AZ ÁRPÁDOK HAGYATÉKA
( a fõszervezõ, Rosiár László dr. jegyzete " A Honfoglalás Emlékezete 896 - 1996 " címû túramozgalomhoz)

1. Bevezetés

2. Nemzeti ereklyénk a Szent Korona, trónviszályok a XI. században

Árpád fejedelem, a honfoglalást bevégezve Szeren tartotta meg az országos gyûlést, melyen - a vérszerzõdés értelmében - a közösen szerzett földet a törzsfõk között szétosztotta. A krónikák szerint még életében legkisebb fiát, Zoltát ültette a fejedelmi méltóságba, mellõzve a seniorátus elvét, mely szerint a fejedelmi ház legidõsebb férfitagját illeti az utódlás. A krónikák tudni vélik, hogy Zolta halála után Fajsz lett a fejedelem - a seniorátus elve révén - de csak rövid ideig. Fajsz erõszakos eltávolítását követõen, Zolta fia Taksony került a fejedelmi székbe [l: Földes Péter: Vallanak az õsi krónikák]. Taksony a fejedelmi hatalmat a saját ága számára akarta megtartani, s így azt fiára Gézára ruházta. Igy összetûzésbe került Koppánnyal, s kénytelen volt átengedni Koppánynak az Árpádok törzsi területének egy részét, Somogyot [Kristó Gyula: Az államalapítás]. Géza fejedelem is követte apja gyakorlatát. A törzsfõket megeskette, hogy halála után fiát, Vajkot fogadják fejedelemnek. Koppány, újbóli mellõzését fegyverrel akarta megakadályozni. Az immár kereszténnyé lett Vajk, azaz István erõsebb seregével legyõzte Koppányt, megtartva fejedelmi tisztségét. Gyõzelme után minden ingadozás nélkül folytatta népének keresztény hitre való térítését.. A római pápától királyi koronát kért, s királlyá koronáztatta magát. A keresztény egyház megszervezésével és a magyar állam megalapításával a keresztény Európa közösségébe vezette országát és a magyar népet. Jelen írásnak célját és keretét meghaladja, hogy Szent-István tevékenységét és méltatását nyújtsa. A kedves olvasó ezt bõven megtalálja Gyõrffy György: István király és mûve címû munkájában.

Sorozatunk választott témája az Árpád-házi királyok emlékei, emlékhelyei, ereklyéi. Az Árpád-ház 23 királyt adott a magyar nemzetnek, melybõl - sajnálatosan - kettõ ellenkirály, rövid uralkodással, egy pedig gyermekkirály volt. Szép számú Árpád-házi királyaink emlékei, ereklyéi örömmel és büszkeséggel töltenek el bennünket és méltóak a megemlékezésre.

Elsõ helyre okkal soroljuk a Szent Koronát, melyet II. Szilveszter pápától kapott Szent István. Nincs még nép ezen a földkerekségen, amely klenódiumnak olyan jelentõséget tulajdonítana, s olyannyira tisztelné, mint a Szent Koronát a magyar. Klenódium szavunk latin eredetû, jelentése: kincs, ereklye. Nincs még egy olyan mûvészettörténeti tárgy, nagy jelentõségû ékszer, amelyet a változó sors során annyi országban, helységben, várban, kastélyban, sasfészekben rejtettek volna el mint a mi ereklyénket. E kincs birtoklásáért trónviszályok dúltak, hatalmi harcokat, háborút folytattak. Megesett, hogy elvesztették, avagy egyszerûen ellopták, avagy titokban õrizték, menekítés közben elásták, sõt sokszor elhurcolták az országból. Hazatérése mindig valamely emelkedett, országos ünnepséget és hangulatot jelentett. A korona története tehát minden históriai krimit megtetéz, túlszárnyalja azt.

A magyar nép, az emberek sokasága Szent Koronát mond nemzeti ereklyénk említésekor. E szóhasználatnak nem a vallásos hit az egyedüli eredete, hanem e történelmi tárgy felragyogtatásának a szándéka. E két szó kiejtésekor senki sem gondol egy elmerült államforma, a királyság intézményére, hanem a puszta létet köszönti. A korona a századok során a Duna -völgyében letelepedett, berendezkedett és államot alapított nép létezésének legfõbb jelképévé vált. A Szent Korona kifejezés megelõzi a Szent Korona-tan kialakulását. Ehhez hasonló jogi nézetek több más európai országban is kialakultak, de olyan mélységben és olyan jogrendszer formájában, mint a magyar királyságban, egyetlen más európai területen sem. Jelen sorok írója mellõzi e tan elemzését és vitatását, csupán e sajátságosan magyar közjogi eszmerendszer rövid történetét kívánja felvázolni.

A Szent Korona-tan hajnala Könyves Kálmán (1095-1116) uralkodásának kora. Kálmán király járt elöl a Szent István kultusz fölébresztésében és népszerûsítésében. Õ teremtette meg az államalapító mítoszát. Kálmán király kora után a klenódium nem csupán szent, hanem a királyi hatalmon fölülemelkedõ, különleges "személy", akinek az ország népe hûséggel tartozik. S ez a misztikus, egyedülálló ebben az eszmében. A holt élõvé lesz, egyetlen tárgy mindenek fölött álló hatalommá, egy korona a király fölött álló lelki impériummá. Werbõczy István, a magyar feudalizmus korának nagy jogtudósa latin nyelvû Hármas könyvében [Tripartitusz, Bécs, 1517] írásban fogalmazta meg a koronaelméletet, a magyar Szent Korona-tant. Werbõczy joggyûjteménye szerint a magyar királyságban a hatalom forrása a Szent Korona és nem a mindenkori király! A Szent Korona az ország "teste", e test tagjai pedig a bárók, a fõrendek, a fõpapok, a nemesek és az uralkodó. A Szent Korona-tan az ország testébõl, a hatalom birtoklásából kirekeszti az ország többségét, a jobbágyságot és a korai városi polgárságot. Nemesség, birtok adományozása nem a király, hanem a Szent Korona joga. A királyra csak átruházott jogot a mindenkori uralkodó gyakorolja.

A társországok Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Erdély a Szent Korona "országai". Minden nemes (magyar és más etnikumú) a Szent Korona "tagja", s minden jog gyökere, alapja a Szent Korona. A jószágvesztés kimondásakor ezért száll a birtok vissza a koronára, s a király e birtok adományozását csak azért gyakorolhatja, mert a szent Korona jogai átruházódtak rá. Mi által? A megkoronázással. 1613-ban jelenik meg Révay Péter, történetíró: " A magyar királyság Szent Koronájának magyarázata " címû rövid emlékirata. E mûvében a történetíró Révay emelkedett, romantikus stílusban fogalmazza meg a Szent Korona-tant. A királyság államformájának eltörlésével, 1946.február 1-óta a Szent Korona-tan történelmi emlékké alakult át.

A Szent Korona története akkor kezdõdött, amidõn István fejedelem Rómába, a pápához küldte Asztrik apátot, a mélyen vallásos fõpapot, hogy részére királyi koronát kérjen. Lehántva az egy századdal késõbb élt Hartvik püspök legendájából a pápa álomlátásához kötött misztikus történetet, tudnunk kell, hogy II. Szilveszter pápa már idõskorú lévén, tudós hírében állt. István fejedelem kérését megtárgyalta az éppen a pápai udvarban tartózkodó egykori tanítványával, immár III.Ottó német császárral. Így a pápa az érdekek súrlódása nélkül döntött úgy, hogy koronát küld a magyarok fejedelmének minden hûbéri kötelezettség mellõzésével.

István a kapott koronával 1000. Karácsonyán Esztergomban fényes ünnepség keretében megkoronáztatta magát, amelynek során a püspökök megáldották, megszentelték, szentelt olajjal felkenték és a fejére tették a koronát. Mindez a szertartás az uralom megkezdésének és az egyházi közremûködésnek a kifejezése volt.

István utódául - rokonait mellõzve - unokaöccsét Orseolo Pétert jelölte, aki 1038-ban elfoglalta a trónt. Pétert azonban Szt.István sógora, Aba Sámuel 1041-ben elûzte a trónról, aki segítségért III.Henrik német császárhoz fordult. Így Aba Sámuel a német császárral került ellenségeskedésbe. Aba Sámuel 1044-ben a Gyõr melletti Ménfõnél csatát vesztett. III.Henrik zsákmányul ejtette a koronát, s - állítólag - visszaküldte a pápai udvarba, a lándzsával együtt [Gyõrffy Gy. nézete]. Bonizo sturi püspök csak a lándzsa elhozatásáról tud. A lándzsát Arnulfus milánói érsek is látta Rómában a XI. század végén, a Koronáról azonban õ sem tud. Nem valószínû, hogy Aba Sámuel a hatalmát jelképezõ Koronát vitte volna egy kétes kimenetelû csatába. Házi koronája eshetett zsákmányul.. A csatavesztést követõen Aba Sámuelt Hevesen megölték, ismét Péter került uralomra. A Képes Krónika szerint Pétert ismét Szent István jelvényeivel koronázták meg. Tehát a képes Krónika sem tud a Korona elvitelérõl. Péter második uralma (1044-46) azonban újabb elégedetlenséget váltott ki a magyar társadalomban. Az 1046-ban kirobbant "pogánylázadás" lesöpörte a trónjáról.

Gellért csanádi püspök hazahívta a számûzött Árpád-házi hercegeket. Elsõként az Oroszországban megkeresztelkedett Endre, a megvakított Vászoly legidõsebb fia, tért haza. A pogánylázadás vezetõi: Vata János és kísérete a régi pogány társadalmi forma visszaállítását követelték. Endre azonban késleltetõ taktikával felszámolta a pogánylázadást, melynek a pesti révnél Gellért püspök is áldozatául esett. István király nyomdokain haladva a keresztény magyar királyságot állította vissza. Nagy segítségére volt ebben a késõbb visszatért öccse, Béla herceg, aki Lengyelországból segélyhadat is hozott. (A harmadik testvér, Lampért, ki nem vette fel a kereszténységet, külhonban maradt és meghalt.)

Béla herceg 1050-ben tûnt ki hadvezéri tehetségével, midõn az országra támadó német császár hadait a Vértes-hegységben szétszórta. Ezt követõen Endre király õt jelölte utódául. A nézeteltérés akkor támadt a két testvér között, midõn Endrének fia született Salamon, akit öt éves korában Béla herceg jelenlétében megkoronáztatott. Béla herceg a kapott igéret folytán megneheztelt bátyjára. Így került sor a híres várkonyi jelenetre.

Endre várkonyi (Tiszavárkony) udvarházába kérette öccsét. Választást engedett Béla számára a gondosan elõkészített korona és kard között. Béla herceg hívének figyelmezetésére a kardot választotta, de szívében haraggal távozott. Lengyelországból erõs haddal tért vissza.

Bátyjára támadt, ki szélütötten is lóra ült, fölvevén aharcot. Lováról azonban leesett és megsérült. Béla herceg Zircre vitette, ahol meghalt. A trónt - bátyjának korábbi ígérete alapján õ foglalta el. Három évi uralkodás után Dömösön, "reászakadt" a trón. Endre fia Salamon lépett örökébe.

Béla király fiai Géza és László hercegek kezdetben segítették Salamont a kúnok és a besenyõk elleni harcokban. Nézetkölönbség Nándorfehérvár elfoglalása után a szerzett zsákmány elosztása miatt támadt közöttük. Géza herceg a görög foglyokkal emberégesen bánt, sõt késõbb szabadon engedte õket. Ezért a görög császár egy hercegi, nyitott koronát adományozott Gézának, mellõzve a királyt Salamont. Salamon sértõdöttségében Géza hercegre támadt és seregét megverte Tokaj közelében. Öccse, László herceg azonban sereget gyûjtött és a következõ év márciusában Mogyoród mellett diadalt arattak. Salamon futva menekült. Géza lett a király, mint I.Géza. Ez volt a trónharcok sora az Árpádok között a XI.században.


3. A XII-XIII. század trónviszályai
4. A Szent Korona romantikus, szomorú, napjainkra felemelõ története
4.1. A Szent Korona története az Árpád-kortól a XV. századig
4.2. A Szent Korona története a XVI.-XVIII. században
4.3. A Szent Korona története a XIX.században
4.4. A Szent Korona története a XX.században
Tovább " A honfoglalás emlékezete 896 - 1996 " címû túramozgalom honlapjára