EMLÉKEZÉS KOSSUTHRA születésének 200. évfordulója alkalmából 1802 - 2002

2002-ben Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából a CsMTSz jelvényszerzõ túramozgalmat hirdet. A túra 2002. március 15-tõl teljesíthetõ. A túrán korra és nemre való tekintet nélkül bárki részt vehet, aki tagja a Magyar Természetbarát Szövetségnek. A teljesítés feltétele az igazoló füzetben leírt feladatsor megoldása, illetve az igazolópontok felkeresése és ennek igazolása. A túrafüzetek fényképekkel rajzokkal illusztrálhatók. A kitöltött igazoló füzetek a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetségbe küldhetõk be (6722. Szeged, Tábor u. 7/b). Az értékelés pontozással történik. A túramozgalom teljesítõi kitûzõt kapnak.

Feladatok:

1. A leírt Kossuth emlékhelyek felkeresése, a velük kapcsolatos kérdések megoldása
2. A Dél-Alföld 3 megyéjében - Bács-Kiskun, Békés, Csongrád - felállított 16 köztéri Kossuth szobor közül legalább 9 felkeresése, a velük kapcsolatos kérdések megoldása
3. Baja: Türr István múzeum, Kecskemét: Katona József Megyei Könyvtár, Szegvár: Falumúzeum, Szentes: Városháza épületekben elhelyezett Kossuth szobrok közül legalább 2 felkeresése, méltatása.
4. További szabadon választott Kossuth szobrok, emlékhelyek felkeresése, méltatása.

A történetirás szerint Kossuth Lajos Monokon született 1802. szeptember 19-én. Édesapja udvardi Kossuth László, aki nagybátyja, Kossuth András Zemplén vármegye szolgabirájának hivására költözött Zemplénbe és vállalt munkát Monokon az Andrássyak birtokán. Kossuth László Olaszliszkán ismerkedett meg Wéber Karolinával és 1796-ban házasságot kötött vele a tokaji evangélikus templomban. Házasságukból 9 gyermek született.

Bár a kutatás már kideritette, hogy nem a tállyai evangélikus templomban hanem Monokon, a szülõháznál keresztelték meg Kossuth Lajost, a tállyai nép mégis ragaszkodik a hagyományához. A Kossuth család 18o3-ban Olaszliszkára költözött. Kossuth Lajos itt töltötte gyermekkorát, itt élt l808. februárjáig.

Kossuth László 1808 elején vásárolta meg Sátoraljaujhelyen az akkor Barátszeren - ma Móricz Zsismond u. l7.sz. alatt - lévö lakóházat. Ez lett a diák Kossuth otthona. Innen indult tanulópályája A két osztályos elemi iskola után a hat osztályú piarista gimnáziumba, végig jeles osztályzattal.

Jogi tanulmányait Eperjesen kezdte és Sárospatakon fejezte be az 1819/20 tanévben. 1823-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1824-tõl nyolc éven keresztül ügyvédi gyakorlatot folytatott. Idõközben Zemplén vármegye táblabírájává választották, de megbizást vállalt mint törvényszéki ülnök. Kossuth Lajos Kazinczy Ferenccel és Balásházi Jánossal alapitó tagja volt a Zempléni Kaszinó Társaságnak.

1832-ben pártfogója, Vécsey Pál földbirtokos képviseletében ment Pozsonyba, az országgyûlésre, ahol elinditotta az Országgyûlési Tudósításokat. Az 1836. év tavaszán Pestre költözött. 1837 május 5-dikére virradó éjjel Budán, a Zugligetben levõ villában elfogták. felségsértési pert indítottak ellene és bebörtönözték.

Börtönbüntetését a mai Táncsics utcai volt katonai épületben töltötte. 184o-ben szabadult, s nyomban Dabasra sietett özvegy édesanyjához. Édesapja u.i. 1839. június 13-án itt halt meg és Dabason temették el.

1841. január 9-én feleségül vette Meszlényi Teréziát, akitõl késõbb 5 fia és 1 leánya született. Ebben az esztendõben kérte fel Landrerer Lajos, az induló Pesti Hirlap kiadója, az ujság fõszerkesztõi posztjára. 1841 március 7-dikén Tinnyén birtokot vásárolt, s itt gazdálkodott 4 éven át.

1847 október 18-án Pest vármegye választotta meg követéül. 1848 március 3-diki felirati beszéde országos vihart kavart. "Reménylem, hogy az országgyülés a mindennapi parányi politikájából, mely a mostani nagy dolgokkal összehangzásban nincs, a kornak s azon igényeknek érzetére emelkedni fog mellyel az országgyülés iránt a nemzet viseltetik!"

1848 március 13-án a bécsi forradalom ünnepeltje! Az 1848 április 11-diki törvények alapján megalakult Batthyány-kormány pénzügyminisztere. Július elején a pesti Duna-parton, a régi Vigadó nagytemében összeült ez új országgyülés. Kossuth inditványára július 11-dikén megszavazta a hon védelmére 42 millió Ft-ot, mintegy kettõszázezer katona kiállitására. Ekkor mondotta Kossuth e hires szavakat: "Én leborulok a nemzet nagysága elõtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni !"

Idõközben a királyi udvar utasitotta Jellasics horvát bánt, hogy vonuljon Pestre a rend fenntartása végett. Midõn a bán a Dráván átkelt, a magyar sereg vezére István föherceg, egyben nádor-, az udvar utasitására elhagyta seregét és Bécsbe szökött. A sereg vezérletét Moga altbgy.-ra bizta, aki seregével megindult Jellasics ellen. 1948 szeptember 29.-én Pákozdnál ütközött meg a két sereg. Jellasics rövid harc után visszavonult Bécs irányába. A pákozdi csata volt a szabadságharc nyitánya.

E megemlékezés keretét meghaladja a szabadságharc hadászati elemzése, harcainak méltatása. Itt röviden érintjük politikai vonatkozásait, amelyek Kossuth Lajos személyéhez kötõdnek.

Szeptember végén Kossuth elindult az Alföldre, s a Tiszántúlra, hogy fegyverbe szólítsa az ország népét. Cegléd és Nagykõrös vidéke Kecskemét és Csongrád tája, Szeged és a Tiszántúl tizezrével ontotta a népfelkelõket az országos gyülekezõhely, Csepel-sziget felé, ahol Görgey Artur õrnagy szervezte a magyar sereget. A Batthyány kormány szeptember végén lemondott, októberben megalakult a Honvédelmi Bizottmány Kossuth Lajos elnöklete alatt.

A szabadságharc történetét zavaróan befolyásolta a fõvezér személyének gyakori változása. Görgey Artur, mint õrnagy elnyerte Kossuth bizalmát, rövidesen tábornokká léptette elõ és a sereg fõvezérévé tette. A Dunántúl elvesztése, Pest kiüritése és Görgey 1849 januárjában közzétett "Váci kiáltványa" azonban megrendítette Kossuth bizalmát, aki rövidesen a lengyel Dembinszkit bízta meg a fõvezérséggel.

Dembinszki szerencsétlen kápolnai csatavesztése után a tiszafüredi tábor tisztjei Görgey rehabilitását követelték. Kossuth a táborba sietett és ismét Görgeyt állitotta fõvezérként a sereg élére. Az 1849-es tavaszi hadjárat sikere megerõsitette Görgey pozicióját. A tisztjei egy lélekkel álltak melléje.

Kossuth 1849. április 14-én - az olmützi alkotmányra hivatkozva - a debreceni Nagytemplomban kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását. Egyben Kossuthot az országgyülés kormányzóvá választotta s megalakult a Szemere kormány. Mindez a sereg tisztjeinek meglepödését, valamint a nagyhatalmak Anglia és Franciaország teljes elidegenülését eredményezték, az orosz csapatok pedig februártól jöttek, majd özönlöttek Magyarországba.

Budavárát 1849. május 21-én a magyar honvédek visszafoglalták. Görgey nem üldözte az elvonuló esztrák hadat, kerülve a kelepcébe esést. Igy újabb feszültség keletkezett. Júniusban az osztrákok bevonultak Budára, a budai vár elesett és tovább vonultak Pestre. Kossuth ekkor Bem tábornokot nevezte ki fövezérré. Görgeyt azonban most már nem lehetett mellõzni. Õ a Feldunai-sereg parancsnoka lett. A temesvári csatát 1849. augusztus 9-én Bem tbk. elvesztette, a szabadságharc folytatása reménytelenné, értelmetlenné vált a fennálló erõviszonyok folytán. Kossuth a hír vétele után, augusztus 11-én Görgeyt teljhatalommal ruházta fel, maga pedig 48 óra fenntartással kormányzói tisztségérõl lemondott. Lugos, Karánsebes, Orsova útvonalon az országot elhagyta és török földre lépett. Késõbb Kossuthot amerikai körutazása során 1851-ben soha nem tapasztalt és nem várt lelkesedéssel fogadták, az emigráció szétesését azonban népszerüsége sem tudta megakadályozni. Majd "Cassandra levelében" tiltakozott a kiegyezés ellen. 1890-ben ismét nagy belpolitikai vihart kavart, mivel nem ismerte el a Habsburgok magyar birtoklását s nem hosszabbittatta meg magyar állampolgárságának érvényességét.

Kossuth 1893 decemberében gyengélkedett, de 1894. január közepén már tudott dolgozni. Márciusban ismét ágynak dõlt. Orvosai úgy látták, hogy csak átmenetileg tudnak könnyiteni állapotán. Március 14-én súlyos tüdõgyulladás támadta meg. Az orvosok naponta kétszer adtak hivatalos jelentést állapotáról. Március huszadika hajnaltól már óránként készült tájékoztatás. Kilenc óra ötven perckor a beteg állapota reménytelenné vált. Összegyült családtagjai úgy itélték meg, hogy a tragédia elkerülhetetlen, bár a remény lelkükben nég jelen volt.

Késõ este Lajos fia a szenvedõ fölé hajolt s igy szólt: "Mi vagyunk itt, fiaid!" Kossuth Ferenc ölébe vette édesapja fejét. A haldokló pillantásából látszott, hogy eszméletén van. Még egyszer végignézett családján, akik még egy szót vártak tõle. Kossuth azonban már egy szót sem szólt többé. Éjfél táján tizenegy óra elõtt öt perccel Aulich Nándor, a volt kormányzó titkára dúlt arccal jött ki a szobából és az összegyûlt ujságiróknak mondotta: " Meghalt!"

Március 20-án éjfél körül érkeztek Budapestre az elsö táviratok Kossuth haláláról. A gyászhir megrenditõ hatást gyakorolt. "Hozzuk haza Kossuth Lajost! Hamva nem nyugodhat idegen földben" - hangzott fel országszerte a nemzet gyásza.

1994. március 29-én indult el a különvonat Torinoból - ahol életének utolsó három évtizedét töltötte - és hozta haza Kossuth hamvait, nejének és leányának hamvaival egyetemben.

Csáktornya, Nagykanizsa, Siófok, Polgárdi, Székesfehérvár, Velence, Martonvásár állomásokon üdvözlõ tömeg várta az elhunytat, az állomásokon nagyszámú közönség gyászolta lobogökkal, koszorúkkal.

A gyász mélyröl jött, méltóan a nagy halott emlékéhez. Budapestre március 3o-án délután három órakor érkezett meg a különvonat. A Nyugati pu. elõtt beláthatatlan számú a tömeg, a pályaudvaron különbözö küldöttségek várakoznak. Több beszéd elhangzása után a menet a Nemzeti Múzeumhoz érkezik, s a halottat ravatalra helyezik. A Nemzeti Múzeum oszlopcsarnoka, ahol a ravatal áll, virágos kerthez hasonló.

A temetés az ország meghatóan nagyszerû részvétele mellett ment végbe. A temetési menet egy mérföld hosszúságúra nyúlik. Rendben és csendben vonulnak a Kerepesi temetõben lévõ sírhoz, amely Deák Ferenc és gróf Batthyány mauzóleuma között fekszik. Lebocsátják a koporsót a sirba. Édes anyaföld ölelte keblére. Az egész ország itt van, hogy utoljára gyászolja a halott Kossuthot, a magyar nemzet nagy fiát.

A Kossuth-kultusz. Kossuth Lajos halálának hirére a gyászoló hazában nyomban felmerült a gondolat, hogy alakját emlékmûben örökitsék meg!

Budapest fõváros közgyülésén inditványozták:
"Budapest fõvárosában egy szobor állittassék fel! ... mig élt Õ lakott a mi szivünkben, most a mi szivünk dobogjon az Õ érckeblében. ... A mûvészi lángész remeklését dijazzák tehetõsebbeink arany bõkezûséggel, de a hozzávaló ércet a nép millióinak filléreibõl halmozzák össze, mert ez a legnemesebb érc a világon!"

Az összegyûjtött pénzt az I. világháború elsodorta. Míg a fõvárosban csak a két világháború között került sor a Kossuth Lajos téren Horvay több alakos Kossuth szobrának 1927. november 6-diki leleplezésére, addig a vidéki városokban, söt a falvakban a százat is elérte a századforduló körül felállított Kossuth szobrok száma.

Tény azonban, hogy Horvay müve nem elégitette ki a megrendelõk igényét, s nem nyerte el a nagy közönség tetszését sem pesszimizmusának megjelenitésével. Így 1950-ig állt a helyén, majd lebontották, s 1973-ban Dombováron állitották ismét fel: Budapesten helyébe 1952. szeptember 19-én Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobra került. A fõalaktól jobbra lévõ szobor alakokat Kocsis András, a baloldalán lévõket pedig Ungváry Lajos szobrászmüvész készitette.