Április 17-20: Katmandu

Április 21: Irány az Annapurna

Április 22-23: Besi Sahar - Ngadi - Bahundanda - Lilibhir - Syang - Jagat - Tal

Április 24-26: Tal - Dharapani - Bagarchap - Latemarang - Kodo - Chame - Thalung - Bratang - Pisang - Hongde -Mungji - Briaga - Manang

Április 27-29: Manang - Letdar - Thorung Phedi - Muktinath

Április 30 - Május 2: Muktinath - Jagarkot - Eklabati - Kangbeni - Eklabati - Jomsom - Tukuche - Larjung - Kalopani - Dana

Május 3.

Remekül aludtunk és gyönyörû napra ébredtünk. Megrendeljük a reggelit, azután engedünk a csábításnak és kiheverünk a napra. Mellettünk a háziak kutyája lógatja a nyelvét. ( Fontos feladata - errõl este meggyõzõdtünk - a vendégek által meghagyott maradék eltávolítása a tányérokról.)

Egy pokrócra rakva ott játszik a gazda kétéves formájú kisgyereke. Ha messzebbre merészkedik édesapja visszaterelgeti a megfelelõ helyre. A kis bokácskákon ezüst bokalánc. Ez minden gyereknek - aki abbahagyta a szopást - ajándékként jár. Van akinek tömör ezüstpánt és van akinek szépen díszített csengettyûk füzére jut. A fogadós úr az utóbbit részesítette elõnybe, így ha a a kis pernahajder veszélyes irányba talál csilingelni a nagyobbak közül valaki nyomban ott terem.

A jóízûen elfogyasztott sajtos omlett után gondosan bekrémezzük magunkat az UV sugarak ellen és elindulunk. Az idõjárás, a növényzet jelzi megérkeztünk a trópusokra. Van már rizs és a banánfák is egyre sûrûbben köszönnek ránk. A gabonaföldeken szorgos munka folyik. Közeledik a monszun, és ahol sárgulnak a kalászok ott már aratnak, hogy szabaddá tegyék a földet a következõ vetésnek. A módszer egyszerû. A nõk lesarlózzák a kalászt, aztán a férfiak betakarítják a szalmát. Ezt követi a kapa vagy a faeke és lehet vetni. A learatott gabonát kézzel csépelik vagy kitapossák. Ebben az arra járóknak is komoly szerepet szánnak.

Tatopani felé haladunk. A folyó túlpartjáról egy valódi vízerõmû bukkan elõ. Az energia megtermelése nem lenne gond ebben az országban, csak hát a megfelelõ teherbírású elektromos hálózat megépítését gátolják nagy gazdasági és technikai akadályok.

A mi elõrejutásunkat szerencsére nem nehezíti semmi, így a dús növényzettel kísért ösvényen, idõnként egy-egy kis szikla alagúton átkelve, hamarosan megérkezünk a melegforrásáról elhíresült községbe. Ahogy az ókorban minden út Rómába vezetett, itt minden ösvény a medencékhez tart. Legalábbis az út menti szállodákból. Mi, fiúk csak megnéztük, de Rózsi fürdõruhát öltött és megmártózott a habokban. A fürdõcentrum infrastruktúrája még fejletlen, az idevezetõ utak tisztasága is hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a víz kellemes és a környék egyenesen gyönyörû. A buján zöldellõ, itt-ott virágokkal tarkított völgy felett a Nilgiri csúcsai fehérlenek.

Feltöltjük a kulacsainkat és indulunk tovább. Nem is akármilyen útszakasz következik. A Ghar folyócska torkolatánál az eddig lefelé tartó útról, egy bájos házcsoport mellett, nekivágunk az Annapurna-kör második leggonoszabb emelkedõjének. A két híd után egy végtelen lépcsõház tornyosul elénk. Én 2400-ig számoltam a fokokat. Nagyjából itt ért véget a legmeredekebb rész egy üzleti és stratégiai szempontból kiváló helyen álló fogadónál. A természetes kõoszlopok alkotta kapu mellõl lefelé és fölfelé is remek kilátás nyílik. Visszanézve látszik, hogy szépen emelkedtünk. Elõre pillantva látjuk: sajnos bõven van még tennivalónk. Én még törtetek elõre vagy negyed órát, azután megállok. A többiek valamivel komótosabban jönnek fölfelé, de lassacskán õk is befutnak. ( Bár így utólag belegondolva inkább bevánszorognak.) Mivel nem találjuk étkezésre alkalmasnak a vidéket, még elcammogunk Gharáig. Itt aztán nincs mese, enni kell mert elfogyott az energia. Betérünk egy "csárdába". Kényelembe helyezzük magunkat a lócákon. Rendelünk és szemléljük a körülöttünk hömpölygõ történéseket. Az élet pedig zajlik rendesen. A helybéli legényegylet éppen gyûlést tart. Mellettünk harsány rádiószózatot intéz a néphez egy nepáli pártvezér. Feltehetõleg konzervatív beállítottságú úr lehet mert mindent szid a mi nem nepáli. Kína nem jó, India pláne, az amerikaiak meg végképp jól teszik ha meghúzzák magukat. A körülöttünk ülõk egyetértõen bólogatnak, néha hangosan helyeselnek. Aztán egy nagyon szent ember érkezik. A gazda azonnal ott terem. Látszik rajta, nagy megtiszteltetés érte. Frissítõt hozat, intézkedik. A nagyon szent ember elégedett. Fõként alacsonyabb rangú kísérõjével beszélget de néhány mondattal megörvendezteti tágabb környezetét is. Azután rágyújt egy iszonyúan büdös pipára. Szerencsére nem vagyunk szélirányba. Kihozzák a mi ebédünket is. Kicsit csípõs. Ennek ellenére el fog fogyni. Félresöpörjük az éhes szemeket meresztõ kutyákat és nekiállunk a falatozásnak. A zöldséges rizs tojással kiváló. Aki arra jár annak feltétlenül ajánlom. Egy dombbal odébb éppen lakodalom zajlik. Szívesen megnéznénk a ceremóniát de mennünk kell tovább.

Kezd beborulni és mire beérünk Sikhába már szemerkél az esõ. Ez szemmel láthatóan nem zavarja sem a szántóföldön dolgozókat sem a falu szélén röplabdázó gyerekeket. Mihály ismét elégedetlen a Hary által kiválasztott szállás fürdõszobájával. Így kis felderítõ útra indul tisztázni az egyéb lehetõségeket. Addig mi elnézegetjük az útszéli párkányon játszadozó kislányokat. Földobnak egy követ és amíg leesik szélsebesen a tenyerükbe kapkodnak néhány másikat, majd a leérkezõ kavicsot is elkapják. Nagyon ügyesek.

Az ideális guest haus is meg lett közben. Odébb megyünk pár házzal és lepakolunk. Az esõ beleerõsít mi pedig dicsérjük bölcsességünket, hogy nem indultunk tovább. A ház tetõzete remekül állja a zivatar rohamait. Igaz a szoba fala enyhén hézagos, ablaküveg természetesen nincs. Az ebbõl adódó apró kényelmetlenségekért egy csodás szivárvány kárpótol bennünket. A többi már menetrendszerûen zajlik. Áramszünet, vacsora, mosdás és alvás.

Május 4.

Ez egy lazsálós nap lesz. Ma csak Deuraliba kell eljutni, ami 10 kilométerre sincs tõlünk. Itt fogunk megszálni. A falu fölött magasodó Poon Hill Nepál egyik legszebb kilátópontja. A rododendron erdõkkel borított csúcs maga is gyönyörû, de a körülötte látható panoráma párját ritkítja. A Dhaulagiri és az Annapurna csúcsai - csupa hegyóriás - felejthetetlen élménnyel ajándékozzák meg az erre járót. Sajnos csak reggel látható teljes szépségében ez a körkép. De így legalább délután is pihenhetünk pár órát.

Vacsora elõtt felballagunk a Poon Hillre, hogy lássuk ébredéskor mennyivel kell megelõznünk a napfelkeltét. Az tetõre vezetõ ösvény mellett érdekes virágok, egy gurka ezred emlékhelye és persze az elmaradhatatlan imazászlók. A szigorúan védett csúcs elõtti kerítésen figyelmeztetés: lehetõség szerint egyedül és este ne sétáljunk a hegyen.

A kicsit borongós szürkületben is szép ez a vidék. Addig-addig szemlélõdünk míg rákezd az esõ. Iszkolunk lefelé, de a faluba beérve már nagyon zuhog. Alaposan megázunk, ám a valódi hidegzuhany akkor ér bennünket, mikor Hary közli: erõsen leapadt a pénze és így az utunk hátra lévõ részén nem tudja fizetni a szállás és étkezés költségeit. Újabb összeget szeretne kivasalni belõlünk. Nem díjazzuk az ötletet. Megvitatjuk az új helyzetet és úgy döntük ha valóban nincs elég rúpia kedves vezetõnknél akkor bátran hazamehet. A további, indokolt, költségekrõl pedig majd benyújtjuk a számlát a fõnökének. Gyors leltárt csinálunk saját bugyellárisunkban és megnyugodva tapasztaljuk, hogy a helyzet nem válságos, Pokharáig elég lesz a pénzünk.

Május 5.

A reggel kellemetlen közjátékkal kezdõdik. Mihály olyan halkan suttogja el az ébresztõt, hogy Rózsi nem neszel föl rá, és bár én fél óra múlva kikergetem az ágyból súlyos idõzavarba kerül. Emiatt a nap folyamán szapul is bennünket rendesen.

Szó mi szó éhgyomorra hegynek felfelé futni nem annyira kellemes dolog, de a lényegre felértünk. A nemzetközi társaság szaporán kattogtatja a fényképezõgépeket, berregteti a videókamerákat és idõnként meleg teát szürcsölget, amit a szemfüles helybéliek hajnalban cipeltek föl a turisták kedvéért.

A következõ fogadóig sûrû rododendron erdõben haladunk. Erre már nincs virágpompa. Hûvös és sötét a hegyoldal. Az esõ megint elered de nem látszik túl veszélyesnek, hát tovább megyünk. Egy bájos völgyben ereszkedünk lefelé. A meredek falak közt egy kínai festmény elevenedik meg elõttünk. Néhol párába veszõ buja növényzetbõl elõbukkanó vadregényes sziklaormok, csobogó patakok, borzas moha szakállakból csörgedezõ erecskék, tigrisbroméliák, alpesi orgona és a napsütötte részeken ismét felbukkannak a piros és rózsaszín rododendronok. Egy órával késõbb elhagyjuk ezt a kis ékszerdobozt és az ösvényt követve átmegyünk egy másik völgybe. Elõször a hegy derekán szintezgetünk aztán a csapás meredeken levezet a patakhoz. Átmegyünk egy kis hídon és rögtön utána föl a szemközti hegyre. Tadapani szélén sárba taposott tábla figyelmezteti az erre túrázókat, hogy ezen a vidéken a hegyi rablókkal való találkozás reális veszély, ezért legyenek óvatosak. A falu széléig még van vagy 52 méter, ezt komolyabb támadás nélkül megússzuk. Ezzel szemben tíz perc múlva akkora jégesõt kaptunk, hogy csak a közeli fedél mentette meg orrunkat a kék-zöld foltoktól.

Úgy tûnik, a hegy belsejében délután 1 órakor már esik valami. Jég, hó, esõ, magasságtól függõen. Ráadásul ez nem csöndes szitálás, hanem ismétlõdõ zivatarok sora. Most biztosan nem tudunk tovább menni és feltehetõleg a további 4 napon is ezt az új idõjárási korlátot kell figyelembe venni. A kényszerû pihenõt arra használjuk, hogy Harytól beszerzünk még néhány információt az útviszonyokkal kapcsolatban és átgondoljuk mit küldünk le Pokharába Ray-jal. Õk holnap délben visszafordulnak a fõvárosba, de addig még segítenek.

Este elbeszélgetünk két fiatal sráccal akik épen az Annapurna Base Camp-bõl jöttek. Részletesen elmeséltetjük mire várhatunk. Közben vacsora és lábmelegítés a program. ( A nepáli turistaházakban általában nincsen kályha. Viszont ha nagy a hideg akkor egy parázzsal teli üstöt tolnak be a vastag pokróccal körbevett asztallap alá és így kellemes légkört teremtenek az ott ücsörgõk számára.) Naplemente elõtt egyszer még elõvillant a felhõk mögül az Annapurna déli csúcsa ( 7273 m ) és a Hiunchuli (6336 m ), mintegy jelezve szép napfelkeltére számíthatunk. Lefekvés elõtt még, nem túl nagy meggyõzõdéssel, kiteregettük az ázott ruháinkat száradni, aztán hajnalig húztuk a lóbõrt.

Május 9 - 11: Machhapuchhara Base Camp - Deurali - Doban - Sinuwa - New Bridge - Landrung - Tolka - Dhampus - Pokhara

Május 12 - 17: Pokhara - Takurdvara (Bardia Nemzeti Park) - Katmandu