Nepál - mit hallott róla egy átlagos tudású magyar? Egy hazánkéhoz hasonló nagyságú ország valahol India és Kína között. Fõvárosa Katmandu. No és persze a hegyek. Itt húzódik a Himalája fõ vonulata. Itt van a világ teteje. Aki a statisztikákat böngészi azt is tudja, hogy nagyon szegény ország. Biztos helye van a legszegényebb 10 közt. Talán hallott az angol hadsereg híres gurkáiról - akik persze korántsem mind tartoznak ehhez a népcsoporthoz. És ezzel vége.

Nepál természetesen ennél sokkal több és színesebb. Én egy hónapot töltöttem hegyei, falvai és barátságos lakói között. Élményeimet a TOBOZ szerkesztõinek kérésére megosztom Önökkel, Veletek.

Egyesületemben, ( Budapesti Egyetemi Atlétikai Club ) szorgos természetjárók vannak. A Pireneusoktól a Vihorlátig, no és persze Felsõszölnöktõl Lászlótanyáig jártuk a világot. Három-négy évvel ezelõtt gondoltunk egy nagyot. Miért ne mennénk el a Himalájába is. A gondolatot tett követte. Gyûltek a térképek, könyvek , információk. Körvonalazódott a terv. Nepál egyik szimbólumát az Annapurna hegytömböt járjuk körbe és talán bemegyünk az Annapurna szentélybe is, aminek az aljában a sziklamászók alaptábora található ( 4095 m ), s körülötte 7-8ezres csúcsok.

Tipikus völgytúra. A táv nagyjából 300 km. Ez 21 napra elosztva kényelmes sétát ígér. Közben 4-5 népcsoport sok építészeti és néprajzi érdekesség, számos õsi hindu és buddhista zarándokhely, fantasztikus panorámát ígérõ kilátópont kerül majd utunkba. Na és a Thorung La. Ez egy hágó a Marsiandi és a Khaligandaki folyó völgye között. Magassága 5416 méter. Ha már lúd legyen kövér - tervezzük egy hatezres nyílt csúcs megmászását is. Ezekbõl nagyjából egy tucat van az ország területén és potom 300 USD lefizetése esetén megküzdhet velük az ember. ( Többi csúcs nagyságrendekkel többe kerül és magasságuk miatt esetünkben szóba sem jöhettek.) Lelkesen készültünk. Azután a társaság nagyobbik része lemorzsolódott. Sok tanár volt közöttük és az ideális nepáli túraidõszak március vége május eleje illetve szeptember és október. Ez pedig nehezen egyeztethetõ össze a tanítással. Két idõpontmódosítás után maradtunk hárman. Így aztán a csúcsmászásról lemondtunk és nekiindultunk a nagy kalandnak.

Nepálba eljutni nem olcsó mulatság. Nekünk kb. 170.000 forintba került ( persze ez a visszautat is tartalmazta, de a repülõtéri illetékeknek csak egy részét). A Lufthansa Frankfurtból, az Aeroflot Moszkvából indított közvetlen járatokat. ezek jövõbeni mûködése kérdéses, mert a Royal Nepál próbálja kézbevenni a piacot, s mivel a leszállási engedélyeket Nepál adja így nem kérdéses, hogy a "versenyben" ki fog gyõzni. Lehet még próbálkozni kerülõ utakkal, de idõben és anyagiakban hasonló a végeredmény. Mi a németek mellett voksoltunk és csak jókat mondhatunk róluk.

Április 15.

Az Airbus elrúgja magát a betontól aztán meg sem állunk 8800 méterig. Kiképeznek bennünket az összes katasztrófahelyzetre, majd nyilvánvalóvá teszik, hogy az éhhalál nem fog ezek közé tartozni. Szorgosan majszoljuk az elénk rakott finomságokat és néha kipillantunk az ablakon. Kezdetben sok a felhõ, ránk is sötétedik, de egyszer csak egy igen ismerõs tó körvonala bukkan ki a szárnyak alól. A Balaton! Ettõl fogva már nemcsak a fedélzeti képernyõn figyeljük gépünk útvonalát és repülési adatait, de a földre is le-le pillantunk. Jó húsz perc elmúltával pedig leintegetünk Szegedre. Azután átrepüljük a Kárpátokat, Burgasznál elérjük a Fekete-tengert és Kis-Ázsia felett elbóbiskolunk.

Április 16.

Karachi elõtt diszkréten felrázzák a társaságot. A személyzet meleg törlõkendõket és hideg frissítõt osztogat. Leszállunk. Egy órás pihenõ. A gép üzemagyagot és részben új személyzetet kap, a konyhát pedig újabb adag élelmiszerrel rakják, meg nehogy lefogyjunk az úton. Ha már ilyen elõzékenyek nem sérthetjük meg a Lufthansát, bekebelezzük a következõ adagot is. Közben kivirrad és érdeklõdve vizsgálom az alattam elterülõ indiai szárazföldet. Hát nagyon száraz. Homokbuckák hullámzanak lent, néha kiégett növényzet látható. Minden sárga. Aztán egy órányi repülés után megjelennek az elsõ vízfoltok és velük a zöld szín is. De még északon is - ahol folyók és csatornák elég sûrûn szabdalják a síkságot - az okker a jellemzõ árnyalat. Persze ez nem véletlen, az északi pólustól való távolságunk nagyjából a Szaharáéval azonos. Újabb egy óra és ellibbenünk Delhi felett, majd északnak fordulunk és feltûnnek a hegyek. Sajnos a levegõ már nagyon párás, így csak a közeli "alacsonyabb" vonulatokat látjuk. Gépünk beereszkedik közéjük és hamarosan leszállunk a katmandui repülõtéren. Megszerezzük a vízumot ( 1 hónapra 17 USD ), beváltunk némi pénzt ( 1 USD nagyjából 57 rúpia), azután elindulunk szállást keresni. Mielõtt kilépünk a rendõrök által biztosított repülõtéri várócsarnokból kapunk egy-egy nem igazán kiváló minõségû várostérképet, majd bevetjük magunkat a taxisok sûrûjébe. Pontosabban vagy negyven ember veti ránk magát. Szállodanevek, árajánlatok röpködnek a levegõben miközben a fiatalabb nemzedék megkísérli elragadni csomagjainkat. No, nem ellopni akarják, csak elvinni a legalább 3 méterre található autóig - némi baksis reményében. Lepaktálunk egy úriemberrel aki 10 dollár körüli szállodai szobát ígér és egy másikkal, aki 1 dollárért elvisz a szállodáig. Hátizsákjainkat és magunkat bepréseljük egy némileg kisebb utastömegre méretezett kocsiba és irány az ismeretlen. ( No problem!) A közlekedési eszközök legfontosabb alkatrészei a dudák csengõk, tülkölésre és berregésre használható különbözõ zajkeltõ eszközök. Ezek megállás nélkül szólnak. A közlekedés baloldali, a zajt csak a büdösség és a por múlja felül. A kutyák, emberek, bivalyok tarka egyvelege biztosítja a minél nehezebb elõrehaladást. Járda persze nincs, és számomra mindmáig megfejthetetlen módon baleset sincs. Megérkezünk egy szállodához. Ez a szálloda persze nem az a szálloda. ( No problem! ) A taxi majd a szálloda tulajdonosa ékes szóval ecsetelik, hogy a másik szálloda is az Õ családjuk tulajdona, így nem okozunk kárt senkinek, nem csapunk be senkit. Megrántjuk a vállunkat, nekünk tulajdonképpen mindegy hol alszunk 10 dollárért. Értik a célzást, megalkudtunk. Most már csak azt az apróságot kell tisztázni, hogy az épülõfélben lévõ ( No porblem! ) ház alkalmas-e a vendégfogadásra. Rövid terepszemle után kiderül, hogy nem csinálunk rossz vásárt. Viszonylag tágas szoba, villany zuhany, wc. Tényleg no problem! Eldõlünk mint a zsák és alszunk délutánig. Este szolid vacsora a hazai készletekbõl. Érdeklõdünk a tulajdonosnál a helyi viszonyokról. Több kedvezõ információt kapunk. Rimál úr szívesen segít elképzeléseink megvalósításában. Tud vezetõt adni, elintézi az engedélyeket és a vízumot. Nyugodtan hajtottuk álomra a fejünket. Megy minden mint a karikacsapás.

Április 21: Irány az Annapurna

Április 22-23: Besi Sahar - Ngadi - Bahundanda - Lilibhir - Syang - Jagat - Tal

Április 24-26: Tal - Dharapani - Bagarchap - Latemarang - Kodo - Chame - Thalung - Bratang - Pisang - Hongde -Mungji - Briaga - Manang

Április 27-29: Manang - Letdar - Thorung Phedi - Muktinath

Április 30 - május 2: Muktinath - Jagarkot - Eklabati - Kangbeni - Eklabati - Jomsom - Tukuche - Larjung - Kalopani -Dana

Május 3 - 5: Dana - Tatopani - Sikha - Deurali - Tadapani

Május 6 - 8: Tadapani - Chomrung- Sinuwa - Khudi - Bamboo - Doban - Deurali - ( Bagar ) - Machhapuchhara Base Camp

Május 9 - 11: Machhapuchhara Base Camp - Deurali - Doban - Sinuwa - New Bridge - Landrung - Tolka - Dhampus - Pokhara

Május 12 - 17: Pokhara - Takurdvara (Bardia Nemzeti Park) - Katmandu