2002. március 23-án ülést tartott a CsmTSz elnöksége. Jelen voltak Benedek Jenõ elnök, valamint Badár Sándor, Benedekné Tóth Edit, Csányi Sándor, Dániel István, Fackelmanné Kelemen Mária, Gyetvainé Terék Aranka, Rosztóczy András dr. Az elnökség az alábbi határozatot hozta 5:3 szavazati aránnyal.

A fenti határozat meghozói szerint e tevékenység megengedése gyengítené a szövetségen kívül álló szervezetek propagálása útján gyengítené Természetbarát Szövetséget. Az ellenvéleményt támogató Rosztóczy András, Csányi Sándor és Gyetvainé Terék Aranka szerint viszont ezzel erõsíteni lehetne a különbözõ természetjáró szervezetek együttmûködését, amibõl a mozgalom egésze az erõk koncentrációja révén elõnyt élvezne. A határozat meghozatalát követõen Rosztóczy András a TOBOZ szerkesztõje bejelentette, hogy e korlátozás keretei között a továbbiakban nem kíván résztvenni a kiadvány szerkesztésében.

Téry Ödön dr. (eredeti nevén Edmundus Rikker) 146 évvel ezelõtt 1856. július 4-én született a Torontál megyei Óbébán (Beba Veche). Apja 1862-ben magyarosította a család nevét Téryre. A magyar természetjárás egyik úttörõjének szülõfaluja ma Románia területén van, mindössze néhány száz méterre a magyar határtól, illetve a magyar-jugoszláv-román hármashatártól. A határmentén szendergõ, csendes kis falu rövid ideig volt Téry Ödön lakhelye, hiszen iskoláit már Budapesten, illetve Miskolcon végezte. Így nem is csoda, hogy csupán az - idõközben már Temesvárra került - egyházi anyakönyv õrizte meg otthonában nevét. Az utóbbi években, az euroatlanti integráció jegyében egyre élénkebbé váló határokon átivelõ regionális együttmûködés lehetõvé tette ezen - nem is olyan rég még hermetikusan elzárt - határmenti kis falvak meglátogatását vagy akár úgy is nevezhetnénk: újrafelfedezését. Így fogant meg az ötlet, hogy az idén az MTE Szegedi Osztálya megalakulásának 90. évfordulóján szülõházán állítsunk emléktáblát mozgalmunk atyjának.

Célunk elérése érdekében felvettük a kapcsolatot a település önkormányzatával. A falu alpolgármestere Horváth István és polgármestere Ioan Cosa egyaránt felkarolta a kezdeményezést. Rajtuk kívül még segítségünkre volt a szegedi Román Fõkonzulátus konzulasszonya Maria Pop is, akivel az elmúlt évek alatt folytatott együttmûködésünket olyan sikeres rendezvények fémjelzik, mint 1998-ban az E7 európai hosszútávú vándorút Csongrád megyei szakaszának avatása, illetve 2001-ben az Európa Túra "határátlépése" a nagylaki román-magyar határon.

Kutatómunkánk során - melyben Mendei Árpád (Makói Eötvös TE) sporttársunk mellett, Bucin Barna a ... elnöke és az EKE Aradi Osztályának több tagja is részt vett - sikerült megszerezni a Téry Ödön születésérõl anyakönyvi bejegyzés másolatát. Ennek alapján próbáltuk azonosítani szülõházát. Korabeli térkép híján - a házszámok idõközbeni megváltoztatása miatt - egyelõre nem azonosítható biztonsággal a hely, bár valószínû, hogy nem áll már a ház. Hála azonban a mostanság örvendetesen kedvezõen alakuló magyar-román kapcsolatnak, Óbéba (mai nevén Beba Veche) önkormányzata felajánlotta, hogy a táblát a falu központjában a mûvelõdési ház épületének falán helyezhessük el. Az avatóünnepség dátumát Téry születésnapját követõ hétvégére július 6-ra tûztük ki, melyre szeretettel elvárjuk tagjainkat.

Idõpont: 2002. július 6.

Autós túra: gyülekezés Kiszomboron a templom elõtti parkolóban. Indulás 10 órakor. Útvonal: Kiszombor - H/RO - Csanád - Nagyszentmiklós - Keglevichfalva - Pusztakeresztúr - Óbéba

Kerékpártúra: indulás 8 órakor Makóról a Határmenti Turista Találkozó helyszínérõl (Belvárosi Általános Iskola). Útvonal: Makó - Kiszombor - H/RO - Keglevichfalva - Pusztakeresztúr - Óbéba. Táv: 33km (ebbõl földút: 6km). Túravezetõ: Mendei Árpád.

Az óbébai mûvelõdési ház falán elhelyezett emléktáblát magyar idõ szerint déli 12 órakor leplezzük le. Beszédeket mondanak: Ioan Cosa (Óbéba polgármestere), Bucin Barna, Rosiár László dr. (CsmTSz). Az emléktábla megkoszorúzását követõen rövid kitérõt teszünk a hármashatárhoz, illetve a falu határában levõ száraz hídhoz. Visszaútban az autós túrán résztvevõk megállnak Nagyszentmiklóson, ahol a Nákó kastélyban Bartók emlékszobáját nézik meg, illetve Csanádon, ahol a katolikus templomban Szent-Gellért szarkofágja látható.

Technikai információ: A határátkelõhely Kiszombor/Csanádon 7-19 óra között tart nyitva!

A CsmTSz 2002. évi túravezetõ tanfolyamának keretében néhány lelkes természetbaráttal ismét gyarapodott a túravezetõk tábora. Az elõadások és a gyakorlótúrák is rengeteg élménydús pillanatot szereztek nekünk(pl. tájolás a régi híd tömör vasszerkezete fölött fagyasztó szélben, vagy véget nem érõ sziklamászkálás a Budai hegyekben).

Azonban mindent felülmúlt a "nagy vizsgatúra", melyet 2002.május 3. és 5. között Kisirtáspusztán tartottak. Az odaúton mindenki a jegyzeteit bújta, miközben szédületes sebességgel menekültünk a sztrádán az Alföldrõl. Aztán a vidék kezdett egyre inkább hegyesebbé válni, s nemsokára már a Börzsöny szívében találtuk magunkat. A Toboz kulcsosházhoz kivágott fákkal eltorlaszolt ösvényen jutottunk le (még mindig takarításra vár!), elõdeink által készített lépcsõfokokon járva.

Kovács Balázs (jobbról) rettegett piros tollával kezében az írásbelit javítja

Rövid pihenõ után máris indult a borzasztó vizsgatortúra: elõször a feladatlapokkal küzdöttünk meg. Szerencsére a szigorú bizottság néha kiment friss levegõt szívni, így nem kellett folyton a hideg tekintetek kereszttüzében remegõ kézzel körmölni a mondatokat : ). Ezzel együtt nem volt könnyû dolgunk, de színvonalas és a megadott témákból jól kiválasztott, értelmes feladatokkal néztünk szembe, köszönet az összeállítónak! Már egész felszabadulttá vált a hangulat, mikor megkezdõdött a bizottság munkája: Kovács Balázs és Rosztóczy András rendíthetetlen szigorral nekiláttak a javításnak. Néhány egész kivételes megoldást csillaggal láttak el, hogy az utókor is emlékezzen rájuk, ilyen volt pl. az én nejlonzacskón keresztüli mesterséges lélegeztetésem [fõ a higiénia, avagy próbáld ki az anyósodon : ) ]. A végeredmény: 60-70-80 pontos dolgozatok, évek óta a legjobb átlaggal (bár javítóink egy dolgozatot annyira eredményesen számoltak, hogy majdnem alulról ütötte meg a mércét, de késõbb kiderült, hogy egy oldal kimaradt a dolgokból…). Így mindenki boldogan térhetett aludni, és már kicsit kevésbé izgulva vártuk a holnapi túrát.

Másnap Balázs már kora reggel majomként függött a fán, amit persze nem lehetett kihagyni… A reggeli után indult a verkli, miután különbözõ rémisztgetésekkel elláttak minket a cirkáló pályaõrökkel, feladatokban bõvelkedõ ellenõrzõ pontokkal kapcsolatban. Persze látva, hogy mindössze három ellenõr indult el a házból, sejteni lehetett, hogy a dolog mégse lesz annyira vészes. Az ötpercenkénti indítás ellenére hamar kisebb csoportokba torlódott a mezõny, s jöttek sorra a bóják is, csak éppen ember nem volt sehol… Aztán a negyedik bójánál, a Lajos-forrás melletti vadászháznál már nem lehetett tovább húzni a dolgot: mindenkinek testre szabott kínzások jutottak. A legfontosabb a kirándulás mottójává váló "pótizzó, pótelem" volt, no meg persze a tökéletes felszerelés a hátizsákban, és a tudás a fejben. Innen következett az út legizgalmasabb szakasza, a galád módon elrejtett ötödik bója az Oldaltmászó-kútnál, amit nem is mindenkinek sikerült megtalálni, mi is elkavartunk a hegyoldalban… Itt volt a leginkább szükség a tájékozódásra, és itt jutottak a legkínosabb percek majdnem mindenkinek. Aztán laza sétával lecsorogtunk Badár Sanyi bácsihoz, akinél tájoltunk és távot mértünk. Ezután már közel volt a turistaház, de szegény Zsuzsit még itt is el tudták téríteni útjából: gaz módon elbizonytalanítva, ketten közrefogva ismét elindították a körre, immár másodszor! Szerencsére azért nemsokára sikerült kikeverednie a csávából.

Gyakorlati vizsga - Lajosforrás vh.

Gyakorlati vizsga - Kereszt-völgy

Nagyszerû hallé ebédelése után elindultunk a délutáni levezetõ kirándulásra, amelyen teljesen szabálytalanul, turistaösvények nélkül jártuk be a Kovács-patak völgyében megbúvó hajdani bányákat. Este aztán vacsora, majd ünnepélyes eredményhirdetés következett: Benedek Jenõ rövid beszéde után minden vizsgázó oklevelet, igazolványt és jelvényt kapva hivatásos túravezetõvé lépett elõ. Hárman a Bükki túrák címû kiadványt is megkapták oklevelük mellé, hogy már rögtön ötletet kapjanak a kirándulások helyszínéhez. Majd újabb és újabb csomók bûvöletében merültünk el, tábortûznél üldögéltünk és felszabadultan beszélgettünk.

A vizsgabizottság

Eredményhirdetés - megkapjuk az igazolványt

Másnap a beharangozott munkából nem lett semmi, mivel nem szûnõ esõre ébredtünk. A felfelé haladáskor még kissé megtisztítottuk az ösvényt, majd búcsút vettünk a felhõbe burkolózott hegyektõl. Visszafelé még elmerengtünk a Dél Csillaga teljesítménytúrán, majd Szegedre érve mindnyájan kicsit okosabb, bátrabb és tapasztaltabb emberként léptünk ki a buszból. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani minden oktatónknak és segítõnknek, hogy minket is beavattak a túravezetés nagyszerû rejtelmeibe. Reméljük egyszer mi is abban a megtiszteltetésben részesülhetünk, hogy helyükbe léphetünk.

Itt már mindenki túravezetõ

- Almádi Róbert, Vörös Meteor, Szeged
- Ambrus Gergely, Radnóti DSK, Szeged
- Dobos Tibor, UTC
- Fejes Ádám, Radnóti DSK, Szeged
- Fejes Anikó Lea, Radnóti DSK, Szeged
- Földes Péter, Alföldi Turista Egyesület, Mezõberény
- Kovács Imre, Szegedi Kinizsi
- Nagy Zsuzsanna, Vörös Meteor, Szeged
- Puskel Julianna, SDSE, Mezõberény
- Rohonkáné Bálint Ildikó
- Szõke Sándor

1992-ben mikor ideiglenesen leállították a közlekedését sokan aggódtak, hogy vajon valaha utazhatnak-e még rajta. Évekig úgy tûnt ez az állapot is csak történelmi távlatokban szemlélve lesz ideiglenes. Az elsõ konkrét intézkedések, melyek a megmaradás irányába mutattak 1997-re tehetõk. Azóta újabb 5 viszontagságos év telt el, míg 2002-ben megkezdõdött az érdemi munka. A teljesen felújított pálya és szerelvény avatását 2002. szeptember 7-re tûzték ki. Ekkor utazhatunk újra Nagybörzsönytõl Kisirtáson át Nagyirtásig a megújult kisvonattal. A munka - úgy tûnik - szerencsére nem áll itt meg, hiszen a Népszabadság és a HVG alábbi cikkei alapján végre adottak a feltételek a továbbépítésre.

A felújított C50-es mozdony a nyitott személykocsival

Népszabadság, 2002. június 1. - Újraindul a nagybörzsönyi kisvonat
Augusztus közepére elkészül a hét kilométeres szakasz Nagybörzsöny-Nagyirtás között újrainduló kisvasút is téma volt a napokban a nagybörzsönyi falugyûlésen, ugyanis a hét kilométeres szakaszon a kivitelezõ már kicserélte a talpfák nagyobb részét, és május végére várják a felújított mozdonyok érkezését is. S ha minden a tervek szerint halad, augusztus 20-án, egy évtizedes szünet után, ismét elindul a börzsönyi kisvonat.

A múlt század elsõ harmadában Nagybörzsöny központtal épült kisvasúti hálózat felújítására, pontosabban a Nagybörzsönyt Márianosztrával összekötõ szakasz újraindítására hat éve közalapítvány jött létre. Ez vette át, jelképes összegért, az Ipoly Erdõ Részvénytársaságtól a kisvasutat, és két évvel ezelõtt el is kezdte az elsõ, rövidebb szakasz rendbetételét. Felújíttatta a hidakat, letakaríttatta a síneket, és elkészíttette a rekonstrukció tervét, amelynek eredményeként megkapta az építési engedélyt is.

A teljes beruházás összege százhetvenhárommillió forint, amelyhez a megyei területfejlesztési tanács kilencvennyolcmillióval járul hozzá. Részben a szükséges önrész fedezetére a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tizenötmilliót, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ötmilliót ajánlott fel. Pénzt, tizenötmillió forintot, eddig ténylegesen csak a közlekedési miniszter adott; a többi egyelõre csak ígérvény. A beruházás jó ütemben halad, annak ellenére, hogy lebonyolítójának, a nagybörzsönyi önkormányzatnak még nem áll rendelkezésére a pénz.

Mint a község polgármestere, Frey Lajos elmondta, az elsõ, sikertelen pályázat után a második eredményessége is veszélybe került, mivel biztosítékként csak a minisztériumok ígéreteit tudták nyújtani. Végül a nagy gyakorlattal rendelkezõ Feratil Kft. vállalta a Nagybörzsöny~Nagyirtás közötti elsõ szakasz megépítését, amelynek költsége valamivel meghaladja a negyvenmillió forintot. Ebben ajármûvek felújítása is benne foglaltatik. Ez a hét kilométeres szakasz viszonylag épen maradt, a sínek is használhatóak, és az építõk rövid idõn belül elkészülnek a talpfák cseréjével. A polgármester május végére várja a helyreállított mozdonyok érkezését is. A beruházás meglehetõsen nagy terhet ró a kis község önkormányzatára, egyrészt azért, mert úgy kellett tárgyalnia a beruházásról, hogy még egy forint sem állt rendelkezésére, másrészt azért, mert nem rendelkezik szakemberekkel. Az utóbbiakra pedig szüksége volt a beruházás lebonyolításához, s a huszonhatmillió forintos forráshiány mellett minden fillér számít. Mint Frey Lajos mondta, ha annak idején tudta volna, hogy helyzetük az utóbbi években így romlik, talán bele sem vágnak a kisvasút felújításába. Ám most már reménykednek, hogy a megígért támogatások idõben megérkeznek, augusztus huszadikára elkészül a hét kilométeres szakasz.

Márianosztra polgármestere, Kiss László reménykedik, hogy ezzel nem fejezõdik be a börzsönyi kisvasút felújítása, azaz folytatódik a Nagyirtáspuszta-Márianosztra közötti szakasz újjáépítésével. Ez ugyan nehezebb lesz, mert nagyobb távolságról van szó, és ez a szakasz roszszabb állapotban van; hiányzik a sín és még néhány millió a tizenöt kilométeres pálya rekonstrukciójához. A területfejlesztési tanácshoz benyújtott pályázat egyik feltétele azonban az volt, hogy 2003. június 30-ig a teljes Nagybörzsöny-Márianosztra szakasznak el kell készülnie.

Heti Világgazdaság, 2002. július 3. - Megújul a szobi kisvasút.
A Feratil Kft. újíthatja fel a szob-nagybörzsönyi erdei kisvasút Márianosztra-Nagybörzsöny közötti tizenöt kilométeres szakaszát, miután megnyerte a kiírt közbeszerzési pályázatot. Ügyvezetõje, Vadnay Attila érdeklõdésünkre elmondta, hogy a Nagyirtás-Nagybörzsöny közötti 8,2 kilométeres szakasz e hónap második felében elkészül, míg a Márianosztra-Nagyirtás közötti pálya a jövõ nyárra. Az elõbbi szakasz felújítása 24 millió, a másiké 105 millió forintba kerül. A kisvasút újbóli beindításához szükséges 129 millió forinthoz a közlekedési tárca idei tartalékkeretébõl 15 millióval járul hozzá, az érintett települések pályázati forrásokból teremtették elõ a szükséges összeget. A minisztérium azért támogatja a fejlesztést, mert a vasút fontos szerepet tölthetne be a régió idegenforgalmának fejlesztésében. A kisvasút összesen 22 kilométer hosszú. A hetvenes években állították le, újbóli beindítása a teljes hosszon 162 millió forintba kerül, s elõször a nagybörzsöny-márianosztrai 15 kilométeres szakaszon áll majd helyre a közlekedés. A munkára pályázott még a jászapáti Jászvasút Kft. és a Szentesi Vasútépítõ Kft. is. A gyõztes Feratil Kft. hat éve alakult, két magyar magánszemély tulajdonában van. A harmincfõs társaság éves árbevétele az elmúlt években 350-400 millió forint körül mozgott. Fõ megrendelõi a BKV, a MÁV, valamint az iparvágányt üzemeltetõ cégek. (HÉ) A hazai kisvasutak többségét a MÁV, illetve az erdõgazdaságok mûködtetik. A kisvasutak sorsát az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció pecsételte meg, amikor csaknem a teljes hálózat felszámolása mellett döntöttek. A megmaradt keskeny nyomközû - a 1435 mm-es normál nyomtávolságnál kisebb - vasutak többségén a teherszállítás teljesen megszûnt a nyolcvanas-kilencvenes években, s idegenforgalmi jelentõségük került elõtérbe.

További adatok a kisvasútról oldalainkon, illetve a KBK honlapján.