Térképnek a Föld felszínének arányos kicsinyítésben készült felülnézeti rajzát nevezzük. A térkép tehát a földfelszín ábrázolására használt eszköz. A fentebb leírtakból következik, hogy a Föld felszínének hû ábrázolása nem problémamentes feladat, hiszen ez legalábbis egy gömbfelület síkba vetítését követeli meg. Ennek során az egyes pontok egymástól mért távolságának, irányának és a felszin területeinek is arányos kisebbítését kellene elvégezni, ami egyszerre nem lehetséges. Így a térképkészítés szükségszerûen torzítással jár. Attól függõen, hogy milyen célt szolgál az adott térkép, különbözõ módszerek használatosak a torzítás csökkentésére. Ezek a térképvetületek, melyek attól függõen, hogy a fenti három közül melyik feltételnek akarnak leginkább megfelelni: távolságtartó, szögtartó és területtartó vetületek lehetnek. A vetület az alapvetület helyzetétõl függõen lehet poláris, egyenlítõi és ferdevetület. Aszerint, hogy a gömbnek tekintett földfelszínt milyen felületre vetítjük megkülönböztetünk sík-, henger-, kúp- és soklapvetületeket (2.ábra).

A felsoroltak egyik jellegzetes példája a Mercator által 1569-ben készített szögtartó hengervetület (3.ábra).

A Föld méretébõl fakadóan az 50km²-nél kisebb területek ábrázolásakor az alapfelületet síknak tekinthetjük, így a kis méretarányú turista és tájfutó térképek készítése nem okoz különösebb nehézséget. Egy-egy földrész, vagy ország területének ábrázolásakor azonban az alapfelületet ellipszoidnak, 500km² alatti terület esetén gömbnek tekintjük. Az ebbõl adódó torzulások és a nagy méretek kiküszöbölésére a nagy területek kis méretarányú térképeit nem egy lapon ábrázolják. Az eligazodást a térképek szelvényezése segíti. A szelvényháló egy koordináta rendszer, mely rendszerbe foglalja az egyes lapokat koordinátáik alapján. Alapulhat a fokhálózaton, ezek az ún. foktérképek.

Ilyen volt például a Monarchia 1:200.000 méretarányú katonai térképe, mely a soklaprendszer elve szerint készült és a lapok mérete egy-egy földrajzi foknak felet meg. A lapok trapéz alakúak voltak, az egész számú fokhálózati vonalak pedig a térkép középvonalán haladtak át. Magyarország az Egyenlítõtõl északra levõ 45-49° szélességi és a Greenwichtõl keletre levõ 16-23°fok hosszúsági körök között fekszik. 1924 elõtti térképeken - a ferrói kezdõmeridiánt használták - hazánk a keleti hosszúság 34-41° között található. Magyarország topográfiai térképeinek alapja a Gauss és Krüger által készített szelvényháló. Ez egy 1:1.000.000 méretarányú világtérkép, melyen a Földet helyettesítõ ellipszoid felületét az egyenlítõtõl 4-4 fokra levõ szélességi vonalakkal övekre, illetve ezekre merõleges meridiánokkal 6°-onként zónákra osztották. Az öveket az egyenlítõtõl északra és délre az ABC nagybetûivel, a zónákat pedig a Greenwichtõl 180°-ra nyugatra levõ délkörtõl kelet felé növekvõ számokkal jelölik (4.ábra).

Magyarország négy lapon (L-33, L-34, M-33, M-34) terül el. Ezeket a lapokat parallel körökkel és meridiánokkal 12x12 részre osztották, melyek nyugatról keletre (balról jobbra) és északról délre (fentrõl lefelé) 1-144-ig vannak számozva. E részek mérete 30' K-Ny, és 20' É-D irányban. Méretarányuk 1:100.000. E lapokat tovább osztva 4 db A, B, C, D nagybetûvel jelölt 1:50.000 méretarányú laphoz, majd ezek mindegyikét tovább osztva 4db a, b, c, d kisbetûkkel jelölt 1:25.000 méretarányú laphoz, végül ezeket újra 4 részre osztva 4 db (1, 2, 3, 4) 1:10.000 méretarányú laphoz jutunk. Pl: L - 34 - 52 - D - d - 4. (5-6.ábra)

Ezt a rendszert a polgári topográfiai térképek esetében az 1960-as évektõl fokozatosan váltja fel az EOTR (Egységes Országos Térkép Rendszer), melynek alapja az 1:100.000 méretarányú térképlap. Magyarország területét 9x14 mezõre osztja fel, melyek kelet-nyugat irányban 0-13-ig, észak-déli irányban 100-900-ig vannak sorszámozva. A északnyugati saroklap így a 100-as a délnyugati pedig a 913-as számot viseli. E Ezen lapok osztódnak tovább a Gauss-Krüger szelvénybeosztáshoz hasonlóan négyesével. 4db 1:50.000, majd újabb 4db 1:25.000, majd 4db 1:10.000, végül 4db 1:5.000 méretarányú lapra (7-8.ábra).

A minél pontosabb helymeghatározás céljából az egyes országok saját alappontjukon átmenõ koordinátarendszert alkalmaznak. Magyarországon a koordinátarendszer hálózati vonalai 1-1km-re vannak egymástól, így azt kilométerhálózatnak is nevezik. Alappontja a gellérthegyi csillagászati fõalappont. Ennek koordinátái 500;500km (1936 elõtt 0;0km). A koordináták észak és kelet felé emelkednek (501, 502, 503, ...), dél és nyugat felé pedig csökkennek (499, 498, 497, ...) (9.ábra).

Vannak térképek, így például a várostérképek, szabadidõtérképek, melyeket fokhálózat és kilométerhálózat helyett a helymeghatározás megkönnyítésére keresõhálózattal látnak el. Ez mindig az adott térképre vonatkozik, koordinátái függetlenek a fok- és kilométerhálózatoktól. Koordináta rendszerük általában nyugat-keleti irányban növekvõ sorszámokat és észak-déli irányban ABC sorrendben növekvõ betûket használ. Az adott mezõben szereplõ megnevezések a térképhez csatolt névmutatóban is szerepelnek Pl: Makó, D3 (10.ábra).