A CsmTSz elnöksége 2002. szeptember 11-én (szerdán) 17 órakor tartja soronkövetkezõ ülését. Az ülés helyszíne: Szeged, Victor H. u.1.
A tervezett napirend:
1. Beszámoló a 2002. II. negyedévi rendezvényekrõl
2. 2002. III - IV. negyedévi rendezvényeink
3. 2003. évi eseménynaptár
4. XLII. Kelet-Magyarországi megyék Természetbarát Vezetõinek Tanácskozása
5. Az Oktatási Bizottság tájékoztatója
6. Egyebek

A Magyar Természetbarát Szövetség 2002. szeptember 21-én, szombaton, hagyományosan Dobogókõn rendezi meg a Természetjárók Napját. Az ünnepség déli 12 órakor kezdõdik. Megyénkbõl az idén "A terrnészetjárás fejlesztéséért Ezüst fokozat" kitüntetésben részesül: Dr. Rosztóczy András a Crocus TK tagja. A kitüntetettnek gratulálunk!

A 2002. évi szakosztályvezetõi továbbképzést szeptember 20. és 22. közótt Kisirtáspusztán a "TOBOZ" kulcsosházban tartjuk. A korábbiakhoz hasonlóan szakosztályonként elõzetesen 1-1 fõ jelentkezését tudjuk elfogadni. A jelentkezõknek étkezési térítési díjat (1000 Ft-ot) kell fizetni, a többi költséget a megyei Temészetbarát Szövetség biztosítja. Esetleges további résztvevõ térítése 2000 Ft.

Elõzetes program:

• Indulás: 2002. szeptember 20-án 14 órakor Szegedrõl a MÁV Igazgatóság mellõl a Feketesas utcából (Gyülekezés 13 óra 45 perckor) különjárati autóbusszal. Érkezés Kisirtáspusztára kb. 19 órakor. Ezt követõen tartjuk a szakosztályvezetõi továbbképzés I. tanácskozását.
• Szeptember 21-én szombaton reggel gyalog indulunk, majd autóbusszal utazunk Dobogókõre. 12 órakor részt veszünk a 2002. évi Természetjárók Napja országos rendezvényen. Az autóbusz Dobogókõrõl kb. 14 órakor indul vissza.
• Szeptember 22-én vasárnap délelõtt szakosztályvezetõi továbbképzés II. tanácskozása. Ebéd, majd hazautazás. Indulás kb. 13 órakor Kisirtáspusztáról gyalog, majd autóbusszal Szegedre.

Jelentkezés: 2002. szeptember 11-ig az 1000 Ft-os részvételi díj befizetésével a Szövetségben. A vidékiek részvételi díjat a helyszínen is befizethetik.

Bár azok, akik szeretnek túrázni általában nem rettennek vissza attól, hogy a túráikhoz szükséges megfelelõ térkép megszerzése érdekében tûvé tegyék a várost / megyét / országot, ez a fajta zarándokút azért valljuk meg nem tartozik a legkellemesebb szórakozások közé. Az így elpocsékolható idõ, ugyan a térképek egyre szélesebb körben való terjesztésével (pl. bevásárlóközpontok) ugyan jelentõsen mérsékelhetõ, de mennyivel jobb ha egyáltalán nem kell erre áldozni, az amúgy is mindig szûkös túraidõbõl. Erre lehet megoldás a Cartographia kft. nemrég megnyílt on-line térképboltja.

2002. szeptember 7-én ünnepélyes keretek közt megtartották a felújított Nagybözsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta erdei vasútvonal üzembe helyezését. Az ünnepségen Nagybörzsöny lakóin, a kisvasút õrangyalain (KBK) és a meghívott vendégeken túl örvendetesen sok érdeklõdõ turista is részt vett. Egyidejûleg közzétették a vasút október 31-ig érvényes menetrendjét. Eszerint a vonatok szabad és munkaszüneti napokon közlekednek. Nagybörzsönybõl 9.00, 11.00, 14.00 és 16.00-kor indulnak a szerelvények, Nagyirtásról visszafelé pedig 10.00, 12.00, 15.00 és 16.50-kor. A menetidõ mindkét irányban kb. 40 perc.

Megyénk középkori története a törökök uralmával ér véget. A XVII-XVIII. század fordulóján lezajlott háborúk - 1686-ban a törökök kiûzetése, az 1696-os tatár betörés, majd 1703-11-ig a Rákóczi szabadságharc - következtében szinte teljesen elnéptelenedett a vidék. Az új közigazgatás és birtokrend a Neoaquistica Commissio mûködésének eredménye. Az új közigazgatás megszervezését késleltette a határõrvidék felállítása. Így bár Csongrád megyét már 1715-ben létrehozták, a megye elsõ közgyûlésére csupán 8 évvel késõbb 1723. október 6-án került sor Szegeden. Ettõl kezdve még bõ fél évszázadon át nem volt állandó, kijelölt megyeszékhely. A megye közgyûléseit többnyire Szegeden, illetve esetenként a megye más településein tartották. A megyeszékhely helyérõl szóló vita végül 1776-ban dõlt el Szegvár javára, és ettõl fogva 102 éven át gróf Károlyi Sándor kastélya lett a megyeháza. 1878-ban azután Szentesé lett a megyeszékhelyi cím 72 évre, melyet tõle 1950-ben Hódmezõvásárhely szerzett meg. Itt csak rövid idõn át székelt a megyei közigazgatás, hiszen 12 év múltán 1962-ben továbbköltözött Szegedre a megye legnagyobb városába.

Talán meglepõ, de aki ma Szegváron jár aligha gondolhatja, hogy több mint egy évszázadon át megyeszékhely volt a település. És valóban a falu lokálpatriótáinak nagy bánatára, úgy telt el ez az évszázad, hogy alig született ezen idõ alatt olyan objektív dolog, vagy eszmei érték, ami azért jött volna létre, mert a megye székhelye volt Szegvár. Vagyis ugyanolyan sáros és poros falu volt és maradt, mint a környéken bármelyik. Talán csak lakóinak száma gyarapodott. Ma a vizek falva csendesen éli életét. Két kisfolyója a Kurca és a Kórógy, illetve az utóbbi által létrehozott természetes tó e névadás alapja, de a Tisza is ott kanyarog a település nyugati határában. Valódi paradicsomot jelentenek ezek a vizek úgy a horgászoknak, mint a csendes, romantikus evezõstúrák kedvelõinek. A falut Szentessel és Mindszenttel köti össze az országút. Központja a Kossuth tér, mely a hagyomány szerint Kossuth Lajos 1848-as toborzóbeszédének helyszíne volt. E helyt áll az 1992-ben állított Kossuth emlékmû (Tóth Sándor alkotása), illetve tõle nem messze a falu I. és II. világháborús áldozatainak emlékmûvei és a Szentháromság-szobor. Kossuthnak valódi kultusza alakult ki a faluban, mely máig tart. A kiegyezés évében az államférfit a falu díszpolgárává is megválasztották, halála után 1894-ben pedig róla nevezték el a falu fõterét.

Kossuth szobra

A Kossuth téren áll az egykori megyeháza, gróf Károlyi Sándor 1763-ban épült barokk stílusú kastélya is, mely az Országos Mûemlék Felügyelõség jóvoltából kívülrõl szépen fel van újítva. Az épület omladozó belsejének felújítására azonban még várni kell. A pókhálós, üresen kongó, málló vakolatú, egykor szebb napokat látott termekben a tatarozás megkezdése elõtt, a szocializmus évei alatt - az akkori gyakorlatnak megfelelõen - óvoda és nevelõotthon mûködött, így nem csoda, hogy a kastély eredeti berendezésébõl és díszeibõl elpusztult minden, csupán a szépmívû kovácsoltvas belsõ kapu és korlátok maradtak meg. Az épület hasznosítása úgy tûnik meghaladja a csipkerózsika álmát alvó egykori megyeszékhely önkormányzatának erejét.

Az egykori megyeháza, a Károlyi-kastély		A Dóczy-várkastély alapjai

A vármegyeház Kurca parti telkén közvetlenül a vízparton végzett ásatások során felszínre kerültek a hajdanvolt Dóczy-várkastély alapjai. A források szerint errõl a XVI. század elején épült, erõs fallal körülvett kastélyerõdrõl kapta a település a Szegvár nevet. Tulajdonosa és építtetõje Dóczy János, II. Ulászló fõkamarása volt. Sajnos az ásatások befejezésére, és így a kiásott alapok állagmegóvására már nem maradt pénz, így azok mára csaknem teljesen elpusztultak. E romokon kívül a vármegyeház épületegyüttesének volt még egy nevezetessége. Ez a ma már csak képen látható, 1910-ben lebontott emeletes épület, a kastély udvarán a mai gazdasági épület helyén állt. A vármegye börtöne volt, melyben elsõsorban az elfogott betyárok töltötték büntetésüket.

A falumúzeum - a kastélytól induló Hunyadi utca vezet el a falumúzeumhoz. Útközben elhaladunk a Kurca hídját õrzõ Nepomuki Szent János szobor mellett. A hídról egyébként szép kilátás nyílik a várfalak maradványaira. A falumúzeumot Jaksa János tanító alapította. 1954 júliusában az ország második falumúzeumaként nyílt meg. A kiállítási anyag többségét még 1948-ban gyûjtöttel az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumára rendezett kiállításhoz. Eredetileg az utca kanyarjában levõ épületben ( ma a Keresztény Kör épülete ) kapott helyet, mai helyére - a Károlyi grófok tiszttartóinak házába - 1973. szeptember 30-án költözött. A hagyományosan fehérre meszelt tiszttartói házat nádfedelérõl, és 7 hatalmas oszlop által tartott utcai tornácáról könnyû felismerni. Egyik kéményén gólyacsalád fészkel, mely hagyományosan hozzátartozik az alföldi falvak látképéhez.

A falumúzeum épülete

A Kossuth-szoba

A várbörtön

A házba az udvar felõli bejáraton át lépünk be. Az elsõ szoba az alapító Jaksa János emlékfalán kívül Kossuth Lajos mellszobrát tartalmazza. Kossuth 1848. október 2-án mondott toborzóbeszédet Szegváron. Koszorúkkal és szalagokkal díszített mellszobra mellett néhány 48-as relikviát is láthatunk. Szemközt egy 1909-ben készült fényképen és a róla készült festmény reprodukción láthatjuk az akkor még álló várbörtönt és a kastély épületét. Itt találhatók a település környéki ásatások legrégebbi leletei is a 8000 éves újkõkori Körös-kultúra embere által készített cserépedények, valamint a kétezer évvel fiatalabb Tisza-kultúra kõeszközei.

Az újkõkori ember háza

A "Sarlós Isten"

A második szobában az újkõkori ember rekonstruált lakóházát láthatjuk. A vesszõbõl font sárral tapasztott épületben ott vannak az ásatások során elõkerült használati tárgyak: tároló edények, magtörõ kövek, szövõszék, kõszekercék. A terület késõbbi lakóinak (rézkor, bronzkor, ókor (szkíták, kelták, szarmaták, gótok, hunok, gepidák), középkor (avarok, gepidák, longobárdok)) eszközeit itt és a harmadik szoba tárolóiban láthatjuk. A leghíresebb lelet a "Sarlós Isten" mely a falu határában levõ Szegvár-Tûzköves lelõhelyrõl került elõ. Az agyagszobrocskának itt ugyan csak a másolata látható, az eredeti a hódmezõvásárhelyi Tornyai János Múzeumban van kiállítva.

A negyedik szoba Dr. Bartucz Lajosnak a Szegedi Tudományegyetem szegvári születésû antropológus professzorának életútját és munkásságát mutatja be.

Az ötödik, hatodik és hetedik szoba a századforduló néprajzi emlékeit tárja elénk. A berendezett tisztaszoba és konyha tartalmaz minden bútort és eszközt, amit egy parasztcsalád háztartásához hozzátartozott abban az idõben. Nem hiányzik a falu hagyományos mesterségeinek bemutatása sem. A fazekasok, kosárfonók, gyertyamártók munkáinak néhány szép darabja mellett a ma is dolgozó Szabó Lajos fafaragásaiból és Novatsek Dezsõné hímzéseibõl is láthatunk.

Az utolsó terem a középkorba vezet vissza. Itt a Dóczy János által 1506-ban építtetett, majd a dónáttornyai parasztok által alig néhány évvel késõbb 1514-ben felégetett várból származó vasakat és faragott köveket láthatunk.

A római katolikus templom - barokk stílusban épült 1739-ben szentelték fel. Említést érdemelnek a templomkert hatalmas hárs és szilfái.

A babaházban

A szélmalom

A babaház - Szegvár legújabb látnivalója. A helyi gyógyszerész gyûjteménye a református templommal szemben álló kis piros házban kapott helyet. Noha elsõsorban a gyerekeknek készült a bemutató, azért a felnõttek számára is érdekes, részint mert a világ minden tájáról érkeztek ide babák és mackók, kicsik és nagyok, részint mert a régebbi darabok közt ki-ki találhat ismerõst a saját gyermekkorából. Ráadásul több közülük meg is fogható, így különösen nagy élményt jelentenek az ide látogató apróságoknak. A múzeumalapító másik hobbija az akvarisztika. E szenvedélyének hódolva egy külön szobát rendezett be. A hatalmas akváriumokban számos díszhalfaj szépen fejlett egyedeit csodálhatjuk meg. A szélmalom - a XIX. század közepén épült. Bár lapátjai jelenleg hiányoznak, egyéb tekintetben szinte teljesen ép. Belsõ szerkezete is hiánytalan, ma is mûködõképes lenne. A malom helyreállítása óta látogatható. különlegessége, hogy hagyományos berendezései mellett egy rövid összefoglaló gyûjteményt is láthetunk benne a környék más szélmalmairól. (Rosztóczy András, Crocus TK)

Felhasznált irodalom:
1. Csongrád megyei útikönyv, Panoráma, 1984.
2. Vendégváró barangolások Csongrád megyében, Well-Press, 1997.
3. Szegvár a vizek falva, Szegvár Önkormányzata, 1998.
4. Szegvári Falumúzeum múzeumi vezetõ, Szegvári Falumúzeum, 1998.