A földrajzi helymeghatározás alapvetõ feltétele, hogy felszín bármely pontja egyértelmûen jelölhetõ legyen. Erre a célra szolgál a földrajzi fokhálózat. Ennek elemei a szélességi és hosszúsági körök. Földrajzi szélesség alatt a kezdõ szélességi körtõl, földrajzi hosszúság alatt a kezdõ hosszúsági körtõl (délkörtõl, meridiántól) való ivszögként megadott távolságot értjük fokokban mérve. A Földet a kezdõ szélességi kör, vagyis az Egyenlítõ északi és déli félgömbre osztja. Kraszovszkij, majd az õt megerõsítõ mûholdas mérések szerint az Egyenlítõ hossza 40075.7 km. A szélességi körök egymással párhuzamosak és így a sarkok felé értelemszerûen rövidülnek. Ezt jelzi, hogy egy hosszúsági fok Egyenlítõn mért 111km-es ívhossza a térítõkön 102 km-re, a sarkkörökön pedig már 44km-re rövidül. A 90°-kal jelölt szélességi körök pedig valójában nem is körök, ezek ugyanis az északi és a déli sarkpontok. A szélességi körök közül nevezetes körök az Egyenlítõ (0°), a sarkpontok (90°), a sarkkörök (É, D 66.5°) és a térítõk. A Ráktérítõ az É 23.5°, a Baktérítõ a D 23.5° szélességi kört jelenti. Ezzel szemben a meridiánok valójában félkörök, melyek a sarkpontokban találkoznak és így egyforma hosszúságúak.Kezdõ hosszúsági "körnek" (0°) ma az 1884-tõl érvényes nemzetközi megállapodás szerint az angliai greenwichi csillagvizsgálón áthaladó meridiánt nevezzük, mely a Földet keleti és nyugati féltekére osztja. A kezdõ délkör a 180°-kal jelzett hosszúsági körben folytatódik, a keleti 10° a nyugati 170°-ban, a keleti 20° a nyugati 160°-ban és így tovább. A meridiánok 20004.2km hosszúak. A két meridián alkotta hosszúsági Földkerület pedig 40008,5 km (1.ábra).