Oltványi Pálnak, Szeged legöregebb papjának, a gyémántmisés áldozár címzetes prépostnak halála elsõsorban ugyan a szegedi közélet veszteségét jelenti, dekegyeletes részvéttel csatlakozik a gyászolók nagy tömegéhez a Magyarországi Kárpát Egyesület is, melynek az elhunyt fõpap csaknem alapítása óta 1875-tõl kezdve tagja, 1878-tól pedig alapító és választmányi tagja is volt.

Oltványi Pál 1823. augusztus 1-én született Szegeden. Középiskolai tanulmányait befejezvén, a theologiát a bécsi Pázmáneumban végezte s 23-éves korában pappá szentelték. Eleintén káptalani jegyzõ, majd egyházmegyei levéltáros volt. 1848-ban szentszéki jegyzõ, 1849-ben Horváth Mihály püspök titkára. 1852-ben kinevezték püspöki irodaigazgatóvá, 1854-ben pedig földeáki plébánossá. 1873-ban a nagybátyja által alapított szegedi apácaiskolát megnyitotta, Földeákot végleg elhagyta, s azóta ez iskolát igazgatta, melyet ismételten megnagyobbított. Sokat áldozott világi és emberbaráti célokra. Igy Szegeden egy ingyenes elemi népiskolát állított, sõt késõbb egy 120 ezer koronás alapítványt is tett, halála után közzéteendõ rendeltetéssel. Jelentékeny munkásságot fejtett ki irodalmi téren is. Mûvei egyházi és iskolai vonatkozásúak. 1900-ban igazgatói állásáról lemondott, s nyugalomba vonult. A halál 1909. január 16-án oltotta ki áldásos életét. Az elhunytat számos kitüntetés érte. 1863-ban pápai kamarás, 1877-ben a Ferenc József rend lovagkeresztese, 1880-ban csuthi címzetes prépost, 1882-ben a jeruzsálemi szent sír rend lovagja, 1898-ban pedig megkapta a vaskorona rend harmadik osztályát. Oltványi a modern élet kedvelõje volt. Hosszú évek során át Tátrafüreden nyaralt, hol mindenki ismerte a hatalmas termetû egyenes tartású aggastyánt, ki ott - az ún. Csodafa szomszédságában - 1882-ben egy forrást is foglaltatott, s azt 1885-ben medencével s szép emlék-oszloppal látta el. A nyári közgyûlésekrõl ritkán hiányzott, s azokon a munkás érdem elismerésére vonatkozó indítványai mindig általános helyesléssel találkoztak.