ megjavítását, pontosabban 3:30 alá szorítását terveztünk. Jópár nappal a túra elõtt kiderült, hogy larzen nem tud jönni sérülés miatt, ezt kicsit bántam, de az elhatározás és az idõterv továbbra is adott volt.
  Túra elõtti nap 80 km-es bicaj majd 10 km futás szerepelt edzésként, amit este jobban éreztek a lábaim, mint elõzetesen gondoltam volna. Nem baj, két héttel ironman elõtt ez belefér, és még egy utolsó hosszú, tempós futásnak pont kapóra jött a tátralátó. Így aztán szombaton olyat csináltam, amit eddig túra elõtt nem igazán: a tavalyi adatok alapján idõtervet készítettem, 3:25-ös menetidõvel kalkulálva. Persze közben eljátszottam a gondolattal, hogy hol lehetne még faragni a 3:19-es idõhöz, hiszen milyen szépen is hangzik a 30 perces javulás, de aztán errõl letettem, nagyon húzósnak tûnt. (az idõtervkészítés larzen dolga szokott lenni, mint ahogy utólag a beszámolóírás is :-) )
  Vasárnap aztán a szokásos menetrend szerint 6-kor kelés, 7:30-as vonat, majd 9 körüli busz Szobon, és 9:30 körül már Nagybörzsönyben is voltam. Még egy túratárs jött azzal a busszal, nagyobb tömegre számítottam, de mintha a többség inkább az autós megoldásra szavazott volna, hiszen kocsik szép számmal álltak a rajtnál. A szokásos doppingszert (azaz kávé + kóla) a rajtban fogyasztottam el, hiszen ilyen luxus most nem fért bele túra közben.
  Majdnem utolsó indulóként 9:40-kor lódultam neki a távnak, most elõször nem vittem kabalaszendvicset (hallod, miki? :) ), inkább egy 3 decis kisüveg víz foglalta el a helyét az övtáskámban és a már-már szokásos mûzliszelet, power-bar, power-gel. Elsõ ep.-ig még beton, alig emelkedik, pont jó bemelegítésnek. Itt eszembe jutott Miki, biztosan szólt volna, hogy ez a tipikus larzen-akibacsi módszer szerinti túl gyors kezdés (amit utána jelentõs lassulás követ), de úgy gondoltam, hogy amire esetleg visszaütne, addigra már a célban kell lennem. Terv szerint 10 perc a pont, 7-en belül odaértem. Futás tovább, most már erdei a terep, de a patakmeder és utána a dózerút nagyon jól futható. A szénégetõk után a kék jelzés lent is megy a patakvölgyben meg fent is a dózerúton, idén is a fentit választottam, jobban futható, távban-szintben pedig kb. egyforma. Bányapusztán kellene lennem 30 perc alatt az ep-tõl, amikor a kékrõl a ház mellett ráfordulok a susnyás, létrás részre, 29:28-at mutat az óra. Hm, jó.
  Át a létrán, küzdés a mocorkásban, szerencsére magabiztosan megyek, tavalyról nagyon jól ismerem. Újabb létra, és innen már nyílt a terep, röpke nosztalgia a Februári Börzsöny éjszakai ezen szakaszára, amikor már bõven világosban caplattunk felfelé NHH-re. Nem vétem el a lekanyarodást a Khsz-re (a tavalyi bejáráson megtanultuk jól a helyes irányt) így innen egy nagyon jól futható szakasz következik, nyújtom is a lépteim ahogy csak lehet. Megelõzök több csoportot, majd a kanyargós, omladékos részen ismerõsök tûnnek fel. Felismerem SK-t és azt hiszem Pygmeát, utóbbi Hivert hiányolja. Részemrõl egy kollektív köszönésre futotta, meg néhány értelmetlen válaszra, aztán robogok tovább. Közben gondolkozom, hogy vajon ki lehetett a másik két ember, ismerem-e õket, lehettem volna kicsit kommunikatívabb, megállni kicsit beszélgetni, stb., de ez most nem ment.
  Bányapusztától újabb fél óra volt terv szerint Fekete-rét, 29 perc alatt meg is érkeztem. Itt újabb indexes csapat fogad nagy szeretettel, de megint csak két embert szúrok ki konkrétan, Csanyát és Tibetet. Megint csak egy köszönés, mosdok a forrásnál, Csanya innivalóval kínál de visszautasítom (azért köszi ám!) majd a közönség segítségét kérem, hogy merre tovább (Fekete réten valahogy mindig eltájolódok). Nyomom felfelé, közben agyalok, hogy a többi 6-8 ember ki lehetett (bár nem láttam, de biztos ott volt Fat, meg mintha Rita is azzal az autóval jött volna, de mást már tényleg nem tudtam nevesíteni), és szidom magam, hogy megint bunkó antiszociális voltam, se kép se hang, csak mentem elõre. Aztán az jutott eszembe, hogy egy jó idõvel ki tudom õket engesztelni, utólag majd megértik, hogy miért volt olyan csõlátásom, egyszerûen csak rákoncentráltam a feladatra és közben kizártam a külvilágot. Bocsánat ezért mindenkitõl.
  Fekete rét-Magosfa megint fél óra a tervben, 31 perc a részidõ. Felfelé elfogy a fél literes kulacsomból az Isostar. Ráköszöntem Nagyondinnyére, de szerintem nem ismert meg, mert csúnyán nézett. A csúcson csokival kínálnak, de nem élek a lehetõséggel, helyette inkább ûrhajós kaja power-gel formájában. Már csak NHH-ig kell kibírni - ezért is kell a gyors energia - onnan lefelé lehet zúzni. Magosfa-Csóvi terv szerint 10 perc, gyakorlatilag 9:51, megállapítom, hogy a terv kemény de tartható. közben újabb találka Dinnyével, aki továbbra is a Khszön halad, felfelé a Csóvira, elvétette a kanyart Magosfa felé, így hát útbaigazítom.
  Csóvitól 25 perc a tervezett idõ, épp 20 percnél már a pontnál pecsételek. Hoppá, ez jó! Na persze egybõl fel is áldozok néhány percet, a turistaházban megtöltöm a kisüvegem vízzel (ezzel a 3 decivel már kihúzom a célig) egy jéghideg kóla pedig felélénkíti a testet és a lelket, lefelé pedig szárnyakat ad. Gyorsan eltûnik a fél liter, annál is gyorsabban felszívódik, lefelé semmi kényelmetlen lönyögés-kuttyogás, csak az érzés, hogy most már nem lehet baj. A köv. pontig szinte végig lefelé, akkorákat lépek, hogy csak na, élvezem a száguldást. 25 percet adtam elõzetesen magamnak erre a szakaszra, gyakorlatilag 28 lett, de benne a frissítés is, úgyhogy nem bosszankodom.
  A ponttól irány az utolsó emelkedõ, felfelé jaat-tal és csapatával találkozom össze, de megint csak egy pár szóra telik, és már ott sem vagyok. Lefelé megint nyomás, így újabb 3 perc elõnyt szereztem, mikor a ponthoz értem. Itt vadmalacot ismerem meg, egy gyors pacsi, majd pecsét. Itt vérszemet kaptam, újabb terv fogalmazódik meg: a hátralévõ táv 5 kili, erre 25 percet terveztem. Az idõ 12:33, be kellene érni 13:00-n belül, ahány perccel belül vagyok, annyival vagyok 3:20-on belül is. Nyomattam végig, nem álltam meg, bár kezdtem fáradni és a víz is elfogyott, de tartotta bennem a lelket, hogy nincs már sok hátra. Egy kútnál majdnem elcsábultam, megállok inni, megmosdani, de már csak egy kili, mondtam egy hangos NEM!-et, és futottam tovább. Elrobogtam a cukrászda elõtt majd át a téren, és futva mentem be a vendéglõbe is.
  A pecsételõ asztal elõtt megállítottam az órát, 3:14:57-et mutatott. :-) Mondtam a néninek, hogy legyen szíves úgy irni a célidõm, hogy 3:15 legyen a menetidõ (azaz 12:55-öt), merthogy annyi a saját mérés. A hölgy elõször nem értette, de aztán leesett neki, és azt mondta, hogy nem, szigorú lesz, merthogy vannak vetélytársak, és a saját óráján lévõ 12:58-at tekintette hivatalosnak. A mellette ülõ kollegina megnézte az asztalon heverõ telefont, azon 12:55 volt :-) Tök mindegy, a "versenyóra" a szent (hülye szó, hiszen nem verseny) így elkönyveltem magamban, hogy ez a nap két idõeredménnyel fog szerepelni a nyilvántartásomban. Tulajdonképpen nem is baj, jövõre három perc javítás már borítékolva van, feltéve hogy kedvezõbb lesz az óramutatók járása. :-)
  A túrán összesen egy power-gel és 1,6 liter folyadék fogyott (isostar, víz, kóla) de a célban gyorsan kezdtem a pótlást, eltûnt bennem több részletben 1,3 liter mindenféle lé, amit még otthon is követett több mint egy-másfél liter. Meg még ma is bõven, az output viszont nem jelentõs. Ja igen, pont a célba érkezésemkor volt egy busz Szob felé, a következõre mindegy 3 órát kellett volna várnom. Hatalmas szerencsémre magát offtopicnak mondó Zoli megkérdezte (egy újabb ember, akit nem ismertem eddig, míg õ a nevem is tudja és szivességet tesz), hogy van-e fuvarom Pestig, és miután nemmel válaszoltam, 5 percen belül indultunk és házig fuvarozott. Ezúton is köszönet ezért a tettért, nagyon jólesett.
  Összefoglalásul: nagyon jól ment!! Azt hiszem kihoztam magamból szinte a maximumot, de nem olyan áron, hogy a végén nagyhalál legyen. Lehetett volna még esetleg feszíteni a húrt, de pont így volt jó. Az idõterv nagyon hasznos volt, de nem stresszelt, mindenhol úgy mentem, ahogy a saját tempóm diktálta, és ez elég volt szakaszonként az 1-2 perccel elõnyökre a tervhez képest, ami a végén összeadódva már 10 percet ért. Spórolni talán a turistaháznál lehetett volna pár percet, de nem akartam kockáztatni, hogy késõbb visszaüssön. Kellett az a folyadék és cukor. Larzen szerint lehet ezen még javítani, úgyhogy jövõre 3:10. :-) bocsánat még egyszer az antiszociális magatartásért, köszönet a gratulákokhoz.
  üdv akibacsi
  ui: ja, azt nem tudom, hogy pályacsúcs-e. Az biztos, hogy gyorsabb voltam a tavalyinál, de hogy nálam volt-e valaki gyorsabb, azt nem tudom. Azt hiszem, hogy nem, de ez ténylegesen csak a honlap frissítésekor fog kiderülni.
• Sánta Kutya (SK) [ 2003-08-11 19:53:21 (25170) ]
  Ákiikon! :-)
  "Felismerem SK-t és azt hiszem Pygmeát... Közben gondolkozom, hogy vajon ki lehetett a másik két ember, ismerem-e õket, lehettem volna kicsit kommunikatívabb, megállni kicsit beszélgetni, stb."
  Kukuccsal és Bénóval mentünk azon a szakaszon, a túrakalapjukról felismerhetõk. Igazából nem vártuk, hogy leállj velünk trécselni a pályacsúcs rovására. :-)) Mi lettünk volna antiszociálisak, ha feltartunk ilyen helyzetben. Viszont Kukucs kivételével végigparáztuk azt a szakaszt, többször nem szégyelltük a kezünket is igénybevenni az elõrejutáshoz, és amit az idõeredményednél is jobban csodálok, mert nem értem, hogy hogyan lehet _ott_ futni. Na, most bezárt a közért, de akkor is muszáj volt elolvasni, mindegy, majdcsak akad kenyér valahonnan... :-)))
  Lehet, hogy ha csúcsot akar menni az ember, akkor érdemes bejelenteni a rajtban a kísérletet és egyeztetni az órákat?
  Gratulálok!
• akibacsi [ 2003-08-11 20:12:17 (25171)]
  Az én közértem is bezárt,de muszáj volt megírni valamikor, mert otthon nem megy, és egy csomó beszámolóm úgy hiúsult meg, hogy addig húztam, amíg végül már nem volt értelme megírni. Az óraállítgatás szerintem eléggé arcoskodásnak, kivagyiságnak tûnne, fõleg egy Tátralátón. A túra továbbra sem verseny, így aztán egy-két perc ide vagy oda baromira nem számít. 9:34-kor neveztem, 9:40-es rajtidõt írtak a papíromra. Ténylegesen azt hiszem 9:41-kor indultam és nem tudom, mikor érkeztem. Épp ezért mértem saját idõt, az az egy, ami biztos, az egyéb pontatlanság vele jár.
• nagyondinnye [ 2003-08-12 12:56:04 (25202)]
  Bocsánatkérés A túra elején (minden valószínûség szerint egy sajnálatos félreértés miatt, aminek mibenlétét borítsa a feledés homálya) sikerült vérig sértenem egy maréknyi túrázót. Mélységesen bánom, hogy akkor elvesztettem az önuralmamat; kérlek Titeket, bocsássatok meg!
  Tátralátó 30, eltévedésekben
  1. Valahol a kéken, még Bányapuszta elõtt a jelzés bevitt a dzsungelbe, aztán sunyin felvágott a párhuzamosan haladó útra. Hõsiesen hasítottuk a bozótot, amíg az jóformán áthatolhatatlanná nem vált, aztán egy "nini, ott is mennek, és õk úton!" -szerû felismerést követõen felküszködtük magunkat az útra. Kb. 5 perces visszaesés.
  2. Bányapuszta után az útról be kellett vágni a susnyába egy arasznyi széles, mocsaras ösvényen, és rögtön átmászni egy kerítésen. Ez nem volt jól kijelezve. Szerencsére láttam a kerítés fölött egy átlendülõ lábat. 1-2 perc kiesés.
  3. Magosfa elõtt jó tempóban haladtam, de elfogyott a vizem, és ettõl az emelkedõ végére eléggé megzuhantam. (Lehet, hogy az elõzõ napi Budai Tájak 50, meg az általános nem-evés is bejátszott ebbe a megzuhanásba.) Valaki adott egy korty vizet, és aztán szentül megígértette velem, hogy megírom, hogy adott vizet, de sajnos fogalmam sincs, hogy ki volt az - kedves Ismeretlen Jótevõ, ezúton fogadd hálámat és bocsánatkérésemet; örülnék, ha legközelebb, amikor látsz, megmondanád becses neved N-edszer is. (Mivel az arcmemóriám, minden egyéb memóriámhoz hasonlóan, pocsék, így néha elõfordul, hogy bemutatkozok valakinek, aki elröhögi magát, és közli, hogy hányadszorra mutatkozok be neki. :)) A K hsz-rõl nem fordultam le a Z-re bal felé. Ezt a botorságot azért mûveltem, mert a mögöttem haladók azt találták mondani egymásnak a beveretlen hazug szájukkal :), hogy a K hsz felvisz a csúcsra és ott megszûnik, tehát amíg az tart, addig oké. Gyanús lett a helyzet. "Hol a pont?" - kérdeztem Ákibácsit, aki valahonnan megtudta, hogy én vagyok én, futtában bemutatkozott és útbaigazított. Visszafordultam; itt szembetalálkoztam Fat-ékkel, akikrõl azt gondoltam, hogy már jártak a ponton, és most teljesen regulárisan közlekednek a Csóványos felé. Késõbb a magosfai ponton ültem, amikor befutottak Fat-ék, és rosszallották, hogy nem szóltam nekik, hogy el vannak tévedve. Bocs, skatzok, nem tudtam. Itt kb. 15 percet bukhattam. Az eltévedés hatására elvesztettem a (nem futó) topikosok között felfelé kiizzadt (tudomásom szerinti) elsõ helyemet, mert Cam Mogó, aki a K?-Z elágazáshoz még mögöttem ért fel, a pontot elõttem találta meg. Sorban befutottak a többiek, én megvártam Pygmeát, akit megviselt, hogy az elején se-szó-se-beszéd elfüstöltem. Úgy döntöttem, hogy innentõl vele tartok; mivel a fájós térde miatt nem bírta a többi topikos tempóját, tájékozódásképes ember nélkül maradtunk, éz ez volt a baj. A komoly elkeverések a Nagy-Hideg-hegy és Kisirtáspuszta közé estek.
  4. A Nagy-Hideg-hegyi turistaháztól nem találtuk meg a jelzést, és lepattogtunk egy igen meredek, igen csalános lejtõn, amit a lépcsõ vonalának meghosszabbításában találtunk. Nem kellett volna. Kb. 15-20 perc bukta.
  5. A Kis-Király-rét után K_-rõl a K+-ra rosszfelé kanyarodtunk. Azt, hogy melyik irányba induljunk, iránytûvel döntöttük el, pedig ha megkerestük volna a K+ mindkét ágát, és a bal oldalit választottuk volna, az okosabb lett volna. Bizonyos Saucony lábnyomok is segítettek tévútra vetõdni. Itt másodfokon is eltévedtünk, azaz a jelenlegi eltévedésen belül még egyszer: · Viszonylag sokáig nem láttunk jelzést, így visszamásztunk az utolsó K+-ig, és megörültünk, hogy lám, jó ez az út, csak a festés rossz. Megint megfordultunk, hitünk szerint jó irányba. Teljes megrökönyödésemre szénégetõket találtunk, meg egy Katalin nevû forrást, meg a K jelet. Tanult kollégám, Dr. Pygmea Watson :) megállapította, hogy itt ma már jártunk. Az elsõ pont és Bányapuszta között voltunk! Rövid értekezlet után kifundáltuk, hogy nem adjuk fel, visszamegyünk, és végigmegyünk becsületbõl. Álmaim a szintidõn belüli beérkezésrõl szertefoszlottak. Visszamásztunk a K_-ig. Itt kb. 1.5, talán 2 órát vesztettünk.
  6. Ebben nem vagyok biztos, hogy itt történt, de mintha még a Hegyes-hegyi rakodó elõtt, a K+-on lett volna. Egy kis dzsindzsás ösvényen jöttünk le, ami egy kanyarodó rendes útba torkollott; az útnak volt egy közel egyenesen, kicsit jobbra folytatódó, és egy erõsen balra, majdhogynem visszafelé menõ ága. Mindkét ágba belenéztünk, és jelet furcsa módon csak a bal oldali ágban találtunk, ott viszont mindjárt kettõt is. El is indultunk rajta vidáman, de a jelzések nem követték a példánkat. Visszafordultunk, és kiderült, hogy a két jelzés közül az egyik nyíl, és az egyenes ágból visszafelé halad halandóknak akarja mutatni, hogy nem ám az úton kell menni, hanem fel a bozótba. A második jel teljesen fölösleges és zavaró, megerõsítõ jelnek néztük. Az egyenes ágban is volt jel, de elég messze, és elég haloványka. Kb. 10 perc tévelygés.
  7. A Hegyes-hegyi rakodónál lévõ pont már zárt. Megnyugtattak, hogy innét már nem lehet eltéveszteni (ezen már akkor is röhögtünk :))), egy km fel, egy másik km le, elõször K hsz, aztán S hsz. Oké, A K hsz egy T elágazásba ért, ahol a "sarkon" álló fára úgy volt felfestve, mintha a jobbról érkezõknek mutatná, hogy itt balra. A T jobb ágában volt egy jelzés-alapozás, balra semmi. Ezekbõl arra a helytelen következtetésre jutottam, hogy a K hsz jobbra megy. Valójában a K hsz véget ért, és a T teteje már a S hsz volt. Elindultunk jobbra, és találtunk is egy S hsz jelet, aminek örültünk. Itt megint eltévedtünk másodfokon is: · Megint nem láttunk jelet egy jó darabon, visszamentünk megkeresni az utolsó S hsz jelzést. Ez a fa mindkét oldalára fel volt festve, jó, akkor egyenesen kellett menni. De mi az a kis maszat az egyik jel alatt? Hát egy nyiszlett kis sárga nyíl, így külön, nem az alapozás részeként, és ráadásul a nemlét határáig lekopva. Kb. 20 centirõl szagolgattam, és meg is tapogattam, mire rájöttem, mi akar ez lenni. Ha nem vagyok elég kíváncsi, sose találjuk meg... Azt nem tudom, mi a francnak volt jel a fa másik oldalán is, mert csüggedt fejünket a nyamvadt nyilacska irányába fordítva felfedeztük, hogy a domboldalon S hsz jelek vezetnek felfelé, egy láthatatlan ösvényen, ami semmiben sem különbözött a környezõ erdei talajtól. Sötét szitokfelleget magunk mögött hagyva felmentünk a jelzéseket követve. Igen ám, de ez az út egyre csak felfelé és északra vitt, ahelyett, hogy lefelé és délre ment volna. Megtanácskoztuk. Pygmea azzal érvelt az út mellett, hogy a különbözõ színû hsz jelek ugyanarra a csúcsra szoktak felvinni, csak éppen más-más nehézségû utakon. Tényleg van ilyen, de semmi bizonyítéka nem volt arra, hogy ez is egy ilyen helyzet, úgyhogy eldöntöttem: visszafordulok. Szegény Pygmeának nem nagyon volt más lehetõsége, velem jött, mert nem akart egyedül maradni. Kb. egy órát veszthettünk.
  8. Végre megérkeztünk Kisirtáspusztára, hálás farkcsóválással fellefetyeltünk fejenként két tányér gulyáslevest, és egy csodaszép pénzbedobós telefonnal (Pygmeának a kártyája volt üres, nekem az akkum, és egyébként se volt térerõ:)) értesítettem Cam Mogót, hogy még élünk, jövünk, és ha teheti, várjon meg minket (õ hurcibált autóval). Cam Mogó, csuda rendes vagy! Köszönjük! Megtudtuk, hogy a cél errefelé tart, és leküzdöttem azt a vágyat, hogy moccanatlanul megvárjam, míg odaér. :) Azt mondották, hogy menjünk a szekérúton, és így félúton szembe fogunk találkozni a céllal. (Kedves jelzésmegérintõk és kispistaellenesek, erre varrjatok gombot - mi rendezõi utasításra kispistáztunk!!!) A céltól (de nem a célBAN :)) kaptunk díjazást, az elméleti beérkezési idõnket extrapolálással határozták meg (és csak 4 percet tévedtek!). Elfogadtam a díjazást, mert egyrészt a rendezõk szívesen, kérdés nélkül adták, pedig direkt felhívtuk rá a figyelmüket, hogy mikor rajtoltunk, és hogy marha sokat késtünk; másrészt ha tisztán a hivatalos utat és az azon töltött idõt nézzük, akkor nagyjából jók voltunk. Legalább 40 km-t mentünk összesen, de az sem kizárt, hogy többet; és szintben is sikerült úgy 200 extra métert belefûzni a túrába. (Az utolsó szakaszt már tényleg nem lehetett eltéveszteni.) Úgy is lehet magyarázni a mûködésünket, hogy mi a térképvázlaton a szaggatott vonalakat (letérõ jelzések) is mind bejártuk. :) 10:14 lett a vége, azaz 2:14-gyel a szintidõn kívül. De azért örülök, hogy végigmentünk. (A saját túranyilvántartásomban mindig felírom, hogy a szintidõnek hány %-át használtam fel; ez a szám most 128% lett, egyéni csúcs.) Megígértem a rendezõknek, hogy elküldöm nekik a tévelygéseink leírását; ez a beszámoló-kezdemény részben ezért is született.
  Tanulságok:
  1. Térkép kell, vázlat nem elég
  2. Egyik szem a jelzéseken, másik a térképen, harmadik a leíráson vagy térképvázleton, negyedik a talajra irányítva, hogy el ne essek. :)
  3. Futni kellene járni, hogy megnõjön a menettempó, és maradjon bõven tartalék idõ
  4. Több víz és több ehetõ típusú müzliszelet
  5. Iránytû csak végszükség esetén
  6. Nem lemaradni az utat ismerõktõl
  7. Új jelzésre téréskor mindkét ágat megkeresni, és biztosan a megfelelõt választani
  8. Útvonalra vonatozó szóbeli állításokat dokumentice ellenõrizni
  Köszönet mindenkinek, akik ott voltak, "...és ahogy mondani szokás: jelenlétükkel emelték az est fényét." (Fábry)
• Tibet [ 2003-08-12 16:07:30 (25222)]
  Tátralátó - Elsõ TTm a Börzsönyben. Kerékpárral idén is voltam párszor Királyrét, Diósjenõ, Nógrád, Szob, Kemence környékén, de nem ilyen vadregényes tájakon. Gyalogosan pedig kb. 8 éve. Szombaton bemelegítve a budai 30-sal nagyon vártam a vasárnapot. Csanya taxi a megbeszélt idõben villogó jelzéssel begördült az Újpesti vasúti összekötõ híd utáni buszmegállóba. Már-már szokásos módon (kivéve, ha én vezetek) megkaptam a hátsó-középsõ helyet Rita és Fat között. Csanya mellett pedig H-alga foglalta el az anyósülést. A kocsiban jó hangulat alakult ki, sokat nevettem, pedig nagyon álmos voltam. Nyolc körül értünk a Nagybörzsönyi rajtba, ahol már ott voltak Cam-Mogó, Dinnye, pygmea, Sver és off-topik Imre, kicsit késõbb gördült be a harmadik topik-autó Kukucs, Bénó, Sánta Kutya és Optika topiklakókkal. Teljesen Topik Találkozó jelleg alakult ki a rajtban. :-) Folyamatosan indultunk el.
  Az elsõ pecsét nagyon hamar volt. Utána patakvölgyben mentünk, majd egy ösvényszerû, csalános-füves úton, átmásztunk két létrán - ami a többiekkel ellentétben nekem nagyon tetszett (a sorrendre nem emlékszem…). Egy alkalommal Ritával mentünk elõl és majdnem megmásztunk pluszban egy jobboldali hegyet, szerencsére szóltak hogy maradjunk a völgyben, de így lettünk elsõkbõl utolsók és itt sikerült túl-közelrõl megnéznem a kivágott gallykompozíciót. Útközben beért, néha elhagyott (felfelé) vagy hátramaradt (lefelé) CserLaci a fiával. Jó tempóban mentünk, mert elõl általában Csanya, Fat vagy Rita mentek, akiknek hozzám képest sokkal jobban megy a hegymenet. Csodálkoztam, hogy elég sokáig bírtam õket követni, persze lehet hogy csak õk vették "sétálós"ra a tempót, ami nekem felfelé a maximum volt. Fekete-réten Csanya pihenõt rendelt a nagy hódítás elõtt. Ekkor futott be Áki-bácsi, gyors köszönés-pár korty víz-útbaigazítás kérés után zúzott felfelé. Minden elismerésem, emelem kalapom !!! Örülök, hogy felmentem azokon az emelkedõkön, ott futni… Elindultunk, a csapat kicsit széthullott, off-topik Imrével kicsit lemaradtunk, de sikeresen felértünk Magosfára.
  A Fekete-völgy amin átjöttünk tényleg szép volt, mélysége egyszerre volt vonzó és félelmetes. Meglepetésünkre utánunk ért fel Sver és Fat, akik megnézték elõre merre kell menni Csóványosra, ha Rita nem kiált hátra egy "balra"-t, akkor mi is jobbra megyünk. Majdnem a táv felénél voltunk, túl a nehezén, azaz a szintemelkedés nagyrészén. A pontról épp indult CamMogó, CserLaci és fia, pár perc múlva érkezett Bénó és Kukucs, majd SK és pygmea. Továbbindultunk, és még mindig bírtam, hamar átértünk Csóványosra, ahol sokan felmásztunk (H-alga pl. nem) a kilátóba és megcsodáltuk a Börzsöny körülöttünk elterülõ panorámáját.
  NagyHideg-hegyen kis pihenõ, mosdó és végre az én világom a lejtõk. Bár ezek a lejtõk már nálam is határesetet képviselnek, van ahol már nem tudok futni, mert csúszok. Itt elõfordult, hogy elõlmentem, pl azon a helyen, ahol kétirányban volt Knégyzet. A felsõt választottuk. Sokszor bele-belefutottunk a lejtõkbe és lassan észrevettük, hogy a csapat egy része kicsit lemaradt. A Hegyes-hegyi rakodóra azt hiszem hatan értünk be egyszerre (Csanya, Fat, H-alga, Sver, Imre, és én). Csanya rögtön indult, alig tudtam inni, biztos így akart ösztönözni Camelback-vételre. Emelkedõ következett, ami a tempójukban már nem ment, pedig igyekeztem. Egyszercsak észrevettem, hogy õket már nem látom elõl, Imrét pedig még nem hátul. Elõvettem az itinert, hátha szükségem lesz rá. Elõször úgy tûnt végig Khszög, aztán amikor megszûnt a jel, újraelõvettem és láttam, hogy átmegy Shszögbe. Szerencsére sûrûbb volt a jelzés, mint a Bükkben (legalábbis itt).
  Ahol lehetett futottam és leértem Kisirtáspusztára. Na itt majdnem eltévedtem: ugyanis nem tudtam mit jelent a kh. Ma rájöttem: kulcsosház. :-P Néztem jobbra-balra, elég hülyének éreztem magam, hogy pont egy triviális helyen hezitálok.. Miért nem jelzi semmi a pontot. Észrevettem a sátrakat, a turistaházat és felismertem Csanya hátizsákját (valamire jó a piros szín is). Pecsételtem, ittam és Fatnak felajánlottam a levesemet. Hamarosan megérkezett Imre, kicsivel késõbb Rita és SK.
  Besétáltunk a célba, 7 óra körüli idõvel, átvettük az okleveleket, kitûzõket mindenki a teljesítés számának megfelelõen (bár Csanyának vissza kellett menni kicseréltetni). A 2 dl üdítõt H-algának adtam, mert nem volt gyömbér. Üldögéltünk egy kicsit, találkoztunk Sherpával, aki megismert a PVV-rõl, de én nem emlékeztem rá (ott nagyon sok volt az új arc), talán legközelebb. Folyamatosan érkeztek be a topikosok, mindenkit bíztattunk, hogy már csak pár lépés. Míg Rita átöltözött, elmentünk enni egy fagyit, ami vizes volt, de aránylag finom. Csanya taxi lassan elindult, jó hangulatban elsõként szálltam ki Újpesten, elcsíptem egy buszt. Leszálltam és ott dinnyét árultak, vettem is egy sárgát meg egy görögöt, mert nem tudtam eldönteni, melyiket akarom. Végül mindkettõ finom. Még 400 m és már 7 után otthon voltam. Bíztam benne, hogy Optika, Dinnye és pygmea is szerencsésen beérnek, errõl SK sms-ben értesített, köszi.
  Szumma: Nagyon jól éreztem magam, gyönyörû volt a táj. Egyre nehezebb lesz eldönteni, hogy melyik túra vagy hegy tetszik. Köszönöm a tapasztalt túratársaknak, hogy az út jelentõs részét velük tehettem meg és így megóvtak az eltévedéstõl. Jövõre is megyek :-)
  Tibet
• Optika [ 2003-08-13 17:44:34 (25284)]
  Halihó!
  Mottó: Éljenek és virágozzanak a háromszorosan hosszú beszámolók! [De az ujjaim a gépeléstõl meg rohadjanak le? :-) ]
  Magyarázat: amikor éppen nekikezdtem, eszembe jutott: most SK szóbeli felhívására tripla beszámolót kellene írnom, büntetésbõl a vasárnapi hosszú várakoztatásért. Ez két okból is necces lesz, egyrészt már elég sok részletet és humorpatront ellõttem Dinnyé-ék érkezéséig, így nehéz lesz újdonsággal szolgálni. Másrészt eddig kínosan(?) ügyeltem(?), hogy ne szaladjak túl a terjedelemben 9-10 bekezdésnél, így mindig a tájleírás rovására ment a sztorizgatás.
  "Munkamódszerem" marhára nem ide tartozik - meg kit érdekel :-) - de éppen ezért most leírom: egyszerre 1-1 bekezdés készül 5 perc alatt, aztán félnapokra félreteszem, mert nekem is fáj ez a tömény hülyeség. A hét közepére általában van mit kihagyni, ha valaki már leírta pl. X völgy milyen szép, akkor nyissz, minek szerepeljen kétszer. Hû, de lusta vagyok! :-) Ebbõl következik, hogy a topiktúra jellegû összejöveteleknél a beszámolóhoz valami egyéni csavart is be kell lopnom az eseményekbe. Ugye nem szeretnétek az "Optika itt jött végig velünk rendesen az úton, õ volt a sorban a tizenkettedik" típusú történeteket? :-) Ezzel együtt ritka nagy bunkóságnak tartom a részemrõl, azt ami mûveltem: hogy az elsõ 5 percben eltûntem a remek csapatból, holott tavaly õsz óta ilyen szép létszámban nem indultunk egyszerre túrán és megtiszteltetés közöttetek lenni. Mentségemre szolgáljon, hogy a Rustok-hegyi vár levadászását közel annyi vagy max. fél órás idõveszteségnek számoltam, mint lent menni a völgyben. Így Bányapusztára, de legkésöbb Magosfa-Csóványos közé saccoltam visszatérésemet. Elõször tehát azoktól kérek elnézést, akikkel már utóbb nem találkozhattam és így legalább néhány mondatot sem válthattam. Számításaimhoz figyelembe vettem, hogy ez a kitérõ még bõven belefér a szintidõbe és mivel azon kevesek közé tartoztam akik elõzõ nap nem túráztak, friss duracell elemekkel lábaimban sikerre vihetem a tervet. Nem jött össze.
  Tátralátó 30
  Nézzük a részleteket:
  7.00 A Lehel téri és Árpád-híd közeli találkozók után Kukucs vezetésével, Bénó és SK társaságában érkezem Nagybörzsönybe, ahol mindenki már csak minket vár.
  8.40 Fényképezkedés és nevezés után 6-os átlaggal elõzgetve osonok elõre az 1. pontig, hogy idõt nyerjek a késöbbiekre.
  8.50 Ez az ellenõrzõpont a honlap szövege alapján is évek óta 1 km-rel elöbbre áll, mint a rajzon szereplõ P- / K- találkozása, nyilván a betonon kispistázók miatt. Mint közepespistázó a múltkor visszirányban majdnem végig követni tudtam a fák között hullámvasutazó jelzést, a mezõ egy részén viszont átvágtam pontosan idáig, az útig. Ezek után kiváncsi leszek merre megy az út valójában, de ma sem tudom meg. :-( Valami kerítés mellett nem kanyarodok balra, - valószinûleg a büdös agyilag megzavar - hanem felhúzok egyenesen egy emelkedõre, balkanyar után SZEDERBOKROK, nincs jelzés, de azért csak nem lehetek rossz helyen! :-) Sver késöbb felvilágosít "A szederbokor azt jelenti, nem biztos hogy jó helyen, de a még a Börzsönyben vagy!" :-)
  9.00 Vadászles, az út véget ért. Eddig semmi tervszerûség nem volt az útirányomban, mégis elég közel vagyok légvonalban a kívánt várhoz. Innen iránytûvel haladok, de nem tudom a K_ elöttem vagy mögöttem indult e a hegynek. Mély árkokon haladok keresztül, ezek utólag visszaköszönnek Bajnai tavalyi leírásából.
  9.15 Meg van a K_, egy kõnél átöltözöm rövidgatyára, meleg van és csak nem lesznek majd bozótok. Bénó és Kukucs szerint valami érdekesség van a várnál, de a részletekrõl korábban szándékosan nem érdeklõdöm. Átmegyek gyanakvóba, minden kis részlet gyanússá válik a környéken. Egy tisztáson letérek a jelzésrõl és egy enyhén felfelé húzó kétnyomtávú úton haladok a földvár vélt sáncai felé. Közben végig lefelé is nézegetek és azon aggódom, mi van ha mégis lent van a kód, csak azért mondták hogy furcsa: mert mondjuk krómozott bakelitbe cinóbervörös színû keresztöltéssel varrták bele a kódot, miután a megolvasztott márványkeretet rásajtolták az elõzõleg gondosan meghegesztett csipketerítõre. Próbáltam valami gyakorlatias dolgot elképzelni természetbe illõ módon.
  9.45 Szerencsére nem ennyire súlyos a helyzet, csak fogy az idõ, de a tábla végre megvan. Most már csak vissza kellene takarodnom a K- jelzésre, de mielöbb, mert odalent egy igen szigorú ember vezeti a túrázókat, CS-betûvel kezdõdik a neve és - mily szent fogalom! - Anyára végzõdik. :-) Most kezdõdik a komplikáció, meredek a hegyoldal, nem megy út, se nyiladék arrafelé. Felszaladok egy kis csúcsra, majd vissza a K_-re, a következõ nyiladéknál távvezeték viszi az áramot a szénégetõk felé.
  10.15 Fenéken is csúszkálva majd egy fülig érõ csalánoson nagy nehezen átvergõdve Katalin-forráshoz érkezem, aminek finom vizét egy odakészített pohárból kóstolgatom. A szénégetõk messzirõl mindig morc alakoknak tûnnek, de ez az érzés csak addig tart amíg rájuk nem köszön az ember. Tisztára mint a román hegyipásztoroknál. Lehet, hogy ez csak azért van, mert zavarja õket, hogy nekik dolgozni kell, mi meg csak itt lófrálunk szórakozásból. A régi kocsmás-kisgyerekes vicc alapján: jöjjenek csak el velem 30 km-t szintidõre, mindjárt meglátnák, hogy nem szórakozni járok én ide! :-)
  10.45 A túra útvonaltartását segítik a Caradhras 35 és Börzsönyi Vándortúra IV. emlékei, ugyanis 70-80%-ban ezeken a szakaszokon megy, ma nem sok lehetõség lesz eltévednem. Ez az infó jövõre sok haszonnal nem jár, legközelebb majd nem itt mennek e túrák. Bányapusztán meglelem a létrát és mögötte becsörtetetek a csalitosba, ahol egy korábbi itinerbõl idézve "bármi történik, csak menj mindig egyenesen a keskeny ösvényen". Itt a "bármi" alatt tényleg minden értendõ, megjelenhet egy vaddisznó-csorda, de még egy bokor felett kinézõ zsiráfon sem csodálkoznék. A tulsó létránál frissen lezabált szederbokrok. Nyomolvasóként 3/4 - 1 órásra teszem késésemet a csapat mögött. Itt néhány jelzésváltás idejére csatlakozik hozzám egy srác, aki elõször jár a Börzsönyben, egyébként a Pásztó 50 túráról mesél. A K? elején elõre siet, nekem nagyon tetszik ez az út, talán az egyik legérdekesebb a hegységben. Baromi sokáig szerpentinezik majdnem vízszintben, míg végül a 'névtelen'(?) szikla felett úgy igazán megindul. Itt térképem szerint lánykori nevén P?-ként nagyobb kitérõt is tett jobbra a kidõlt fák és az oltár szikla felé, ez egy levágás.
  12.41 Nem sikerült igazán belehúzni a 4-es átlaggal, még csak most érkezem Magosfára. Kajaszünetet tartok a pontõrök és 1 gyerek plusz 3 felnõtt kisérõje társaságában. Ekkor érkezik Levcso és Picur egy túratársukkal. Velük utoljára a PVV-n - azon a kicsi 2-3 km-es szakaszon, amikor egyáltalán utakon mentem :-) - meglepõen jól tudtam együtt haladni, pedig a botos túrázók mögött mindig lemaradok. Most azonban gyorsan meglépek, hogy újabb 10 perc feláldozásával felmehessek a Csóványos kilátójába. A múltkor tévedtem, ez is 6 szintes geotorony, mint a Margitán lévõ. A látcsövemet legalább nem cipeltem hiába, bár az idõ egy kissé párás, nem tudom az ott már a Tátra, vagy csak valami.
  13.40 Irány az NHH! Ettõl a szakasztól féltem a legjobban, a meredeken lejtõs úton a szárazságtól a poros, aprókavicsos út nagyon csúszik, de ebbe belejátszik az is, hogy mátrai esésem óta az egyik lábamra a súlypontot másként helyezem. Emiatt két napja is még kétszemélyes helyen kellett leszállnom a buszokról, futni a nyilaló fájdalomtól meg 10 m-t sem tudtam. Már-már úgy gondolom, megúsztam, amikor az utolsó lokális maximumról lefelé haladva, elöbb egy piros bikinis, biciklijét toló lány látványa csavarja el fejemet, majd fél perc múlva PUFF!!! elterülök az út mentén mint egy lesprézett túlméretezett csótány, teljes súlyommal újra rázuhanva az ismét kifordult bokámra. - HUJJUJJUJJ!!!...... - ennél erõsebb kifejezés nem jutott az eszembe a meglepõdéstõl - ......na most aztán annyi! - ezt a kibõvített, szokatlanul értelmes mondatot még párszor megismétlem az út széli avarban fetrengve. Arra akarok ezzel utalni: nem hogy senkit nem fogok ma utolérni, de nekem is fel kell adnom NHH-nál vagy Kisirtáspusztáról bevonatozva, vagy a Knzt vagy a K+ jelzéseken egyenesen Nagybörzsönybe gyalogolva. Variáció az van, térerõ az nincs és késöbb sem lesz, hol nálam hol meg Tibetnél, ugyanis csak az õ számát tudom, autós utitársaimét nem. Üzenetet küldök a célba a rakodói Szent-István keresztnél, a korábban említett 3+1 fõs társasággal és felvonszolom magam a következõ pontig.
  14.13 Itt igen szánalmas látványt nyújtok, bejelentem hogy csillagozzanak meg a nyilvántartásban, mint sérültet, a következõ szakaszokon nem tudom meddig jutok. Azt persze tudom: ezzel lábbal ilyenkor menni kell, például akárhova, de most konkrétan - nicsak milyen a véletlen! - itt van egy helyes kis 12 km! Halványan emlékszem amikor az agyam elõször átvette a berendezést, bele volt írva a használati útmutatóba: LÁB: kismértékû funkciózavar esetén, kismértékben erõltetni kell a menést. /Mint amikor a szembe megy valami, akkor meg pislogni meg nézni kell. Elvégre olyankor egy olyan szögbõl leshetjük meg tárgyat vagy apró élõlényt, mint még sohasem. :-) / Megiszom a pohár ásványvizet és lebotorkálok a turistaház melletti lépcsõkön - mi ez az 5 perc a világmindenséghez képest - , itt ritkák a jelzések, de ha egyenesen tartok, tudom az erdõ szélén megint találok. (Akkor ez kispistázás, ugye?) Levcsóék újra beérnek és gyógykenõcsöt ajánlanak fel. Miután nekem gyermekkorom horror sorozata a "Kórház a város szélén" volt, az örökké beszívva mûtõ ifj. Sova doktorral - azóta is bármilyen gyógyszer vagy kórház vagy doki emlegetése azonnali javulást okoz - ez a hatás most sem marad el. Néhány perc beszélgetés és máris 4-es átlaggal haladok. Nagyon köszönöm! :-) Üzenetem a célba változatlan: este 7-ig tudom a buszok indulását, azt elérem, senki ne várjon rám!
  15.35 Hegyes-hegyi rakodó ep-nél az állványos fényképezõgépet megpillantva, a túrázók azonosítására asszociállok, de jobban szeretem az egzakt méréseket és mértékegységeket, ezért a lábszagot javaslom és mindjárt le is lenne vehetõ etalonnak (mauzóleumba zárni!) : 1000 lábszag = 1 Optika, szerényen millioptikának neveznénk a dolgot. Még elmesélem egyéb börzsönyi t-túrás kalandjaimat, majd elindulok felfelé, miután megtudom söprû nincs is a túrán, eddig hiába nézegettem hátrafelé. A K hsz-et már teljes hosszban felfestették, de a S hsz találkozásnál már megint szarvashibát követtek el a nyíl alakú fehér jelzésalapok rossz irányból történõ felfestésével, majd megint otthagytak csapot-papot 1 évre. Mintha azt akarnák, hogy valaki megint itt tévedjen el. Ki is tennék valami papírt, ha nem lennék biztos abban: én vagyok itt ma az utolsó. Ez az út már olyan meredek és csúszós, hogy nem is lehet már rajta maradni, csak mellette szöntyögni az avarban.
  16.19 Hallom a valamerre távozó kisvonat hangját, lejutok az általam ismert egyetlen házhoz, majd egy cérnavékony "erre" hangocska irányába meglelem a tábort. 20 perc van hátra a szintidõbõl és elöttem 5 km. Finom levessel és teával kínálgatnak, ezt nem lehet kihagyni. Sátrazók, konyhában matató/csomagoló résztvevõk és szervezõk között feltöltöm a palackom vízzel és az utolsó szakasznak indulok, újra 5-ös átlaggal. A falu határában dzsip jön szembe platóján fiatalokkal - aztán még késöbb többször fel-alá - rossz az arcmemóriám, õk lennének a bezárt cél? Távolodó mondatfoszlány üti meg a fülem, de nem értem pontosan: "Micsoda laza fazon?" vagy "Ez az a fazon?". Pont ez döntene arról, õk voltak-e. De nem!
  17.25 Döbbenet! Mozgás van a parkban, topiktársaim engem mégis megvártak. :-)))) Nagyon köszönöm, mindenkinek, különösen autós társaimnak, a Bénó - Kukucs - SK triónak! Sorfalba állnak és buzdítanak, én pedig poénból kicsit kocogok, jobban megy, mint korábban egy hétig. Pármondatos élménybeszámoló és irány a kocsma lejelentkezni. Ez volt az elsõ olyan túra, ahol komolyan megfordult bennem, hogy semmilyen díjazást nem veszek át, úgy szégyellem magam. Eltévedés, lesérülés, fizikai állapot volt eddig mindig a késés oka, de ebben volt most egy nagy adag elcsatangolás is. A hülyülésben is meg kell húzni a határt. De az emléklap ki volt töltve, a jelvény kikészítve és olyan aranyosak voltak, amikor mondták feltétlenül jöjjek jövõre is.
  17.35 Várakozás és beszélgetés a parkban Pygmeáékra. Mi lehet velük? Addig nem megyünk, míg nem tudunk valami biztosat! Én most jöttem, tehát élmény itt lenni, de a többiek már órák óta várakoznak, ez nem semmi.
  SK! Ez eddig csak egy dupla beszámoló volt? :-) Akkor Sver! Kívánságodra íme a lista, a hátizsákom teljes tartalma lemérve: hátizsák üresen 560 g esõkabát (az bizonyos kanárisárga) 800 g térkép+igazolófüzetek+jegyzet a közlekedésrõl 250 g személyi iratok 100 g pénztárca 100 g iránytû (régi fajta fémbõl) 250 g mobiltelefon 120 g vízhatlan mobiltartó 50 g távcsõ (ritkán van nálam) 750 g kombinált bicska (fogóval) 200 g fél tekercs wc-papír (pesszimista mennyiség :-) ) 80 g kötszerkészlet, kisollóval 150 g pici varrókészlet biztosítótûkkel 60 g gumipók (valamit összekötözni) 80 g mûanyag kajásdoboz - 2 szendvics, kis csoki, alma - feltöltve 500 g (amíg nem volt doboz, amorf valamikk másztak elõ a zsákból :-) ) törölközõ (szárazon 200 g, nedvesen 400 g) vászonnadrág 520 g tartalékpoló 280 g egyik félpár tartalékzokni 30 g másik félpár tartalékzokni 30 g (ezt csak azért így, hogy SK-nak teljen a beszámoló 3. része :-) ) 5210 grammot emeltél meg. Akkor a 2150 grammos feltöltött 2 literes vastagfalú mûa. palack még a kezemben volt (ez rátöltés nélkül 6 órára szokott elég lenni). Tehát 7360 g és akkor hol vannak még a téli változat valamint az elmaradhatatlan Hilti, roller etc. ? :-)
  Na most már aztán elég legyen belõlem! Jó utat, kellemes túrázást kívánok mindenkinek, 'AK'i mostanában indul valahova, több napra!
  üdv. optika@meginthulye.hu