1998.november 2-án ülést tartott Szövetségünk Elnöksége és az alábbi határozatokat hozta:

1998/6.sz. elnökségi határozat: Az elnökség elfogadta az 1999.évi megyei eseménynaptár tervezetét.

1998/7.sz elnökségi határozat: Az elnökség elfogadta az 1999.évi megyei szövetségi költségvetés tervezetét

1998/8.sz. elnökségi határozat: Az elnökség elfogadta az 1999.évi Kisirtási díjtáblát.

• A szállásdíj 700Ft/fõ/éj (tartalmazza a mosatási díjat is).
• MTSZ tagoknak 10% kedvezmény.
• Kelet-Magyar megyék bõl az illetékes természetbarát szövetség bélyyegzõjével ellátott megrendelés esetén 550Ft/fõ/éj
• CsmTSz tagoknak 450Ft/fõ/éj
• Iskolák 10%-os kedvezménye (1998. december 31-ig megrendelt 1999.évi szállásigény esetén)
• Fûtési idõszakban 120Ft/fõ/nap tüzelõdíj.
• Sátorozási díj a ház udvarán 250Ft/fõ/éj. Csak betöltött ház esetén van lehetõség ennek az igénybevételére.

1998/9.sz. elnökségi határozat: A TFSz vetélkedõn indulóiskolai csapatoknak amennyiben Szövetségünk tagjai a nevezési díjat (1000Ft) Szövetségünk utólag kifizeti.

Bejelentések:

• A Szövetségünk telefonszáma megváltozott. Az új szám: 62/425-707
• Az Elnökség támogatja az Alföldi Kék-túra megyei szakaszán való nyílt túrák rendezését.
• Érvényesítés 1998-ban utoljára december 16-án lehetséges.
• A Csongrád megye Önkormányzataiért Alapítvány pályázatán Szövetségünk 100.000Ft támogatást nyert a megyei útjelzésekrõl szóló kiadvány megjelentetéséhez.

A Csongrád megyei Bíróság Szövetségünket 1998. szeptember 28-án, 1998. január 1-ig visszamenõ hatállyal kiemelkedõen közhasznú szervezetté nyilvánította. A Kiemelkedõen Közhasznú Szervezetté történõ nyilvánítás alapjául a CsmTSz rendkívüli küldöttközgyûlése által 1998.július 17-én elfogadott alapszabálymódosítás szolgált.

1998. szeptember 17-19-én Szeged városi küldöttség utazott Marosvásárhelyre, dr.Mécs László tanácsos vezetésésvel a két város közti régóta szervezõdõ kapcsolat aláírására. A két város végül társvárosi szerzõdést írt alá, mivel Szeged romániai testvérvárosa Temesvár. A delegáció tagjaként, mint a CsmTSz elnöke vettem részt, valamint Pocsai Sándor a Tisza-Maros Természetjáró Szakosztály vezetõje, aki mintegy 10 éve tartja már fenn a kapcsolatot a marosvásárhelyi turistákkal. Az õ révény alakult ki a CsmTSz marosvásárhelyi kapcsolata is.

Kinntartózkodásunk alatt találkoztunk a helyi vezetõkkel, Fodor Imre polgármesterrel valamint Nagy lajos sporttárssal, aki szeptember 18-án bemutatta Marosvásárhely környékének nevezetességeit - Parajd, Szováta, Teleki Oktatási Központ - valamint az épülõ táborukat.

Szeptember 19-én találkoztunk a helyi turisták képviselõivel. A találkozás során felelevenítettük az eddig eltelt közös múltat. És megfogalmaztuk a kapcsolatépítés jövõjét. Anyagiak hiányában nem tudják kiaknázni csodás természeti környezetükbõl adódó lehetõségeiket. Támogatókat várnak, akik a késõbbiekben a támogatást lelakhatják majd. Nagy lehetõségek lennének a gyógyturizmusban is a Parajdi sóbánya páratlan adottságainak köszönhetõen. 1999-ben Csongrád megyei turisták utaznak ki Marosvásárhelyre. A már meglévõ családi kapcsolatok bõvítésére van lehetõség, érdeklõdõ családok jelentkezését várjuk.

1998. szeptember 25-én különjárait autóbusszal utaztak a szakosztályvezetõk Kisirtáspusztára, másnap Dobogókõre mentek, ahol részt vettek a "Természetjárók napja" országos rendezvényen melynek keretében megyénkbõl Dániel István (Makói TE) és Vígh Rudolfné (Szegedi Vörös Meteor TE) a Természetjárás fejlesztéséért bronz fokozat, Farkas Lajos (Szentesi Spartacus) Dr.Téry Ödön emlékérem kitüntetést kaptak. Szombaton este a vacsorát követõen Mihály nap alkalmából felköszöntöttük gépkocsivezetõnket, majd a Hódbakkancsosok javaslatára megkoszorúztuk Szent Kristóf dombormûvét az általuk hozott koszorúval és ebbõl hagyományt kívánunk teremteni. Az est hátralevõ részében baráti beszélgetéssel töltöttük el az idõt. Vasárnap a napot korán kezdtük, áttekintettük a Szövetség 1998. évi rendezvényeit, a szakosztályok megmozdulásait. Tájékoztatót kaptak a résztvevõk a pályázati lehetõségekrõl, valamint megbeszéltük az eddigi tapasztalatokat, melybõl ötletet lehetett meríteni a következõ pályázatok beadásához. Tájékoztatót hallgattunk meg a Szövetség gazdálkodásáról, az 1998-as évet jelentõs eredménnyel fogjuk zárni. Befejezésül a jövõ évi eseménynaptár tervezetét idõpontjait ismertettük, illetve az elõttünk álló közös feladatokat (pl: megyei útjelzésekrõl kiadvány készítése, túravezetõ képzés). Ötletként felvetõdött, hogy a jövõben 3 napos legyen a továbbképzés. Támogatónk jóvoltából összejövetelünkön a résztvevõk számára teljes ellátást tudtunk biztosítani.

A Természetjáró Gyerekek és Diákok idei találkozóját a megyében a tavalyit jelentõsen felülmúló részvételi kedv és színvonalas verseny jellemezte. Az országos találkozón pedig a megyénket képviselõ csapatok szép eredményei méltóak a múlt hagyományaihoz. A következõkben elõbb Bodor Balázs beszámolóját közüljük, mely a résztvevõk szemszögébõl mutaja be röviden a rendezvényeket, majd ezt követõen Csányi Sándor írásait olvashatják, mely szakmai szemmel értékeli az eseményeket.

1998. június - A verseny megyei fordulóját Ópusztaszeren rendezték meg. Június 6-án reggel érkeztünk ide egy 5 fõs csapattal a szegedi Piarista Gimnázium 8. osztályából (Csíkos Dániel, Deák Gergõ, Nagy Tomaj, Szûcs Márton, Bodor Balázs; kísérõtanárunk és osztályfõnökünk Nagy János). Miután beneveztünk és felvertük sátrainkat már indultunk is az elsõ túrára. Ez még nem számított bele a versenybe. A 15 km-es táv csak a meleg miatt tûnt fárasztónak. Délután tartották a turisztikai elméleti versenyt. A kérdéseket különbözõ témákból válogatták össze. Ezt a számot megnyertük, még a gimnazistáknál is több pontot gyûjtöttünk össze. Éjjelre is volt programunk, mert ekkor indult az éjszakai tájékozódási túraverseny. A közeli erdõben kellett megtalálni egy tájfutótérkép és néhány szavas helymeghatározás alapján a piros-fehér színû bójákat. Ebben nem szerepeltünk jól, mert ezelõtt még nem gyakoroltuk a tájfutást. Másnap reggel rendezték a városismereti versenyt Esztergomból. Ehhez minden könyvet lehetett használni. Csak néhány kérdésre nem tudtuk a választ. Ezután következett az utolsó versenyszám, a nappali tájékozódási túra. Itt is bójákat kellett megtalálni és pontlevonás járt a tévesztésért és a kihagyásért. Emellett ellenõrizték az óránkénti 4 km-es sebesség betartását is. Délben került sor az eredményhirdetésre. Megtörtént, amit titokban reméltünk, elsõk lettünk. Mehettünk az országosra, Esztergomba.

Június 22-én délután, alaposan felkészülve érkeztünk Esztergomba. A csapat összetétele megváltozott: Csíkos Dániel, Nagy Tomaj és Szûcs Márton helyett Altorjay Domonkos, Balogh Elemér és Kerekes Gellért jött. A tábor a Vaskapu hegy oldalában lévõ Gyopár Kempingben volt, ahonnan szép kilátás nyílt a soktornyú városra, a Dunára és a szlovák hegyekre. A találkozót este 8 órakor nyitották meg. Másnap délelõtt rendezték a természetjáró akadályversenyt. Szalagokkal jelezték az utat, ennek ellenére sokan eltévedtek. Hat állomáson kellett feladatokat megoldani és csak 1 pontot vesztettünk. Ezzel a versennyel kapcsolatban volt egy kis bonyodalom: valaki azt állította, hogy látta, amikor a tanárunk segített az egyik szerkesztéses feladatban. Az igazság az, hogy tényleg ott ült a közelünkben, de nem segített. Az egésznek az lett a vége, hogy nekem egyedül kellett megoldanom egy ugyanolyan típusú feladatot. Meg is csináltam. Szerdán délelõtt folyt a városismereti verseny. A kérdésekre a válaszokat Esztergom utcáit járva kellett megtalálni. Nem annyira a tájékozódás, inkább az idõ számított. Két idõmérõ állomás volt: egy útközben és egy a célnál. De az idõt rosszul adták meg, mert 7 km-t kellett volna 250 perc alatt végigjárni. Ez elég hosszú lett volna, miután a szervezõk rájöttek erre, csak az elsõ állomás idõadatát vették figyelembe. Csütörtökön az utolsó versenyszám egy 20 km-es teljesítménytúra volt. Elsõként értünk be a célba. Este 8 órakor volt a várva várt eredményhirdetés. Az 5 versenyszámból négyet megnyertünk, az éjszakai tájékozódási versenyen másodikok lettünk. Végül az összesítésben a 48 csapatból mi nyertük meg a versenyt. Sok mindent kaptunk: serlegeket, okleveleket, érmeket, hátizsákokat, övtáskákat, tájolókat és sátrakat. Másnap kissé fáradtan, de boldogan utaztunk haza Szegedre.

1998. június elsõ hétvégéjén tartottuk Ópusztaszeren a TGyDMT-t. A versenyen résztvevõ csapatok vegyes felkészüléssel és tapasztalattal érkeztek a megmérettetésre. Voltak, akik elõször álltak össze és voltak, akik sokadik alkalommal képviselték iskolájukat. Ennek eredménye az lett, hogy a csapatok közül kiemelkedett egy-kettõ, akik igen magas teljesítményt nyújtva juthattak el az országos rendezvényre. Az általános iskolások kategóriájából kiemelkedett és a legjobb teljesítményt nyújtva gyõzött a Dugonics András Piarista Gimnázium csapata, akikrõl már messzirõl látszott elõképzettségük, tapasztalatuk és imádatuk a természetjárás iránt. Nem sok esélyt adtak ellenfeleiknek. Egyetlen versenyt engedélyezte ellenfeleiknek, éjszakai tájékozódásban a radnótis kisdiákok gyõztek.

A középiskolás kategóriában két csapat emelkedett ki, az egyik a Ságváriból, a másik a Radnótiból. Egy pont különbséggel nyert a Ságvári. Ezen sorok írója a Radnóti Gimnázium tanára, így szomorúnak kellett volna lennem, de mégsem voltam az, két okból. Egyrészt a csapataink évek óta megnyerték a megyei rendezvényeket és ez már nem tett jót a hangulatnak, másrészt a ságváris gyerekeket volt szerencsém megismerni a Szövetségünk által szervezett túravezetõ-képzés keretében, így bízvást mondhatjuk, hogy táptalajra esett mindaz, amit elmondtunk.

A versenyek szervezésében és levezetésében nagy segítséget nyújtottak a kísérõ tanár kollégák, Badár Sándor Elnökségünk tagja, Kovácsné Vas Ágnes (aki csapatot vitt Esztergomba, és szerette volna látni a verseny szerkezetét), valamint két volt diákom és jelenlegi túratársam, Szászi Katalin és Kincses György. A Találkozó megnyitásánál és zárásánál a rendezvény súlyát növelve Benedek Jenõ, elnök adta át a díjakat. Köszönet nekik! A díjazásnál kétféle jutalmazást követtünk. A legjobbak elnyerték a rendezvény vándorkupáját, amelyet egy évig õrizhetnek. Ezen kívül könyveket adtunk át a helyezetteknek. A tárgyjutalmakon túl támogattuk a továbbjutó csapatok utazását és részvételét az országos rendezvényre. A köszönetünket kell kifejeznünk a Csongrád megye Önkormányzataiért Alapítványnak.

Meg kell jegyeznünk, hogy vannak még feladataink a következõ években. Még szélesebb körben szeretnénk ismertté tenni a diákok között ezt az izgalmas és egészséges versenyzési módot. A versenyek szervezettségében is lehetnek még teendõink, mégis úgy érezzük, hogy sokan fognak még emlékezni a Pálma vendéglõben elfogyasztott vacsora közben történt mulatságos eseményekre, és talán barátságok is szövõdhetnek így, akár más iskolába járó diákok között is. Egy bizonyos, akik tanárként vettek részt ezen a versenyen, kedves ismerõsként fogják köszönteni egymást. Kell több?...

Az idén a Természetjáró Gyerekek és Diákok Országos Találkozóját a Budapesti Természetbarát Szövetség szervezte. Budapesti szervezés esetén mindig eszembe jut kedves tanítványom szava, aki azt mondta, hogy az országos versenyek döntõjét, ha vidéken rendezik, mindig különleges bánásmódban részesítik a vendégeket, de Budapesten csak egy vagy a kétmillióból. Én nem akartam ennek hinni, hiszen az egész sorozat szervezõje régi ismerõsöm, aki szinte minden ilyen rendezvényen ott volt. Igazán bíztatónak éreztem, hogy az elõzõ évi rendezvény értékelését is tõle kaptuk. Jól látta a hibákat. Ezek után bizakodtam, hogy egy igazán gördülékeny rendezvénynek leszünk részesei. Hogy ez nem így történt, annak a magyarságunk az oka, amíg tervezünk, mindenki mindent megígér, aztán mikor dolgozni kellene, valami egészen fontos másik feladatunk adódik. Így történt meg, hogy a rendezõgárda megfelezõdött és sajnos kapkodás, fejetlenség jellemezte az eseményt. Kedves barátom sem oldotta meg feladatát, magára maradva nemhogy segítséget kért volna tõlünk, hanem maga akart mindent megoldani, ez viszont egy ekkora rendezvényen nem mehet büntetlenül. Szinte a rosszullétig dolgozott, pedig mennyivel jobb lett volna, ha õ is élvezi az eseményeket. Így végig idõzavar, csúszás jellemezte a versenyeket, a gyerekek két-három nappal késõbb sem tudták eredményeiket. Ekkor ajánlottam fel segítségemet, hogy javítsuk ki együtt a feladatokat, ekkor már haladt a javítás.

Sajnos az igen gazdag eseményeket is az idõcsúszások elsodorták. Kár, hogy az íjász-, barlangász-bemutatókat stb. alig néhányan élvezhették. Aki a végén indult menthetetlenül lemaradt. A legégetõbb probléma abból adódott, hogy a versenyek értékelése, megítélése, szervezése nem volt egységes, pedig 1997. szeptemberében jómagam is részt vettem a TFSz (Természetjáró Fiatalok Szövetsége) által szervezett versenyszabályzat standardizálásban. Csillebércen hoztunk is néhány döntést, de ezek átvitele a gyakorlatba sajnos nem történt meg, pedig a szervezõk tettek egy olyan nem kötelezõ érvényû kijelentést, hogy a megalkotott szabályokat alkalmazni próbálják. Ebbõl csak a nem kötelezõség betartása valósult meg. Sajnos! Reméljük, a következõ évben már az idén novemberben véglegessé váló szabályzatot alkalmazni is fogják. A találkozó legerõsebb értéke az ellátás volt. Az étkezésre senkinek semmilyen panasza sem lehetett. Évek óta elõször kaptuk a kifizetett pénzünkkel egyenértékû és nem az extraprofit termelését szem elõtt tartó mennyiségû és minõségû étket.

Az eredményeink viszont mindenért kárpótoltak. A gyerekek rendezvényén a Piarista Gimnázium csapata tarolt és jó magyar szokás szerint, mint az a beszámolójukból kiderült, fúrni is kezdték õket érte. Szerencsére bebizonyították rátermettségüket és reméljük, hogy jövõre a nagyok között is bizonyítani fognak. A TEDOT-on pedig hat csapatunk vett részt (3 Ságvári, 3 Radnóti), legjobbjaink a harmadik, negyedik, ötödik helyen végeztek. Összességében szép emlékekkel távoztunk Esztergomból. Kívánom, hogy mindenki tölthessen egy-két éjszakát a Garam folyó efolyásával ékesített kempingben!

Téli teljesítménytúra Szegedtõl Makóig a Maros töltésén. A szabadon "Pyro fagypont alatt"-nak fordítható túranév jól fejezi ki a túra idején szokásos idõjárási viszonyokat. Jobbára dühöngõ mínuszok és ropogós friss hó várják a résztvevõket.

A táv 25km.
A szintidõ 5 óra.
Rajt: 1999. január 10-én (vasárnap) reggel 7 órakor a Szövetség u. töltés felõli végétõl.
Cél: 13.00-ig a 43.sz.fõút és a Maros töltés makói keresztezõdésénél.
Nevezési díj: 50Ft.

A célban a résztvevõk teát kapnak. A túrát szintidõn belül teljesítõk díszes oklevél jutalmazásban részesülnek.
További információ: Torday László dr. (Crocus TK), tel: 62/432-419, illetve hivatalos órákon a Szövetségben.