Szövetségünk 1998-ban is megfelel az ún. "1%-os törvényben" meghatározott kritériumoknak, így tagjainknak továbbra is lehetõsége van közvetlenül támogatni azt a befizetendõ jövedelemadó 1%-ával. Így támogatásunkat teljes egészében mi magunk használhatjuk fel, saját céljaink megvalósítására. Ezek közül legfontosabb a kisirtáspusztai visszahívható telefonkészülék beszereltetése. Az APEH által megküldött, vagy a munkáltató által kiállított 1997-os évi adóbevallási nyomtatványok között megtalálható a "RENDELKEZÕ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL" címû ûrlap is. Erre kell beírni a kedvezményezett adószáma címû rovatba a

számot és a nyomtatványban leírtak szerint kell eljárni. Ezt követõen az APEH az összeget szövetségünknek fogja átutalni.

Megkezdtük az 1998. évi érvényesítést. A szövetségi tagdíjak változatlanok. Érvényesíteni lehet minden szerdán 16.30-18.30 között a szövetségben.

Az 1997-os érvényesítési jegyzék alapján 25 fõnél nagyobb létszámú szakosztályaink részére a Szövetség az idén is elõfizeti egy példányban a Természetbarát Híradót.

1997. november 20-án a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 37/1997.(XI.20.) KTM rendeletével létrejött a Duna-Ipoly Nemzeti Park. Ennek területe magába foglalja a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet és ezáltal kisirtáspusztai TOBOZ kulcsosházunk területét is. Tekintve, hogy ez a változás minden bizonnyal hatással lesz kulcsosházunk müködési körülményeire, ezért Szövetségünk Elnöksége és a TOBOZ Szerkesztõsége az alábbiakban közli a rendelet teljes szövegét.

A természetbarát életet és gondolkodást az anyatejjel szívta magába. Édesapja a Szegedi Postás természetjáróinak akkori szakosztályvezetõje már 8 éves korában érvényesítette a bordó színû igazolványt fiának és vitte magával elsõ túráira. Fogékony volt a természet szeretetére, ami egész természetjáró életét végigkísérte. Természetes volt számára, hogy 1965-ben, amikor általános iskolájukban természetjáró szakkör alakult, õ is tagja legyen annak, sõt barátait is oda hívja. Felnõtt korában is elsõsorban a volt iskolájában szervezte és vezette a gyermek természetjárókat, de egyesületében a Kolacskovszky Lajos TE -ben is lelkesen vállalt feladatokat. Számtalan nyílt túra szervezése és vezetése emlékezetes azoknak, akik vele ismerték meg az Ásotthalmi-erdõt vagy a Fehér-tó madárvilágát. A turista útjelzések festését, gondozását is szívén viselte. Ha kellett, akkor szertáros és karbantartó volt és ha a szükség úgy kívánta, akkor a felügyelõ bizottságban vizsgálta a pénztárkönyvet. Mindig segíteni akart és tudott is. Nem volt még 30 éves sem, amikor az ezüstjelvényes túravezetõi képesítést megszerezte. Az Országos Kék-túra teljesítését követõen pedig eljutott az " Érdemes természetjáró " minõsítésig. 1991-ben támadta meg a gyilkos kór, de 1997 tavaszán még bízott a gyógyulásában. December 10-én erõtlen karjával még felmutatott az égre egy halvány sóhajt rebegve, majd elindult a nagy túrára a Csillagösvényen ... Majdnem 43 évet élt ...

40 éve 1958. február 2-án alakult meg a mai Csongrád megyei Természetbarát Szövetség elõdje a Csongrád megyei Természetbarát Alszövetség Szegeden. Ebbõl az alkalomból kérte fel a TOBOZ szerkesztõsége dr. Tóth Imre aranyjelvényes túravezetõt, a Kolacskovszky Lajos Természetbarát Egyesület tagját, egy rövid visszapillantásra a Szövetség "hõskorába".

40 év egy ember életében is hosszú idõszak, hát még egy "új" sportág életében. Bár hegyektõl távoli Dél-Alföldön már a század elején, 1912-ben, létrejött az MTE Szegedi Osztálya, ez a tény késõbb a feledés homályába vész. Végülis a szervezett természetjárás az ötvenes években indult hódító útjára környékünkön. Az egyetemisták, textilesek, vasutasok, pedagógusok körében vált népszerûvé elsõsorban a természetjárás, amelynek szövetségi szintû összefogása elodázhatatlanná vált 1957 végére. Az ifjúsági szervezet által létrehozott Ifjúsági Sport Bizottság mellett megalakult a Természetjáró Táborozási Bizottság, jelen sorok szerzõjének vezetésével. Az 1957 õszi balatonparti tanár továbbképzést követõen sorra alakultak a megye középiskoláiban a szakosztályok.

1958 végén Szegeden 16 szervezetben 579 fõt, a megye más településein további 11 szervezetben 363 fõt, vagyis összesen 942 fõt számláló tagságról számolhattunk be a hitetlenkedõ budapestieknek. E 27 szakosztályból 15 volt diáksportkörben mûködõ szervezet! A kényszerûségbõl hozzánk csatolt Bács-Kiskun megyében ezzel szemben 3 szakosztályban 375, míg Békésben 5 szervezetben 264 tagot tartottunk nyilván. Néhány évvel késõbb egyebek közt az 50%-os vasúti kedvezménynek és a turistaházak kedvezményes igénybevételének köszönhetõen a taglétszám egyedül Csongrád megyében átlépte a 6 ezret. Nagymértékben segítették elõrelépésünket a rendszeres túravezetõ képzések (téli-nyári táborok keretében is) vagy a Maros árterében felépítendõ turistaház gondolata. Ez utóbbi kudarcát feledtette a Börzsönyben a kisirtáspusztai kulcsosház (ma lapunk névadója a TOBOZ kulcsosház - a szerk.) bérlete és villamosítása, mely segítségével lehetõséget tudtunk biztosítani sokszáz alföldi számára hegyi túrák szervezéséhez. Néhány évvel késõbb bevezettük a " Dorogtól Nógrádig " megyei jelvényszerzõ túramozgalmat az Országos Kék-túra útvonalán. Megalkottuk a megye turistaúthálózatának tervét és felfestettük a Tisza és a Maros ártereiben az elsõ kék és piros útjelzéseket. A természetjáró tájékozódási versenyek során évi 8-900 fiatalt mozgattunk meg. A palettát rendszeres kupaversenyek is (pl. Szeged-kupa) színesítették. 1969-ben, több átszervezés után, kivált a természetbarát mozgalomból az akkorra önálló sportággá érett tájékozódási futás.

Egykori tagunkra Csík Juditra emlékezve szerveztük meg a róla elnevezett természetjáró elméleti vetélkedõt, általában 150-200 fõ részvételével. De ne feledkezzünk meg többi néhai sporttársunkról, köztük Görgényi Ernõ titkárunkról, dr.Paku Mihály és Szotyori Nagy László alelnökeinkrõl, a Kõrössy Stati "Karcsi bácsi" -járól (Lakner Károly) a szentesi dr.Bakó Károlyról, a mindszenti dr.Csihás Gáborról. Nélkülük nem tartana ott a természetjárás Csongrádban, ahol most tart.

A Turul Utazási Iroda meghívására a szegedi Meteor tagjai 1998. január 23-án a Háromszék, az Erdõvidék és a Barcaság területén lévõ harangok történetével ismerkedtek, diavetítéssel színesített elõadás keretében. Az elõadó a sepsiszentgyörgyi Kisgyörgy Zoli bácsi volt, korábbi erdélyi utjaink kedves ismerõse, akit egyetlen szóval nem is tudok bemutatni: nyugdíjas tanár, geológus, idegen-vezetõ, a Háromszék napilap munkatársa és a harangok kutatója.

Az egyik legrégebbi harang felcsendülõ hangjának felvételével indult az elõadás, majd folytatódott a mesével: az erdõfülei és a bodvaji vashámorral, a harangfeliratok szövegével, a népi hiedelmekkel, a hagyományokkal, az eresztvényi "Gábor Áron harangja" történetével. Számomra az elõadott mondókák és az anekdoták jelentették a legnagyobb élményt. Például Nagy Julianna kökösi lakos szerint a falubeli harangok így beszélnek:

"Kökösben három felekezet van: református, unitárius és ortodox. Legnagyobb súlyú harangjuk az unitáriusoknak van, majd a reformátusok harangjai és végül a görögkeletiek következnek. Ha megszólalnak, a következõ párbeszéd alakul ki: kezdik a református harangok: "Nin-csen pénz, nin-csen pénz! " Az unitereknek sincs több, de ráfelelik: " A bank-ban van, A bank-ban van! " Erre megszólalnak, felfigyelnek a faluvégi ortodox harangcsengõk, és hegyes hangon kiabálják: " Lop-juk el, Lop-juk el ! "

A diavetítés elõtt egy rövidebb szünetre került sor, miközben elõkerült az elõadó által szerkesztett "Háromszéki harangok" c. kiadvány, mely 1996-ban jelent meg Sepsiszentgyörgyön a Református Világtalálkozó és a magyar honfoglalás 1100 évfordulójának tiszteletére. Haszmann Pál a csernatoni székely falumúzeum megalapítójának harang-jegyzetei segítették a szerzõt munkájában. Az angol utópista szocialista - Robert Owen - kérdõmontatával indít a szerzõ " Mily harang szól értünk...?" A könyv mesél a harangok koráról Háromszék élõ és elpusztult régi harangkincseirõl, de ismerteti a jelen századot is. Láthatjuk az 1555-ben öntött székelyszáldobosi és az 1558-as albisi kisharangot, melyek napjainkban is használatban vannak, vagy a nagybaconi református templomtoronyban levõ díszítés nélküli mûemlékharangot, majd a feliratokat, az évszámokkal, a mesterjegyet és a leggyakrabban elõforduló harangdíszek fotóit.

Az elõadás második részében diaképek segítségével barangolhattunk Erdélyben, s nagyon jó volt viszontlátni az elõzõ években már megismert tájakat. Nyáron: 1998. július 24-30. között ismét elindulunk a Turul Utazási Iroda vezetõjével, Mártival egy számunkra még ismeretlen vidékre: a Tordai-hasadék és Bihar-hegység megismerésére.