Az égtájak és az északi irány ismerete térkép használatának és a helymeghatározásnak alapvetõ feltétele. Általánosságban a Föld északi pólusának az iránya az északi, míg az ezzel szemben levõ déli pólus iránya pedig a déli irányt adja. Erre merõleges a nyugat-keleti irány, mely Magyarországon nagyjából egybeesik a napnyugta és a napkelet irányával. Innen a nevük. Irányméréseink alapja az északi irány. Meghatározásának módja szerint három fõ fajtáját külön böztetjük meg: földrajzi, mágneses és hálózati észak.

A földrajzi vagy csillagászati észak alatt a Föld bármely pontjáról az északi pólusra mutató irány, mely párhuzamos a földrajzi fokhálózat hosszúsági hosszúsági vonalaival.

A mágneses észak a szabadon alátámaszott mágnestû által mutatott irány, azaz a mágneses északi pólus iránya. Ennek eltérése a csillagászati északétól a mágneses deklináció, jele (delta). (11.ábra)

A hálózati észak a térkép kilométer koordináta hálózati vonalainak a térkép felsõ széle felé mutató iránya. A földrajzi északhoz képest mért eltérésének a jele: (mû); neve: meridiánkonvergencia vagy másképp hálózati elhajlás. (12.ábra).

A meridiánkonvergencia és a mágneses deklináció értékeit fokban vagy vonásban adjuk meg. Hazánkban 1991-ben a meridiánkonvergencia 0°22´, a mágneses deklináció 2°28´ volt. Ez a hétköznapi térképhasználat illetve tájékozódás szempontjából elhanyagolható. Ezért csak a legigényesebb térképeken tüntetik fel mértékét, a 13.ábra szerint.

Az északi irány könnyen felismerhetõ feltüntetése a térkép használhatóságának elengedhetetlen feltétele. Mivel a mindennapi gyakorlatban a térképeket mágnestû segítségével tájoljuk ezért az azokon feltüntetett északi irány általában a mágneses északot jelenti.

Ezen túl a szabványos térképek szerkesztési eljárása olyan, hogy azokon külön jel hiányában is megállapítható az északi irány.
Ilyen ismérvek:
a, a térkép felsõ széle az északi vagyis a térkép "északfejes".
b, a térkép egyes feliratai (pl.: cím, helységnevek) nyugat-keleti irányúak, tehát a betûk felsõ széle északi irányba mutat. Más feliratok, mint például a hegységek nevei, azok fõ vonulatát követik a térképen.
c, a különbözõ tereptárgyak térképjeleinek "teteje" észak, "talpa" dél felé mutat.

Vannak olyan térképek ahol a térkép keretvonalai nem esnek egybe a fõ világtájak irányaival. Ezek a térképek a fentiektõl eltérõen nem "északfejesek", hanem ún. "ferdeészakúak". Ilyenkor az északi irányt fokhálózati (földrajzi észak) vagy tájoló (mágneses észak) vonalakkal mindig jelölik. E térképek szerkesztésére az ábrázolandó terület alakja miatt van általában szükség. Magyarországon a például a legtöbb Balaton térkép ilyen szerkesztésû.