Az eddig megismert trónharcok sorozata gyengítette a királyi hatalom erejét, sõt önpusztítóvá vált Péter, Aba Sámuel, I.Endre királyok esetében. A legsúlyosabb következménye azonban az volt, hogy társadalmi válságot váltott ki: a két rendbeli pogánylázadást, amely alapjaiban ingatta meg a keresztény magyar királyság intézményét, egyben megkérdõjelezte a magyar társadalom jövõjét.

Hihetné a kedves olvasó, hogy mindez jelen sorok íróját az Árpád-háztól elidegeníti?! Távolról sem! Sajnos kortünet volt Európában a trónviszály, keleten és nyugaton egyaránt. Az Árpád-ház sem kerülte el. A legfõbb indítéka, hogy az Árpád-házi királyaink - oly sok hasznos törvény mellett - nem oldották meg a trónöröklés rendjét. Bár történt jogi szabályozás a királykoronázás terén, amely szerint: az a törvényes király, akit az esztergomi érsek, Székesfehérváron, Szt. István koronájával koronáz meg, a trónviszály mégis végigkísérte az Árpád-ház uralkodóit!

E dinasztikus harcokban kezdõdik meg más népek (pl.szerbek) betelepülése hazánkba, bár ekkor még nem jelentõs mértékben. A XII. század elején, 1113-ban Kálmán király és Álmos herceg (I.Géza fiai) közt támadt éles viszályban a szerbek Álmos pártjára álltak. Ez az elhibázott harci terv Álmosra és fiára, Béla hercegre nézve szerencsétlenül végzõdött, s így a szerbek is vereséget szenvedtek. A gyõztes király megvakíttatta Álmost és fiát Bélát. [ld.: Szentmihályi Szabó Péter: A látó és a vak c. történelmi regényét, Szépirodalmi kiadó, 1983.] A szörnyû büntetést a Dömösön épített kolostor mellett hajtották végre a király lovasai.

Részlet a regénybõl:

" A hosszú szekér elsõ felében az elevenek, a hátsóban a holtak nyertek elhelyezést. Pétör ölében nyugtatta Béla herceg bepólyált fejét. A fiúnak csak orra és szája látszott.
- Istenem, uram - mondta gyenge hangon.
- Édesapám él?
- Élek, fiam - válaszolt Álmos úr, s kezével fia felé tapogatózott. Pétör segített neki, hogy rákulcsolódhassék Béla vérmocskos kis kezére.
- Vak vagyok. Nem fogok látni, édesapám.
Álmos úr nem válaszolt, csak a fogát csikorgatta.
Béla átengedte kezét apja erõs markának, s Pétör ölében nyugtatta fejét, meghallotta társának gyomorkordulását.
- Éhes vagy, ugye? - kérdezte.
- Kicsit. Nagyon fáj?
- Nem. Már nem annyira. Az urozs jó kenõcsöt tett rá. Enyhít, simogat. Pétör ... sóhajt Béla.
- Majd ... majd te látsz énhelyettem. Jól van?
- Úgy lészen!
- Mindig mindent elmondasz!
- Igen.
- Akkor jó!
Béla nem tudta lehunyni a szemét - a pribékek összekaszabolták a szemhéját is. De sötét volt ... jó sötét. A mákfõzettõl, amelyet urozs adott kellemes lebegést érzett. Mintha a lelke kiszállt volna a testébõl, s könnyû szárnyú madárként odafentrõl nézett volna le, egyre nagyobb körökben, egyre feljebb ...
Béla elaludt. Keze lassan kicsúszott apja markából. ... "

A gyõztes Kálmán király megvakíttatta Uros, Vukasin és Pavle szerb fõurakat is. A szerbek befolyása II. (vak) Béla uralkodása idején válik jelentõssé. Az õ felesége Ilona, a rasciai Uros nagyzsupán leánya volt. Egyes szerb urak akkortájt számos kiváltsághoz jutottak. II.Béla feleségének ajándékozta Csepel szigetét. Ilona idetelepítette a maga szolgáit, kíséretét. Az itt épített kápolna kolostorrá nõtt! Ilona királyné volt az, aki erõteljesen szorgalmazta férjének megvakításában annak idején részt vevõ magyar fõurak felelõsségre vonását, amely 1132-ben az Aradon tartott országgyûlésen véres megtorlással végzõdött, feltehetõen a zavartalan uralmi viszonyok kialakítása végett.

II.Géza (Vak Béla fia) kiskorúsága idején az országot valójában nagybátyja, Belos kormányozta, Uros zsupán fia és Ilonának, Géza anyjának a testvére. Belos elõször báni rangot viselt, késõbb (1156) nádorrá választották. Nádorsága idején kolostort alapított és különbözõ helyekre sok szerbet telepített.

III. István 1162-1172 (II.Géza fia) törvényes király ellen nagybátyjai léptek fel trónkövetelõként: II.László ellenkirály 1162-63 meghalt 1164. 01.14., majd IV. István (ellenkirály) 1163-65, meghalt 1165. április 4-én Zimonyban, állítólag megmérgezték. Gyengítették az ifjú törvényes király hatalmát, s így Mánuel keletrómai császár hódításait a magyar felségterület terhére megkönnyítették.

Fellángolt a trónviszály III.Béla 1172-1196 két fia (Imre és Endre) között is. Imre király 1196-1204 egyedül fegyver nélkül kereste fel öccsét, annak varasdi táborában e szavakkal: " Hadd látom ki merészel fegyvert emelni a koronás királyára?!" Endre térden állva kért bocsánatot. Vele együtt a többi lázadó is ez alkalommal felmentést nyert.

Szomorú, szinte tragédiába illõ volt IV.Béla király és fia István küzdelme. Feketehalom: itt várja István herceg apjának seregét. A várfal lyukas, a hajítógépek a kaput veretik. István emberei a roggyant falakon. Vajon kirontsanak egy utolsó rohammal az ostromló nádor seregére?! Ám az erdõbõl kicsiny csapat jön Miskócz Panyit ispán vezeti. Kemény fia Lõrinc, a nádor seregére rontanak. Lõrinc hirtelenjében azt sem tudja hol a feje. A várbeliek kitörnek. A nádor fogoly. István nem hiába hadvezér. Átrobog Erdélyen. A Duna -Tisza közén új sereg. Ákos Ernye vezeti. A sereg megszalad, Ákos Ernye fogoly!

István 1265. márciusában Isaszegnél áll (február hóban még Feketehalmon védekezik). Apja Béla király seregében dunántúliak, Dráván túliak, felvidékiek, erdélyiek. István mellett az elsõ lándzsás Ivánka fia András leterít három vitézt, a negyedik ráront Istvánra. Lándzsa szúr feléje, a vashegy a combja mellett fúródik a nyeregbe. A feketehalmiak a testükkel védik. Már rájöttek, hogy Héder Henriket azzal küldték Budáról: ölje meg Istvánt. Õt keressék, végezzenek vele! A budaiak csalódnak. Istvánon karcolás sem esik. Ám az új nádor éppúgy fogoly mint elõdje.

Nyitva áll az út István elõtt Budára, a családhoz. Elfoglalhatná a várost, félretaszíthatná apját, IV.Béla királyt, ráülhetne a trónra. De nem teszi. Õ nemesebb, emelkedettebb lelkû, békejobbot nyújt. Elég apja igérete, hogy többé nem üldözi fiát. A szüleire nem haragszik a "rossz" fiú. A két férfi, apa és fia a domonkosok kolostorában, a Nyulak szigetén találkozik. Margit kérõ szeme elõtt felejtõdnek az indulatok. Béla, az apa szeretetébe fogadja a fiút, István boldogan ígéri a fiúi engedelmességet. Várat, falvakat ajándékoz anyjának, hogy kedvében járjon. István felesége, Erzsébet és gyermekei is hazatérnek Lengyelországból, hová félelmükben futottak. De a család már sosem lesz olyan, mint régen! A legtöbb: az udvarias távolságtartás.

Mi indította apát és fiát egymás elleni viszályra - kérdezheti joggal az olvasó?! "A juss", amely az elsõszülöttnek jár, amelyet a régi Árpádok adtak a legidõsebb fiúnak. István ezt - jogosan - kérte. Apja fegyverhez kapott, nem akarta az ország egységét megbontani. István erdélyi seregét állította hadrendbe. 1262-ben Pozsonyban egyezséget kötött apa és fia, mely szerint a hetvenkét vármegyébõl huszonkilenc illeti Istvánt. Továbbá egyik fél sem csábítja el a másik fél híveit. Ezt követõen útjaik szétváltak, tudatuk alatt szándékosan kerülték egymást. Ami belül forrt, egyikükben sem csillapodott.

Rómában közben IV.Orbán pápa felfigyelt az apa és fia közti villongásra. Békeküldötte jelenlétében István herceg Poroszlón, majd Szabolcsban megerõsítette esküjével a pozsonyi egyezményt. Apja Zólyomban tett esküt az egyezményre. S mégis már a következõ év elején utasította nádorát, hogy királyi sereggel szorítsa fiát, Istvánt Erdélybe! István feketehalmi várába (Erdély délkeleti szöglete) vonult vissza.Hívei segítségével több mint fél éven át tartotta magát a várban, mígnem Panyit felszabadította. Ki ez a Miskócz Panyit?! Leleményes, vakmerõ, de féktelen természetû ember. IV.Béla király a nagy visszakövetelés idején csaknem elkobozta minden birtokát. István vette védelmébe, apja döntését is megváltoztatta. Panyit pedig ezt nem felejtette el.

Vajon a családban annak idején ki fordult a nagyon várt trónörökös ellen? Az anyja, Laszkarisz Mária görög hercegnõ s Anna nõvére tüzelték az apát, Béla királyt a fia ellen. S ki volt István mellett? Felesége Erzsébet kún hercegnõ és a másik nõvére Margit, aki a Nyulak szigetén , a domonkosok kolostorában imádkozott érte.

Margit 1270. január 18-án az Úrhoz költözött.. Követte õt apja IV.Béla május 5-én, és nemsokára anyja is lehunyta a szemét. Istvánnak hátra volt még két esztendõ. Ezalatt sikerrel verte vissza II.Ottokár cseh király támadását és visszavette az általa elfoglalt magyarországi területeket. II.Ottokár azonban hallani sem akart Anna hercegnõ, István nõvére által eltulajdonított királyi ékszerekrõl, melyek a cseh királyi udvarba kerültek!

István többre becsülte a békét, semmint háborút indított volna az ékszerek miatt. 1272 nyarán apósa, Anjou Károly várta a tengermelléken. Június 24-én megpihent Bihácson. Reggelre eltûnt István táborából igen szeretett kisfia, László herceg, akit maholnap szlavón herceggé kívánt tenni. Csakhamar kiderült, hogy kisfia Kapronca várában van. Gutheled Joachim, a szlavón bán rabolta el, anyja Erzsébet - a kún feleség lopatta el, hogy királlyá koronázzák!

Mikor és hol szõtte a szálakat Erzsébet? Az is kiderült, hogy a királyné szívesen fogadta Joachim széptevését. István szíve ezt már nem tudta elviselni. Az anya, az apa szívtelensége, a nõvér gyûlölködése terhét a férfi megbírta, a feleség árulását már nem. Augusztus 6-án meghalt és utolsó kívánságára a Nyulak szigetén temették el Margit nõvére közelében. Az Árpád-ház nagy reményekre jogosító fia tért 33 éves korában õseihez, kiben Magyarország Szent-László formátumú uralkodót veszített el!

Az apa nélkül maradt IV. (Kún) László " uralkodása" elején anyja és Joachim játékszere volt. Nagykorúsága utána királyi tekintély, valamint az egész ország állapota eddig nem ismert mélységbe zuhant. Az ellene fellázadt kúnokat, kiknek élére a külhonból jött Oldamar állt, 1280-ban Hódtónál (Hódmezõvásárhely mellett) szétszórta. Végzetét azonban nem kerülhette el. 1290. július 10-én Körösszeg várában kún elõkelõ vezérek megölték. A hányatott életû királyt Csanádon temették el.

Az Árpád-ház utolsó "aranyága" III.Endre uralkodása idején a fiatal Károly Róbert trónkövetelõvel állt szemben. Az országnagyok III.Endre mellé álltak. Felmenõ ágon érte azonban családját sérelem. Nagyanyja estei Beatrix grófnõ volt II.Endre (1205-35) magyar király harmadik felesége. Miután II.Endre több, mint egy évnyi házasság után meghalt, fiának IV.Béla királynak az udvara rendkívül mostohán bánt az anyai örömök elé nézõ özveggyel. Fõleg Mária királyné számára volt ellenszenves., aki úgy vélte, hogy a születendõ gyermek - ha fiú lesz - esetleg trónkövetelõként léphet fel. Így az özvegy királyné kénytelen volt férfi álruhában elhagyni az udvart. Távozása után néhány hónapra meg is született fia, akit István névre keresztelt. Tudatosította gyermekében királyi származását. István és Morasini Tomasina házasságából született III.Endre, aki sajnos fiú utód nélkül hunyt el. Leányát az Árpád-ház törvénye nem engedte a trónra, így vele 1301. január 14-én kihalt az Árpád-ház férfiága.

A kedves olvasó is érzékelheti, hogy mily végzetes volt az uralkodóházra és egyben hátrányos hazánkra nézve IV.Béla és fia a késõbbi V.István egymással szemben folytatott ellenségeskedése. Megelõzõen pedig az Árpád-ház új hajtásának (estei Beatrix és fia István) számûzetésbe kényszerítése. IV. (Kún) László családjánakszétesése a végzetet elkerülhetetlenné tette, mivel a hányatott életû III.Endre sem hagyott trónörököst!

Az Árpádok 400 éves uralma tehát 1301-ben véget ért Magyarországon!