CROCUS TERMÉSZETBARÁT KÖR

Szakosztályunk a Crocus Természetbarát Kör 1997-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Bár 10 év - különösen a mi szemünkben - nagy idõ, megyei vagy országos összehasonlításban a fiatalabb szakosztályok közé tartozunk. Ha egyelõre még nem is borítja címerünket olyan patina, mint a "nagy öregek"-ét (Radnóti DSK, Kolacskovszky TE, UTC, ...) a megyében , ezen idõ alatt a Csongrád megyei Természetbarát Szövetség ismert és elismert tagjai lettünk. Szakosztályunk azonban más szempontból is fiatal, hiszen egyetemistákból szervezõdött a kezdetekkor. 1985 õszén állt össze elõször a kis csapat, a szegedi orvosegyetem elsõ éves hallgatóiból. Az elsõ kilométereket még mint a SZOTE SK hallgatói túracsoportja tettük meg. Egy évre rá megalakult a SZOTE Diáksport Egyesület, amely felkarolt bennünket és mind anyagi, mind eszmei támogatásával elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy évrõl-évre egyre izmosabbá váltunk.

1987-ben a SZOTE DSE szárnyai alatt nevet is adtunk csapatunknak, mely ekkor már rendelkezett a mûködéshez elengedhetetlenül szükséges kb. 15 fõt számláló "törzstagsággal". Igy született meg a Crocus TK, mely hivatalosan is felvette a kapcsolatot a Csongrád megyei Természetbarát Szövetséggel és rajta keresztül az MTSZ-szel. 1987. április 16-tól 18-ig a hivatalos alakuló túrán a magyar természetjárás egyik bölcsõjét a Pilist látogattuk meg. Itt, Klastrompuszta kulcsosházának falai között, szerveztük meg az elsõ igazán nagy vállalkozásunkat az Országos Kék-túra végigjárását. Bár a vizsgaidõszak okozta kellemetlenségek miatt a teljes távon mindössze egy ember jutott végig, a többiek hosszabb-rövidebb idõre csatlakoztak a túravezetõhöz.

Pilisszentlélek, kolostorrom, 1987.

Névadónk a Crocus variegatus (seu reticulatus), magyarul a tarka sáfrány. Ez az apró kis virág megyénk egyik legvédettebb növényfaja. Kora tavasszal nyílik szinte elsõként, így a hóvirághoz hasonlóan szokták a "tavasz hírnökének" is nevezni. Jellegzetes termõhelye megyénkben a dorozsmai "Nagy-szék". Ez a belvízjárta, szõrfûgyepekkel fedett, homokhátakkal körülvett, szikes lapos Szegedtõl mintegy 8-10km-re nyugatra terül el. 17 hektáros 1975-óta védett területe a múlt században még nagy kiterjedésû Duna-Tisza közi szikes puszták maradványa.

A Gerlachfalvi-csúcson

Még egyetemi éveink alatt teljesítettük a Kohász és a Dél-Dunántúli Kék-túrát, bejártuk a Rákóczi-utat és megszerveztük elsõ külföldi táborunkat a Magas-Tátrába. Késõbb sorban következtek a kisebb nagyobb "expedíciók" az Alpok és a Kárpátok vadregényes tájainak "felfedezésére".

Ahogy teltek az évek a megye természetbarát életébõl is egyre inkább kivettük részünket. 1989-tõl kezdve 5 éven át rendeztük meg az Ortutay DSK-val karöltve önálló rendezvényünket - a BEAC, Szuper 8-as kombinált teljesítménytúra kistestvérét - a Délkör-4 -et. Ezt 1996-tól váltotta fel kerékpáros teljesítménytúránk a KéKerék, melynek útvonalát 1998-ban átdolgoztuk és a túrát Petres-79 névre kereszteltük. Ugyanebben az évben hirdettük meg elõször a Börzsönyben, Kisirtáspuszta térségében a Tátralátó-30 gyalogos teljesítménytúrát, mely azóta a minden évben megrendezett Csongrád megyei Természetbarát Tábor egyik fõ eseményévé vált. 1999-ben téli gyalogos teljesítménytúrával bõvült programajánlatunk. A jeges januárban a Makói Természtjáró SE tagjaival karöltve rendezzük meg a Pyro below the zero teljesítménytúrát. Az eredetileg 25km-es túra örökébe 2001-tõl a "magyarosított" nevû Mínusz-30 lépett. 2002-ben még tovább fejlesztettük a túrát ( A híd túl messze van ... ) megrendeztük hosszútávú változatait 60 és 90km-en. Az embert próbáló 90km-es táv magyarország leghosszabb téli teljesítménytúrája.

Mint minden aktív szakosztálynak elõbb-utóbb nekünk is jutottak technikai feladatok. Az elsõ ujjgyakortlatot 1989-90-ben a Tápé-Makó közti ártéri út Szegedtõl Vetyehátig tartó szakaszának elkészítése jelentette. 1994-96-ban az Alföldi Kék-túra, majd két évre rá az E7 európai hosszútávú vándorút Csongrád megyei útvonalának egyes szakaszain festettük fel a jelzést. A hosszútávú útvonalak elkészültével 1999-2001 közt szakosztályunk részvételével zajlott a megye helyi turistaút hálózatának átdolgozása is. Ugyanebben az évben egyesületünket hivatalosan bejegyeztettük a Csongrád Megyei Bíróságnál, és egyidejûleg megszereztük a közhasznú egyesületi minõsítést.

Az idõ múlásával eredeti csapatunk minden tagja befejezte egyetemi tanulmányait, hiszen az induláskor még végtelennek tûnõ orvosi egyetem is csak hat esztendõ. Ezzel együtt új feladattal kellett megbirkózzunk: a Szegeden maradt 8-10 fõt számláló mag mellett összetartani az ország, sõt a világ minden tájára szétszóródott társainkat. A körlevelek és a Csongrád megyei Szövetség által minden évben rendelkezésünkre bocsátott TOBOZ kulcsosház az a plusz, ami nélkül mindez aligha sikerülne. Szerencsére az utóbbi években már ismét fiatalodunk és a belépõ új tagok mellett, már megvannak az elsõ saját nevelésû turistapalántáink is. Így optimistán várjuk a jövõt, mely minden bizonnyal tartalmas múltunkhoz hasonlóan sok felejthetetlenül szép napot tartogat még számunkra.